Madarassy István Kossuth-díjas, nemzetközi hírű ötvös- és szobrászművész. Hitből s élményből táplálkozó műveiben harmonikus, természetes egységben jelenik meg a föld és az ég, az ember és Teremtője. Június 17-én a budapesti Semmelweis Szalonban tartották legújabb, A Lélek által… című kiállításának megnyitóját, melyen néhány mű kivételével az elmúlt két hónapban készült alkotásai láthatók.
A kiállításmegnyitón Szabó Attila, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese köszöntötte a megjelenteket – Madarassy István egyik művészi példaképének, Leonardo de Vincinek szavaival: „A tűz a természet mestere és a művészet szolgája.”
A Semmelweis Egyetem olyan szellemi közösség, amely hisz abban, hogy az ember teljességének megértéséhez nem elegendő a test megismerése; szükség van a kultúra, a művészet és a lélek világának megismerésére is – mondta Szabó Attila. – A gyógyítás és a művészet egyaránt az ember lelkének kérdéseire keresi a választ: honnan ered az élet, mi az értelme az életnek és a szenvedésnek, és mi emeli az embert önmaga fölé? Ezért különösen beszédes a mai kiállítás címe: A Lélek által…
A három pont nem hiányt jelent, hanem meghívást arra, hogy mindannyian saját tapasztalatainkkal, hitünkkel, emlékeinkkel és reményeinkkel együtt egészítsük ki.
Semmelweis Ignác élete és munkássága is erről tanúskodik. Felfedezésének nagyságát nem pusztán tudományos jelentősége adja, hanem az a mély emberség, amelyből fakad; az a belső erkölcsi parancs, amely a szenvedő ember szolgálatát minden előítéletnél és ellenállásnál fontosabbnak tartotta. Az ő öröksége itt, a Semmelweis Szalonban arra emlékeztet bennünket, hogy a tudomány legnagyobb eredményei mindig az ember iránti felelősségből születnek – hangsúlyozta a rektorhelyettes.
Ugyanezt a belső forrást fedezhetjük fel Madarassy István művészetében is – tette hozzá Szabó Attila. – Alkotásaiban a fém elveszíti ridegségét, és a lélek hordozójává válik.
A művész különleges technikája is szimbolikus erejű. A láng nem pusztán megmunkálja az anyagot, hanem átalakítja azt.
Ez az átalakulás teszi emberibbé a tudóst, az orvost, a művészt. Talán ezért érezzük olyan közel egymáshoz a gyógyítás és a művészet világát. Az orvos a test sebeinek gyógyulását segíti, a művész pedig a lélek rejtett rétegeit érinti meg. Mindketten ugyanazt keresik: azt a láthatatlan erőt, amely életet ad az anyagnak, reményt a szenvedőnek és értelmet az emberi létezésnek.
A Semmelweis Szalon falai között ma este nem csupán műalkotások vesznek körül bennünket, egy gondolati és lelki utazás részeseivé is válhatunk a kiállított műveket szemlélve – fogalmazott Szabó Attila. – Ezeken az alkotásokon a tudomány alázata találkozik a művészet szabadságával, a kézzel formált anyag a transzcendens felé mutat.
„A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát” – vallotta Pablo Picasso. „Kívánom, hogy ez a kiállítás mindannyiunk számára ilyen megtisztító találkozás legyen – mondta az egyetem rektorhelyettese. – Találkozás önmagunkkal, egymással és azokkal az örök értékekkel, amelyek kiemelnek a hétköznapokból. Találjunk egy művet, egy gondolatot vagy egy pillanatot, amely megszólít bennünket. Gazdagítja emberségünket, és emlékeztet arra, hogy tudomány és művészet végső célja közös: az ember szolgálata.”
A kiállításmegnyitó beszédet követően Rosivall László Széchenyi-díjas egyetemi tanár, professzor emeritus vetítéssel egybekötött előadásban mutatta be Madarassy István munkásságát, kiemelve: művészcsaládba született. Anyai nagyapja Klaveczky Zoltán festőművész és grafikus volt; édesapja, Madarassy Walter szobrászművész; öccse restaurátor. A fia, Madarassy András festőművész.
Rosivall László a különböző művészeti ágak kiemelkedő, ma már klasszikusnak számító alkotóitól vett idézetekkel igazolta a valódi művészet lélekformáló erejét, hittel való kapcsolatát, ami Madarassy István műveit is jellemzi.
Kodály Zoltán szerint „A zenének civilizációs teremtő küldetése van. Hozzájárul egy esztétikailag és erkölcsileg magasabb rendű világ felépítéséhez.
Az előadó, utalva a kiállítás címére, föltette a kérdést: Vajon amikor Madarassy István a lélekről beszél, kinek a lelkéről beszél? Saját lelkéről? A mű lelkéről? Vagy a befogadóéról?
Rosivall László beszélt a művészről, az orvostudományi egyetem „udvari szobrászáról”, a polihisztorról. Madarassy István így fogalmazza meg ars poétikáját:
„Milyen furcsa, hogy a tűz és a láng, amely pusztító és veszélyes, azzal ő új életet, és valóban új életet varázsol elénk” – mondta a professzor, majd sorolni kezdte: szobrok, szoborképek, táblaképek, érmek, makettek, színházi díszletek, egyházi oltárok, tabernákulumok, restaurálások – beláthatatlan az a mennyiség, amit Madarassy István létrehozott eddig.
Az előadó többször idézett Babits Mihálytól, így a Tudomány és művészet című esszéjéből: „Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené… Művészet és Tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt.” Rosivall László nyilvánvalónak tartja, hogy a művészetnek és a tudománynak közös a tárgya: a valóságnak a megértése, feltárása. Mindkettő ugyanazt csinálja, de van közöttük egy nagy különbség: a tudomány olyan állításokat fogalmaz meg sajátos eszközökkel a világról, amely mindig megismételhető, mert ha nem, akkor nem tudomány; a művészet viszont ha megismétlődhetik, akkor az nem egyedi, nem igazi érték.
G. Hajnóczy Rózsa író szerint: „A tudomány nem nélkülözheti a művészetet. A művészet az ember lelkéből fakad, akárcsak a tudomány. Az igazi tudós egyúttal művész is, mert a helyes mellett meglátja a szépet is. Az igazi tudós és művész a jó diadaláért küzd, ezért pap is.”
A professzor föltette a kérdést: ha igaza van Hajnóczy Rózsának, márpedig valószínűleg igaza van, akkor az igazi művész tudós is? „És azt hiszem, van ebben valami, hiszen Madarassy István művész úr fölfedezte az új rézkort.”
A rézkor fogalmát az 1870-es években Pulszky Ferenc alkotta meg az 1870-es években, amikor a Kárpát-medencében fellelhető leletek alapján indokoltnak tartotta a kő-, bronz- és vaskor után a rézkor beiktatását is, amely Kr. e. 3500-ra tehető.
Csaknem ötezer évvel később pedig Madarassy István létrehoz egy új rézkort. „Nézzék meg, hogy milyen kemény mintával, milyen különlegességeket alkot” – hívta fel a professzor a hallgatóság figyelmét a terem falán kiállított tárgyakra. „Ő lelket alkot, lelket álmodik, lelket éget a tárgyakon.” Móricz Zsigmond írja: „A lélek birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.”
Rosivall László kiemelte, hogy Madarassy István Dante Isteni színjátékának mindhárom énekéhez – Pokol, Purgatórium, Paradicsom – vörösréz lemezből tűzecsettel festett szoborképeket alkotott, összesen százat.
A professzor idézte Madarassy Istvánt: „Életem egyik legnagyobb csodájának tartom a természetes megújulás képességét, azt, hogy mindig tudtam valami újat – hitem szerint jobbat – alkotni, adni.
A tárlat megnyitóján közreműködött Ábrahám Márta Lajtha-díjas hegedűművész.
Madarassy István A Lélek által… című tárlata szeptember 15-ig látogatható Budapeten, a Semmelweis Szalonban.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
