A Postoj című konzervatív napilapban megjelent írásában Alena Potocká azt a kérdést vizsgálja, valóban segítséget jelenthet-e azoknak a hátrányos helyzetű családoknak, melyek még a füzetet és az írószert sem tudják megvenni iskolás gyermeküknek, ha számítógépet kapnak az államtól? A szerző ezzel arra a projektre utal, melynek értelmében az állam notebookra, illetve táblagépre szóló 350 eurós utalványokkal akarja támogatni a legnehezebb anyagi körülmények között élő tanulókat.
Mindeközben a szlovákiai iskoláknak a jelenlegi helyzetben gondot okoz az alapvető tanfelszerelés, írószerek, füzetek, munkafüzetek biztosítása is a tanulók számára. Ez különösen azokra az iskolákra érvényes, ahol a diákok zöme a lehető legszegényebb körülmények között él, s ahol nem számíthatnak a szülők hozzájárulására.
A cikkíró egy olyan iskolát említ példaként, ahol a 900-as tanulói létszám túlnyomó többségét roma gyerekek alkotják, akik telepeken vagy a környező falvakban élnek, s ahol a tanulók közül megközelítőleg 250-en jogosultak lesznek az utalványra. Mi több, egyes sokgyermekes családok öt vagy ennél több számítógépet is kaphatnak, miközben a gyerekeknek nem jut még füzetre, írószerre és rendes ételre sem.
Veroniká Remišová beruházási miniszter erre vonatkozó terve komoly vitát gerjesztett. Az iskolák nehezményezik, hogy az utalványok elosztása az ő vállukra nehezedik majd, az oktatási szakszervezetek pedig nem látják a projekt értelmét, mely a technikai eszköz juttatásának puszta tényén kívül nem tartalmaz semmilyen tervet.
A Digitális tanuló projekt keretén belül 152 ezer tanuló kap utalványt notebook vagy táblagép vásárlására, melyet a családok a projektbe jelentkezett üzletek valamelyikében válthatnak be. Amennyiben 350 eurónál drágábbat választanak, a különbséget maguk fizetik majd. A minisztérium a 66 millió eurós, uniós alapokból finanszírozott projektet azzal indokolja, hogy a gyerekek digitális ismeretei nagyon különbözőek és a legrosszabb helyzetben ezen a téren is a szegény környezetből származók vannak. Ráadásul a több hónapon át tartó távoktatás után, melyben sokan technikai eszközök hiányában nem vehettek részt, a tanulók jóval gyengébb eredményt produkálnak a felmérések alapján.
Jogos a kérdés, hogy miért csak most álltak elő ezzel a projekttel, amikor már a járvány első hulláma után világossá vált, hogy tanulók tízezrei nem vehettek részt az online oktatásban, s akkor az állam nem segített nekik, bár tudvalévő volt, hogy érkezik a járvány második hulláma.
Annak ellenére, hogy az említett összegből nem kevesebb mint 12 milliót a projekt prezentálására szán a minisztérium, az iskolák, melyeknek a feladata az utalványok elosztása lesz, nem rendelkeznek semmilyen információkkal, erre vonatkozó iránymutatást nem kaptak.
Nem tudják például, hogyan lehet majd ellenőrizni, hogy a számítógép valóban a gyermekeket szolgálja majd, s hogyan fogják azt használni, ha sok szülőnek fogalma sincs az ilyen műszaki eszközök működéséről, nem tudják, milyen állapotúak lesznek a gépek, milyen szoftvert tartalmaznak, adottak lesznek-e hozzájuk a szükséges programok. Az iskoláknak arra nincs kapacitásuk, hogy ők kezeljék ezeket a gépeket, irányítsák a használatukat.
Azt sem tudják, hogy mindez milyen kötelezettséget ró az iskolákra, kell-e ezeket az eszközöket a tanítási folyamatban naponta használni. Ez utóbbi esetben ugyanis az okozna számukra problémát, hogy egyes gyerekek jogosultak lesznek rá, mások nem, s utóbbiak sok esetben nem rendelkeznek számítógéppel. A gyakorlatban például az a család, ahol mindkét szülő minimálbérért dolgozik és egy vagy két 14 évesnél fiatalabb gyermeket nevel, nem lesz jogosult az utalványra, mert a projekt szerint a jövedelmi szegénységi küszöb felett van, ami viszont a jelenlegi infláció és árak mellett egyáltalán nem feltétlenül elegendő az alapvető szükségletek fedezésére sem, mely körülmények között nem engedhetik meg maguknak az ilyen eszköz beszerzését.
A pedagógusok arra is figyelmeztetnek, hogy a mélyszegénységi körülmények között sok esetben örülnek, ha sikerül a gyerekeket megtanítani írni, olvasni, nem várható el tőlük, hogy számítógépen oldjanak meg feladatokat. Az is kérdéses, hogy vajon meddig maradnak ezek az eszközök a gyerekek tulajdonában, egy kritikus, szorult élethelyzetben nem teszik-e pénzzé azokat.
A számítógépekkel való üzletelés lehetőségére a minisztérium is gondolt. A szülőkkel szerződést íratnak alá, minden technikai eszközt nyilvántartásba vesznek és eltávolíthatatlan címkével látnak el. Amennyiben ezek nem a rendeltetési helyükön tűnnek fel, vissza tudják keresni, hogy ki volt az eredeti tulajdonosuk. De hogy mindezt ki fogja ellenőrizni, milyen módon szankcionálni, ha esetleg az illető azzal védekezik majd, hogy ellopták tőle, s hogy egyáltalán működőképes-e ebben a helyzetben bármilyen szankció, arról már nem szól a projekt, ahogy arról sem, hogy ilyen esetben a szülők hogyan tudnák ellenőrizni a biztonságos internethasználatot. A minisztérium szerint ugyan az iskolák feladata lesz megtanítani a gyerekeket a biztonságos internethasználói magatartásra, viszont a szülők a felelősek azért, hogy otthon milyen módon használják a gyermekeik ezeket az eszközöket, akik a legtöbb esetben semmilyen ehhez szükséges ismeretekkel nem rendelkeznek.
Az érem másik oldala, hogy számítógépre minden középiskolai első osztályos tanuló jogosult lesz, függetlenül a szülők anyagi helyzetétől, s attól, hogy a középosztályból vagy felsőbb társadalmi rétegből származó tanulók többsége már rendelkezik 350 eurónál drágább számítógéppel.
Felmerül hát a kérdés, hogy a középiskolák elsősei miért jogosultak erre a támogatásra a szülők anyagi helyzetétől függetlenül, ha a fiatalabb tanulók esetében a jogosultság szigorúan az anyagi helyzetük függvénye? A minisztérium ezt azzal indokolta, hogy a jelenlegi középiskolás elsősöket sújtotta leginkább a jelenléti oktatás szünetelése, ami nagyban megnehezítette a középiskolai követelményeknek való megfelelésüket. Viszont egyszeri, jövőre már nem ismétlődő támogatásról van szó, ami szintén igazságtalan a soron következő évfolyamok képviselőivel szemben, zárja a cikk szerzője.
(NZS/Felvidék.ma/postoj.sk)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
