Szinte biztos, hogy október végén hivatalosan is elfogadja az Európai Unió a Kanadával kötött kereskedelmi megállapodást, a bírálók szerint rossz döntést hoznak Brüsszelben. Sokan a genetikailag módosított növényektől rettegnek, mások több százezer munkahely megszűnését vizionálják, s olyan is van, aki szerint nem bírják majd a versenyt az európai cégek, és sorra bedőlnek. A támogatók szerint viszont a nagyobb piac lehetőségeket, olcsóbb termékeket és bővebb árukínálatot jelent. Elmagyarázzuk, hogy mivel jár a CETA.
Milyen megállapodás jön létre az Európai Unió és Kanada között?
A megállapodás hivatalos neve Átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezmény, ennek az angol nyelvű rövidítése a CETA. Mint ahogyan a neve is mutatja, ez egy kereskedelmi megállapodás, amely egyebek mellett kitér
az áru- és szolgáltatáskereskedelemre,a kormányzati közbeszerzési piac liberalizációjára,a kereskedelem nem vámjellegű akadályainak felszámolására,a vitás ügyek rendezésére,a végzettségek kölcsönös elismerésére, valamint a könnyített foglalkoztatási feltételekre.
Az Egyesült Államokkal is hasonló megállapodást kötne az EU (ennek angol rövidítése TTIP), a tárgyalások azonban megakadtak a sok ellenvélemény, valamint az amerikai elnökválasztás miatt.
Miért szükséges ilyen szabályozás? Eddig nem is kereskedtek egymással ezek az országok?
Természetesen Kanada és az Európai Unió tagállamai eddig is kereskedtek egymással, de a szabályokat bilaterális – azaz kétoldalú, országok közötti – megállapodásokban rögzítették. Az általánosságban elmondható, hogy Kanadának fontosabb az Európai Unió, mint fordítva, miután a közösség a második legfontosabb kereskedelmi partnere az észak-amerikai országnak. Kanada viszont csak a tizenkettedik legfontosabb ország az EU szempontjából.
Felpörög a gazdaság, ha aláírják a szerződést?
A szakértői anyagok megpróbálták megjósolni, hogy milyen haszonnal járna a szerződés aláírása, azonban az alkalmazott modellek eltérést mutatnak. Az viszont biztos, hogy jelentős gazdasági változást nem okoz majd a megállapodás.
Az Európai Uniónak éves szinten – a legoptimistább becslések szerint – 500 millió eurós hasznot hozhat az egyezmény, ami éves szinten 0,05 százalékos bővülést jelentene. Összehasonlításul: a TTIP hússzor ekkora, 1 százalékos GDP-növekedést hozna.
Ha Kanada nem fontos külkereskedelmi partner, a szerződésnek pedig nincs jelentős gazdasági előnye sem, akkor mégis miért írja alá az Európai Unió?
Politikai okokból. Az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok ugyanis észlelte, hogy a feltörekvő államok egyre nagyobb kihívás elé állítják őket. Emiatt úgy gondolják, hogy szükség lenne egy olyan közös kereskedelmi megállapodásra, melynek révén tartani tudják a lépést. Az USA és az Európai Unió között azonban nem haladnak olyan olajozottan a tárgyalások, a két fél ugyanis foggal-körömmel ragaszkodik a saját érdekei érvényesítéséhez.
Az Európai Unió Kanadával való megállapodása leginkább arra jó, hogy az EU olyan sztenderdeket alakítson ki, amelyekre hivatkozhat majd az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokon. A kanadai megállapodással (35 milliós piac) tehát megpróbálnak megágyazni a sokkal jelenősebb amerikai (320 milliós piac) szerződésnek.
Milyen hatása lehet a kontraktusnak?
Ezt általánosságban nem lehet megállapítani, de – mint minden ilyen megállapodás – egyszerűbb kereskedelmet tesz lehetővé, ami bővebb árukínálatot, olcsóbb termékeket és a vállalkozások számára nagyobb piacot, több lehetőséget jelenthet.
Kanada és az Európai Unió kapcsolatában az átlagos vámszint azonban jelenleg is alacsony, 3-6 százalékos, tehát a legtöbb termék ára nem változik majd számottevően.
Bizonyos szektorokban okozhat árcsökkenést a megállapodás, a mezőgazdasági termékeknél például jelenleg 30 százalékos az unióból Kanadába áramló termékekre a vám, ellenkező irányban 17 százalékos. Szintén magas vámot vetettek ki a halra, ezeknél a termékeknél 23 százalékot kell fizetni az Európai Unióban; Kanadában a ruházatra és a cipőre 20 százalékot.
Jó-jó, de mit jelent ez az átlagember számára?
Megpróbálták megbecsülni azt is, hogy milyen hatással lehet a megállapodás a munkahelyekre, a különböző modellek viszont nagyon nagy szórást mutatnak: Németország esetében például a mínusz 160 ezertől plusz 260 ezerig becsülik a foglalkoztatotti létszám változását.
Magyarország vonatkozásában csak a TTIP-t vizsgálták, ezek közül a legoptimistább becslés 20 ezer pluszmunkahellyel számol. Kanada esetében ennél jóval kisebb hatások várhatók. Az uniós cégek egyébként meglehetősen nagy eséllyel pályázhatnak majd a kanadai közbeszerzési pályázatokon.
A szerződés kitér a végzettségi papírok kölcsönös elfogadására is, valamint könnyebb foglalkoztatási feltételekre. Ezek értelemszerűen közvetlen hatással lennének az emberek életére.
Magyarország szempontjából gondot okozhat ugyanakkor, hogy a szerződés életbelépése után megjelenhetnek olyan piaci szereplők, amelyek sokkal termelékenyebbek, életképesebbek, és jobb alkalmazkodási képességekkel rendelkeznek, mint a hazai vállalatok. Emiatt a magyar cégek egy része kiszorulhat a piacról, mert megszűnik az a burok, amelyben eddig – mesterségesen életben tartva – fennmaradtak. Különösen igaz lehet ez a mezőgazdasági cégek esetében, a tengerentúlon ugyanis nagyobb földterület és lazább szabályok jellemzik az agrárszektort.
Magyarország támogatja ezeket a megállapodásokat?
Igen, több vezető politikus, köztük Szijjártó Péter külügyminiszter is egyértelművé tette, hogy Magyarországnak érdeke mindkét szerződés megkötése. Ellenvélemények azonban a Fideszen belül is voltak.
Ha ilyen kockázatos, különösen a magyar vállalatok számára, akkor miért támogatja a Fidesz-kormány?
A kabinet álláspontja szerint ez előnyös megállapodás, pontos számításokat azonban nem tárt a nyilvánosság elé. Feltehetően a saját számításai azt mutatják, hogy ha Kanadával megállapodik az EU, akkor nagyobb esély lesz az Egyesült Államokkal is szerződni, ami Magyarország szempontjából kiemelt jelentőséggel bírhat.
Hazánknak ugyanis az USA az egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere, a hazai külkereskedelmi mérleg többletének negyedét az Egyesült Államok adja. A kereskedelem fellendülése tehát ellensúlyozhatja a vállalkozások nehézségeit, a munkahelyek esetleges megszűnését.
Hosszabb távon pedig még akár jól is jöhet, hogy a magyar cégek rá lesznek kényszerítve a hatékonyabb működésre.
Sokan attól tartanak, hogy a szerződés után gmo-szennyezett lesz majd Magyarország, igaz lehet ez?
A szerződés valóban rendelkezik genetikailag módosított organizmusokról, azonban ilyen kezelésen átesett takarmánynövények jelenleg is vannak Magyarországon. Azt a mennyiséget ugyanis, amelyet az állatok etetésére használnak, nem lehet másként előállítani. Ez viszont nem egyenlő a gmo növényekkel.
A szerződés szerint a gmo-elterjedés a jövőben sem változna, így Magyarország megőrizheti a mentességét.
De jönnek majd a nagy nyugati multik, és perek sorozatával elérik, hogy lehessen gmo növényt termeszteni, mert erre is lehetőséget ad a szerződés…
A szerződésben valóban szerepelnek úgynevezett befektetésvédelmi passzusok, amelyek lehetővé teszik, hogy ha egy országban megváltoznak a feltételek, akkor kártérítést kérhet a cég. Ez azonban csak a változásra terjed ki, azaz a mostani szabályokat nem tudják majd felülírni.
Elterjedt az is, hogy majd a gmo-mentesség miatt olyan címen perlik az államot, hogy túlszabályozza a szektort. Az Európai Unió azonban részletesen felsorolja, hogy mely esetekben lehet perelni – ilyen jogcím nem szerepel a listán –, ráadásul a tagállamoknak bizonyos esetekben, például egészségvédelemre vagy közérdekre hivatkozva azt is lehetővé teszik, hogy változtassanak a meglévő szabályokon.
Mikor lép hatályba a szerződés?
Ez érdekes jogi és politikai kérdés lesz. A kereskedelmi ügyek ugyanis alapvetően uniós hatáskörbe tartoznak, azaz nem az egyes országok döntenek róla. A heves ellenállást látva azonban az Európai Unió megosztotta a döntést Brüsszel és a tagállamok között. Ennek az a következménye, hogy amikor az EU október végén elfogadja a szerződés tartalmát, akkor elvben életbe is lép, azonban az egyes tagállamok parlamentjeinek is ratifikálniuk kell. A belgák, a lengyelek, a bolgárok és a románok azonban továbbra is tiltakoznak, így az sajátos helyzetet okozhat, ha ezek az országok végül nem szavazzák meg a saját parlamentjükben.
Ha Kanadával meg tudott állapodni Európa, akkor az Egyesült Államokkal miért nem?
A CETA azért jöhetett létre, mert volt ideje kiforrni, ráadásul a kanadai féllel könnyebb volt tárgyalni: rugalmasabbak voltak, és tudtak engedményeket is tenni. Az amerikai fél nagyobb falat, más tárgyalási kultúrával rendelkezik, és konkrét elképzelései vannak arról, hogy hogyan nézzen ki a nemzetközi kereskedelem, mi legyen abban az Egyesült Államok szerepe.
A kanadai szerződés akkor összességében jó nekünk vagy sem?
Ez attól függ, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni az új feltételekhez, a szerződés ugyanis csak kijelöli a kereteket, de a lehetőségekkel élni kell. Ha a vállalatok javítani tudják a termelékenységüket, akkor akár jobban is kijöhetünk az egészből, de az is lehet, hogy a kkv-szektor a rossz alkalmazkodási képesség miatt rosszul jár majd a megállapodással.
A cikk elkészítésében közreműködött Csehi Róbert, a Közép-európai Egyetem tudományos kutatója.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
