A növekvő energiaárak elszenvedői vagyunk egy olyan időszakban, amikor a koronavírus-járvány okozta kihívásokkal is meg kell küzdeni. Látszólag növekednek a munkalehetőségek, de akkor mégis mi okozza, hogy több gyár is a bezárást fontolgatja?
Lapunk megjelenésekor még nem tudjuk, hogy milyen kormánya lesz szeptembertől Szlovákiának, és vajon gazdaságpolitikája milyen irányt vesz. Az viszont már most nyilvánvaló, hogy a politikai bizonytalanság a gazdaságra is rányomta a bélyegét. Eközben a kormányzati szereplők ha nem egymással voltak elfoglalva, akkor néhány üres szóvirággal azt kommunikálták, jó irányba tart az ország gazdasága.
Fejlődés, de merre?
Nem akarok túl szigorú lenni, mert azért vannak előrelépések, például a munkanélküliség csökkenésében vagy az új beruházások számában. Azt viszont senki sem szereti az üzleti életben, ha a környezeti tényezők állandóan változnak. Márpedig változnak, s ezt – a járvány és a háború mellett – tovább tetézték a kormány gazdaságpolitikájában uralkodó ellentétek.
Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tudni, mit várhatunk a kormánytól az energiaárakkal kapcsolatban. Vegyük például a pékségeket. A legtöbb városban akár több péküzem is működik, amelyek számára az energiaárak kompenzáció nélküli emelése a biztos bezárást jelenti, nem valószínű ugyanis, hogy 6 eurós kenyérárak mellett talpon tudnak maradni.
A nagyok is bezárnak
Nemcsak a kisebb cégek vannak bajban, hanem a nagyobbak is. Az ország második legnagyobb vegyi üzeme, a vágsellyei Duslo a megnövekedett energiaárak miatt akár végleg leállíthatja a termelést. A nyersanyag, a földgáz ára elviselhetetlen magaságokba szökött, s vele együtt a termékeké, például a műtrágyáké, márpedig arra szüksége van a mezőgazdaságnak. Akármennyibe kerül is, csak legyen. De vajon lesz-e? A vállalat vezérigazgatója úgy látja, hogy soha nem látott rossz helyzetben van a belföldi piac. A kormány nem segít a cégeken, sőt nem is kommunikál velük, hogy közösen találjanak megoldást a problémákra.
Mindkét nagyvállalat esetében nem csupán a cégek saját alkalmazottjai kerülhetnek az utcára, hanem a több ezer család megélhetését jelentő beszállítói hálózat is munka nélkül marad. Az ország egyetlen alumíniumgyárának a bezárása lavinát indíthat el, az autóiparban hiány léphet fel, a ZSSK Cargo is óriási veszteséget könyvelhet el. A vasúti cég ugyanis 300 ezer tonna alumínium-oxidot szállított évente a Slovalcónak, s erre a jelek szerint már nem számíthat. A következmény pedig a spórolás, a leépítés és elbocsátás lehet.
Mi lesz a munkahelyekkel?
Ebben az óriási információdömpingben sokszor azt sem tudjuk, kinek és mit higgyünk el. Valóban jól állunk a munkalehetőségek területén, ahogy azt a kormány mondja? Vajon aggodalomra adnak okot az Oroszországra kivetett szankciók európai gazdaságokat érintő következményei?
Az ipar képviselői egyre türelmetlenebbül követelik a kormánytól, hogy mutassa be már végre az energiaárakkal kapcsolatos kompenzációs elképzeléseit, sőt azt mondják, ki se kell semmit dolgozni, nyugodtan másolja le a német példát. Berlin 5 milliárd eurós alapot hozott létre az energiaválság által leginkább sújtott vállalatok megsegítésére. Ennél egyszerűbb recept nincs.
Az iparvállalatok természetesen igyekeznek hatást gyakorolni a közvéleményre, illetve nyomást gyakorolni a döntéshozókra, de azért azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy bezárással csak úgy nem fenyegetnek. Teszik ezt egy olyan időszakban, amikor a lakossághoz hasonlóan nem tudják, milyen intézkedések várnak rájuk a kormányzat részéről, másrészt a növekvő kiadások, az inflációs nyomás miatt a munkavállalók is magasabb béreket követelnek.
Azt is említsük meg, hogy néhány elemző szerint már az év végén emelkedésnek indul a munkanélküliségi ráta.
Megoldások ideje
Várnánk a megoldási javaslatokat, nemcsak a nagy, hanem a kisebb szereplők vonatkozásában is. Richard Sulík (egyelőre még) gazdasági miniszter ígérete szerint ezen a héten benyújtja az energiaárakkal kapcsolatos tervezetét. Nagy valószínűséggel csak „tűzoltásra” tesz majd javaslatot, hogy a nagy elbocsátásokat megakadályozza, nem mutatnak ugyanis jól a hírekben az utcára került emberek.
Abban biztosak lehetünk, hogy a jelenlegi politikai helyzetben rendszerszintű megoldások nem születnek. Olyanok, amelyek a kisebb piaci szereplőket is segítenék. Marad inkább a koronavírus legerősebb hullámaiban látott módszerek újragondolása, mert ennél tovább eddig nem jutottunk.
Az már más kérdés, mire lesz ez elég akkor, amikor fogalmunk sincs arról, hogy hány és milyen mértékű áremelkedést kell még lenyelnünk a háborúra adott elhibázott gazdasági szankcióknak köszönhetően, nem csak Szlovákiában.
Megjelent a MAGYAR7 35. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
