A modern korban a demokráciaexport és az emberi jogok védelme mögött a valóságban mindig üzleti érdekek (olaj, nyersanyag) húzódnak meg. Az USA nem demokratizálni, hanem amerikanizálni szándékozza a világot.
Immanuel Kant szerint az elvont jelenségek csak a valóság alapján tapasztalhatóak meg. Az ember korlátolt képességgel rendelkezik a logikai világ megismeréséhez, és csak annyit tud következtetni, amelyet az érzékei megengednek. A valóságtagadók tudatosan elhallgatják a jelenségek valódi magyarázatát, ezáltal lehetővé válik számukra az emberek nagy tömegének megtévesztése. A „Nyugat“ fiaskója Afganisztánban a valóságtagadás mintapéldája. A valóságban az USA-t nem a demokrácia eszménye vezette, hanem egyszerűen nagyhatalmi érdekei motiválták a húsz évig tartó háborúskodásra. Professzor Dr. Anisits Ferencnek tett föl kérdéseket a Gondola..
– Professzor úr, a világban zajló jelenségeket figyelmesen követő polgár lépten-nyomon szembetalálja magát a valóságtagadással a történelem értelmezésében és a mindennapi politikában. Mi a valóságtagadás értelme és az előnyszerzési stratégiája?
– A valóságtagadás célja a társadalom érdekeivel ellentétes akciók: például háború, az igazság elkendőzése, ezek erkölcsi és jogi igazolása valamilyen, az emberek többsége számára a jó és a szép vonzó eszményiség ürügyével. A megtévesztés a közvélemény megnyerésére szolgál, amely támogatásával azután rejtett hatalmi ambíciók könnyebben megvalósíthatóvá válnak. Az előnyszerzés számos formában nyilvánul meg: az ellenfél erkölcsi lejáratásában, az érdekszféra kibővítésében, más országok erőforrásainak elsajátításában, erőszakos hatalomszerzés legitimálásában, népszerűtlen társadalmi változtatások könnyebb keresztülvitelében, s a többi. A valóságtagadók számára a rafinált eszközök széles tárháza áll rendelkezésre.
Immanuel Kant
Francisco Pizarro a hittérítés ürügyén elrabolta az inka birodalom aranyát. A gyarmatosító országok a civilizáció terjesztésének magyarázatával leigázták és kizsákmányolták a fejlődésben elmaradott népeket. A harmincéves szörnyű háborút (1618-1648) sem a vallások közötti ellentét robbantotta ki, hanem az európai hegemóniért folyó rivalizálás a Habsburgok, a Bourbon-dinasztia és a Német-Római Birodalom között. Ezt bizonyítják az egyenlő felekezetű haderők egymás ellen vívott véres küzdelmei, északon a svédek a dánokkal, nyugaton a franciák a spanyolokkal és délen a velenceiek az osztrák Habsburgokkal ölték egymást. Mégis sikerült a monarchiák szörnyű pusztítással járó harcát vallásháborúnak címkézni. A modern korban a demokráciaexport és az emberi jogok védelme mögött a valóságban mindig üzleti érdekek (olaj, nyersanyag) húzódnak meg. Az USA úgynevezett demokratizálódási „fáradozásai“ Ázsiában kizárólag csak ott gyümölcsöztek (Japán, Dél-Korea, Tajvan), ahol a demokratikus berendezkedést megszálló hatalomként ezt „felülről“ elrendelte. A valóságtagadással a hétköznapjainkban is találkozunk. A „nyílt társadalom“ fogalmát Karl Popper 1944-ben vezette be a köztudatba. A demokrácia tökéletesítésére az állandó, békés, szabad és önkéntes társadalmi vitakultúra meghonosítását javasolta. Ma ezzel a fogalommal a világot átszövő NGO-hálózat kultúrforradalmat generál a társadalmak megváltoztatására a liberálfasizmus kényszerítő eszközeivel. Popper elveinek szerepe ebben a mozgalomban leszűkül egy ókori gálya oromdíszére, amely nem gyakorolt hatást sem az irányra, se a sebességre.
Karl Popper
– Hogyan váltak a szovjetek ellen harcoló afgán hősök az amerikaiakkal folytatott háborúban hirtelen terroristákká?
– Mindenekelőtt érdemes az országról egy-két tudnivalót megismerni. Afganisztánban a pastu és a perzsa mellett több mint 40 nyelvet és 200 dialektust beszélnek. Talán ez is az oka annak, hogy a nép 60%-ka analfabéta és elmaradott. Afganisztán Dél-Ázsia, Közép-Ázsia és Elő-Ázsia között fekszik és területét nehezen járható hegységek borítják. Engem Afganisztán története a szovjet invázió (1979) óta foglalkoztat. A felkelést a mudzsahedinek (Isten harcosai) vívták a szovjet csapatok ellen. Az USA és más országok támogatták az iszlám harcosokat pénzzel, fegyverrel és a partizánharcra irányuló kiképzésekkel. 1988-ban az iszlamisták kikényszerítették a Vörös Hadsereg kivonulását az országból. A „szent háború“ az iszlamisták győzelmével végződött, akiket akkor még „hősökként“ ünnepelt a nyugati világ. A szovjet kudarc felülmúlta még az amerikai Vietnám-fiaskót is. Hollywood Sylvester Stallone (Rambo III.) főszereplésével ünnepelte a „szabadságharcnak“ feltüntetett partizán-rajtaütéseket 1988-ban. A mi ´56-os szabadságharcunkban nem partizánként és gyilkoló gépekként, mint Rambo, küzdöttünk. Az USA ott jelentősen hozzájárult a szovjet vereséghez: felkelők felszerelése földről kilőhető légi rakétákkal és Osama bin Laden kiképzésével, aki megszervezte és vezette az Al Kaida-hálózatot. 1994-ben megalakult a Talibán, amely a korábbi győztes harcosokból toborozódott. 1996-ban a Talibán milícia elfoglalta Kabult és kikiáltotta az iszlám emirátust. A tolvajoknak levágták a kezét, a homoszexuálisokat megkövezték, és a nőket kizárták az oktatásból. A sors iróniája, hogy az USA képezte ki a mudzsahedineket a terrorcselekményekre. A NATO ezzel a háborúskodási gyakorlattal szembesült, amikor az Al Kaida Dar-e Salaam-ban (Tanzánia) és Nairobi-ban (Kenya) két amerikai konzulátus ellen merényletet követett el. A válasz erre az amerikai megtorlás volt: Osama bin Laden kiképző táborai ellen vezetett légitámadások. 1998-ban Osama bin Laden revansa ezt követte. Elszigetelten a Hindukus hegységben szőtte az öngyilkos merénylet terveit a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center WTC) ikertornyai ellen. 2001 szeptember 11 után az USA felerősítette a támadásait Afganisztán ellen és hatalomba helyezett egy új afgán kormányt, amely védelmére az International Security Assistance Force-t (ISAF) állította fel ENSZ mandátummal. A Talibán elkezdte a harcot a NATO-csapatok ellen. A hősök hirtelen terroristákká váltak. 2015-ben a NATO hivatalosan megszüntette afganisztáni harci bevetéseit, és az új afgán hadsereg kiképzési és tanácsadási misszióját vállalta. Az USA-nak igazán soha sem sikerült létrehozni sem működésképes államot, se demokráciát. Szerintem erre az USA soha sem törekedett erre. Ha az áldásos küldetése a liberális demokrácia terjesztése lett volna a Hindukusnál, akkor nem áldozott volna erre a célra annyi katonát, pénz és presztízst.
– Miért volt fontos az USA-nak az afgán missziójában a befolyási érdekszférájának bővítése?
– Mi magyarok naivan és romantikusan értelmezzük az USA háborúskodásait. A négy évtizedes kommunista uralom alatt mindannyiunkat eltöltött az amerikai szabadság és demokrácia utáni vágyvezérelt érzés. Meglepő azonban, hogy az USA alkotmányában a demokrácia szó egyáltalán nem is fordul elő. Az USA nem demokratizálni, hanem amerikanizálni szándékozza a világot. A globalizáció a világ amerikanizálását jelenti. A világhírű társadalomkritikus, Noam Chomsky szerint az USA eredendő bűnben született, hiszen az ország fejlődését és gazdagságát a rabszolgaságnak és az őshonos indiánok kiirtásának köszönheti. Az USA nem csak „American way of Life“, Hollywood, Walt Disney világa, hanem a legnagyobb szabad mozgás országa is. A Ku-Klux-Klan meglehetősen szabadon gyakorolja rituális rasszista összejöveteleit. A fanatikus fegyverkultúra rejtélye a mesterségesen kreált vadnyugati romantikában keresendő. A fiatal fiú igazi felnőtté csak akkor válhat, ha a Colt-ját varázslatos gyorsasággal forgatja az ujja körül, és karja alatt hanyagul egy Winchester karabélyt hordoz. A dohányipar propagandakampánya sikeresen megteremtette a Marlboro-férfivel a „kemény legény“ ideálját.
Tudomásul kell vennünk, hogy az USA valóságban az emberiség történelmében a leghatalmasabb imperialista birodalom, amely irányítása a pénz urainak kezében nyugszik. Minden intervenciója harc az érdekszférájának bővítéséért és a legyőzöttek amerikanizálásáért történik. Ezt Noam Chomsky állítja, az Massachusetts Institute of Technology (MIT) egykori professzora.
Noam Chomsky
A propagandista dobpergés üzenete: mi vagyunk a jók és ők a gonoszok. A valóság másról szól. A korai imperializmust a telepesek kolonializmusa jellemezte, amely az indiánok üldözésében vagy irtásában teljesült be. A modern korszakban USA a nemzetközi jog megsértésével preventív háborúkat indított Irak ellen. 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az USA is aláírt. Ennek ellenére az USA kormánya fenntart máig egy internáló tábort a Guantánamo-öbölnél, ahol terrorista tevékenységgel gyanúsított embereket kínzásos vallatásnak vetik alá. Az USA-t elítélte a Nemzetközi Bíróság a nemzetközi terrorizmust finanszírozó kampányáért a Reagan kormány idején. Az USA az ítéletet figyelemre sem méltatta. A világ az ókor óta keveset változott: a hatalmas Athén Melos meghódítása után nem hagyta magát a helyzet erkölcsi vitájába bevonni, hanem a témát a híressé vált mondással az asztalról lesöpörte: „Az erősek azt tesznek, amit akarnak, és a gyengék elszenvedik mindazt, ami rájuk vár“. Ez ma is érvényes elv a birodalmi jogok igazolására. USA nem a demokrácia, még kevésbé a mintademokrácia hazája.
Afganisztáni beavatkozását ugyanúgy, mint Irakban olaj-, a földgázvezeték (TAPI-Pipeline Turkmenisztán- Afganisztán-Pakisztán-India) és az értékes nyersanyagforrásokhoz való hozzáférés motiválta.
Afganisztán fontos érdekszféra, amelyért korábban az oroszok és a britek, ma pedig az USA, Kína, Irán és Oroszország vetekszik egymással. Ha az USA visszavonul Afganisztánból és Irakból, akkor elveszti befolyását a Kínától a Földközi-tengerig húzódó földsávon.
– A korunk egyik fenyegető veszélye a tömeges migráció. Milyen ideológiai tehertételtől kell a migránspolitikát megszabadítani?
– A probléma megoldása a világos gondolkodással és a pontos szóhasználattal kezdődik. A bevándorlók olyan országból jönnek, ahol a gyermek-elhalálozás csökken és a várható élettartam növekszik. A válságországokban a népesség robbanásszerűen növekszik és a lakosság száma 20-30 évenként megduplázódik. Évről évre Afrikában, Közel- és Közép-keleten 40 millióval emelkedik a népesség, amely Magyarország négyszeres lakosságának felel meg. Az emberek menekülnek a szegénység elől olyan országokból, amelyeket alulképzettség, korrupt struktúrák és alkalmatlan kormányok jellemezik. A viszonyok megváltoztatásának kulcsa maguknál az országoknál van. A megoldás a nevelés, képzés, tudatosság és a törvényhozás és nem a pénz kérdése. Országok, mint Kína, Szingapúr vagy Vietnam megmutatták hogyan működik mindez az oktatás, a szorgalom, a fegyelem és az erőfeszítés útján. Más országok, mint Nigéria, Szíria, vagy Afganisztán tanulhatnának ezekből a példákból. Ebben Európa képes és köteles segíteni, de nem a gyámkodással, hanem a válságos országok népének büszkeségének tiszteletével. A siker bizonytalan és sok évtizedet vesz igénybe. Addig Európának védeni kell a határait az illegális migráció ellen. Az, hogy ez lehetséges, bizonyítja a befogadó országok Kanada, Ausztrália, Újzéland és Szingapur példája. Ezek az országok kiválasztják a bevándorlókat a kvalifikációjuk szerint. A tömeges bevándorlást megakadályozzák. Politikai menekültek ideiglenes tartózkodási joggal felruházzák.
Az európai bevándorlás-politikát ideje megszabadítani a hamis ideológiától. Őszintén kell beszélni a valóságról, hogy a migráció hasznos-e az országnak, erkölcsileg kötelezhetnek-e bennünket a befogadásra, megoldja-e a demográfiai problémát és van-e jelentősége a migránsok kvalifikációjának a helyi lakossággal történő összehasonlításban.
A bevándorlás csak akkor hasznos egy országnak, ha a migráns olyan nettó jövedelemmel rendelkezik, amely a saját szükségletét meghaladja. Ez csak kevés jól kvalifikált migráns esetében valósul meg, akik kulturálisan jól beilleszkednek, átlagos jövedelemmel rendelkeznek és a szociálisan nem terhelik meg az államot. Ha a bevándorlók idegen kultúrából származnak és nehezen integrálhatóak, akkor súlyos társadalmi károkat okoznak.
Hazánk erkölcsileg nem köteles a migránsok befogadni! Nem vagyunk okozói a kibocsájtó országokban uralkodó áldatlan viszonyoknak, és a szerény jólétünket sem a szóban forgó országok kizsákmányolása útján teremtettük meg. Kötelességünk azonban a szegény országoknak segíteni!
A demográfia, tehát a népesség növekedése vagy zsugorodása, nem áll összefüggésben egy ország jólétével, vagy szegénységével. Legfeljebb a korábbi fogyasztási és termelési mértékét változtatja meg. Bizonyított tény azonban, hogy egy nemzet tudástőkéje, kognitív kompetenciája és életszínvonala között szoros kapcsolat létezik. Ez nem csak az oktatási intézményrendszertől, hanem a diákok származásától is függ. Ha a népesség összetétele migráció következtében megváltozik, akkor az befolyásolja a lakosság kognitív kompetenciáját és közvetve az életszínvonalát is. Ha az átlagos kognitív kompetencia a bevándorlással nő, az pozitívan hat ki a jólétre. Ennek a fordítottja is igaz.
– Mennyire demokratikus ma az az ország, amely még egy választást sem tud a csalás gyanúja nélkül lebonyolítani, sőt az erősen csalásgyanús választással hatalomra jutott elnök más országok vezetőit lekezelően sértegeti?
– Erre nagyon nehéz válaszolni. Szegény Periklész valószínűleg csak csüggedten legyintene.
Periklész
Az antik Görögországban a nép az ilyen elnököt az agórán kifütyülte volna miközben átnyújtották volna neki udvariasan a „bürökpoharat“. A valóságtagadás legmarkánsabban a demokrácia szó használatában mutatkozik meg. A demokrácia fogalma az utolsó száz évben prostituálódott. Az istenadta nép kényszeredetten elfogadta, hogy a „népi demokrácia“ szó csupán a proletárdiktatúra elfedésére szolgál. Ma a demokrácia liberális vagy balliberális jelzője a valóságban a globalista irányzat szándékos tagadása. A globalista szó ellentétje a lokálisnak, vagy szuverenistának és a nemzetinek. A modern társadalmakban az osztálykülönbségek elmosódtak, hiszen a 19. század proletárjai már nem léteznek többé, és a munkások, parasztok és értelmiségiek polgárokká fejlődtek. A baloldaliság a „szegénységpártiság“ (Jézusképet szuggeráló) eufémikus, szimpátiát vadászó megjelölése az egykori komcsik, mai jómódú polgárok és milliomosok gyülekezetének fügefalevele, akik a globalisták szekerét tolják. A baloldaliság alternatívájaként a másik oldalnak a jobboldaliság maradt. A politikai ellenfél számára a jobboldaliság eleve (Hitler-képet szuggeráló) pejoratív fogalom. A nemzeti konzervatívok besétáltak a csapdába anélkül, hogy felfogták volna a szerencsétlen „jobboldalisággal“ járó nem kívánatos, becsmérlő szélsőségest sugalló (náci, fasiszta) imázst. Az angolok elkerülték ezt a csapdát, és magukat következetesen (nemzeti) konzervatívként határozzák meg a politikai paletta kellős közepén.
A mai nemzedéknek a homo sapiens történetében először olyan döntéseket kell hoznia, amelyek az emberi társadalom sorsát és a még megmaradt természet túlélését határozzák meg. Sokan az értelmiségiek aktív szerepvállalását sürgetik. Az intellektuális-értelmiségi elit vezető szerepét azonban nem tartom jónak. Ha ők tömegeket vezetnének, akkor mindannyian nagy nehézségbe kerülnénk. Ezt történelmi példák is tanúsítják. Gondoljunk a jakobinusokra, akik a Francia Forradalomból vérfürdőt rendeztek. A bolsevikok, az avantgardista, forradalmi intellektuálisok szétzúzták Oroszországban a szociális intézményeket. Kennedy vezető értelmiségijei a kabinetjében nem csak a gyilkos USA-háborúkat – Indokínában – robbantották ki, hanem kis híján a kubai válsággal majdnem az emberiségnek is véget vetettek 1962-ben.
A demokratizálódás jövőjét a polgári mozgalmakban látom. Nem az értelmiségiek, a politikusok és a pártok, hanem a polgárok közvetlen aktív részvétele a közéletben garantálja valóban az élő demokráciát. Sem Lincolnnak, sem Martin Luther Kingnek sikerült az afro-amerikaiak egyenlőségét kivívni, hanem a mozgalmuknak száz évvel a polgárháború után. A globalizáció elleni harcot az Attack mozgalom szervezte meg. A Fidesz az elsöprő győzelmét a polgári köröknek köszönheti. Most a Védett Társadalom Alapítvány mozgósítja a polgárokat a nemzet fennmaradásáért és a demokrácia kiteljesüléséért folyó harcra. Azt remélem, hogy sikerül a mozgalomnak aktivizálni a társadalom többségének immunrendszerét és elősegíteni a világ valós értelmezési keretét helyreállítani.
– A fősodratú sajtóban az úgynevezett „nyitott társadalom“ szelleme kísért. Ez is az eddigi utópiák kudarcos sorsára jut?
– Azt gondolom, hogy senki sem elég okos valamilyen utópikus társadalom megtervezésére. Lehet általános elveket, irányzatokat megvitatni, amelyeket elérni szeretnénk. Szerintem jó irányba haladnánk, ha szabad közvéleményt és igazságos intézményeket tudnánk a jelenlegi rendszerben működtetni. Nem valószínű azonban, hogy a political correctness, a tabutémák jegelése és a kisebbségek kultúrforradalma a demokrácia tökéletesítéséhez vezet.
Politikai korrektség
Ötéves svájci pozitív tapasztalataim alapján a közvetlen demokráciát előnyben részesíteném a képviseletivel szemben.
Ma az eseményekben számos utalást vélek felfedezni arra, hogy egy disztópikus – a jelenleginél rosszabb – társadalom irányába haladunk. A Nyugat mostani válságának valósága abban mutatkozik meg, hogy a régi világ már haldoklik, az új világ azonban még küzd az életre ébredéséért.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
