A Heritage nemzetközi folyóiratban megjelent újabb kutatási eredményekről kérdezte a Vatikáni Rádió magyar nyelvű szerkesztősége július 11-i adásában Pályi Gyulát, a lepel szakértőjét.
Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emilia-i Egyetem nyugdíjas professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja. Biokémiai munkássága mellett történelmi témákkal is foglalkozik, többek között a torinói lepel történetével, amelyről a Szent István Társulatnál sikeres könyve is megjelent. Idén tavasszal nagy feltűnést keltett két olasz kutatócsoport publikációja a Heritage című nemzetközi folyóiratban, amely a lepel újszerű fizikai módszerrel való vizsgálatáról számol be. Megkérték, hogy adjon a Vatikáni Rádió hallgatóinak egy rövid áttekintést az új eredményekről.
A szakértő hangsúlyozta, hogy valóban rendkívül fontos új eredményről van szó és arról is beszélt, hogy a torinói lepel kétezer évesnek vélt történetében véleménye szerint melyek voltak a legfontosabb fordulópontok. Teres Ágoston magyar pap, pápai csillagász számításai szerint Jézus Krisztus halálát és feltámadását időszámításunk szerint, Krisztus után 33. április 3-ra, illetve 5-re tesszük. Tehát
Az első, kezdeti probléma az, hogy a halott emberrel érintkezett tárgyat a zsidó vallás tisztátalannak, érintését tilosnak tekintette, továbbá az, hogy Jézus Krisztus mennybemenetele után tanítványai jó ideig komoly üldözéseknek voltak kitéve. Ennek ellenére hitelesnek tűnő beszámolók jelzik a lepel jelenlétét Edesszában, ahonnan nem is egészen békés úton a bizánci császári udvar szerezte meg. Ennek dátumát is pontosan tudjuk: 944. augusztus 15-én érkezett Bizáncba. Itt a város legfontosabb ereklyéi között tisztelték egészen 1204. április 12–13. éjszakájáig, mikor francia és velencei úgynevezett „keresztes” lovagok Bizáncot kifosztották.
Innen közel 150 évig nem tudunk semmit a sorsáról, amíg fel nem bukkan Franciaországban 1349-ben, mint egy francia nemesi család tulajdona. Tőlük a Savoyai hercegekhez került több mint fél évezredre, egészen addig, amíg az utolsó, száműzött olasz király, II. Umberto végrendeletével 1983. március 18-án a Szentszék tulajdonába nem került. Hivatalosan ma is a római pápa a tulajdonosa, a „Lepel őre” titulust és funkciót pedig a torinói érsek viseli.
1898. május 28-án Secondo Pia torinói amatőr fotográfus engedélyt kapott, hogy a lepelről fényképet készítsen. Ennek az a döbbenetes eredménye volt, hogy a fénykép negatívja egy viszonylag jó minőségű pozitív képet mutatott egy megkínzott és vélhetően keresztre feszített férfiról, akinek a sérülései pontosan megegyeztek az Újszövetség által leírtakkal. Ez a fordulat világszerte óriási érdeklődést keltett és lavinaszerűen elindította a természettudomány minden elképzelhető ágazatának alkalmazását a lepel vizsgálatára. Ezek túlnyomórészt összhangban voltak azzal a hagyománnyal, hogy a torinói lepel valóban Jézus Krisztus halotti leple lehetett. Pályi Gyula itt csak egyetlen eredményt említett meg, az úgynevezett „radiokarbon” vizsgálatot. Ez a módszer egy-két ezredévnyi időskálán viszonylag pontos kormeghatározást tesz lehetővé szerves eredetű objektumoknál. E vizsgálatot nagy előkészületek után három tekintélyes egyetem kutatói végezték el, az 1988. október 13-án nyilvánosságra hozott eredmény azt mutatta, hogy a lepel 14. századi (pontosan 1325 plusz/mínusz 65 év) eredetű. Ez óriási vitákat keltett, amelyek mind a mai napig nem csillapodtak.
Természetesen számos törekvés volt a radiokarbon eredmények cáfolatára. Közülük kiemelkedett egy Rogers nevű amerikai kutató 2005-ös publikációja, amely hihető érveket hozott fel a mintavétellel kapcsolatban, de sajnos e kutatás Rogers halála miatt nem folytatódott.
Számos próbálkozás található a szakirodalomban mind a radiokarbon vizsgálat eredményének alátámasztására, mind pedig cáfolatára, de ezek közül egyik sem tekinthető sikeresnek. Pályi Gyula véleménye szerint az idén tavasszal bari és padovai kutatók által publikált cikk a torinói lepel természettudományos módszerekkel való kutatásának legfontosabb fejleménye a híres éjszakai fényképezés és a botrányokba torkolló radiokarbon vizsgálat óta.
Meg is próbálta röviden elmagyarázni: a röntgensugár lényeges vonása, hogy a sugárzás hullámjelenséggel van összekötve. A hullámok pedig úgynevezett optikai rácsokon jellegzetes módosulást szenvednek. E módosulás képéből ki lehet számítani a rács méreteit. A röntgensugarak hullámhossza pedig abban a tartományban van, mint a szilárd anyagokban az atomok távolsága. Így a szilárd, különösen a rendezett szerkezetű szilárd anyagok szerkezetét röntgensugárral meg lehet határozni. A bari-padovai csoport által alkalmazott, úgynevezett szélesszögű röntgenvizsgálat ennek a módszernek egy finomított változata. Ezzel a lenszálakat alkotó cellulóz szerkezetének az idő múlásával bekövetkező változását tudják követni, ami az elmúlt idő hosszát tudja jelezni, különösen ha pontosan datált összehasonlító minták állnak rendelkezésre.
Természetesen további ellenőrző vizsgálatok szükségesnek látszanak, de ez az áttörő eredmény rendkívüli jelentőségűnek mondható.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News; Martinus.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
