A horvát világi misszionárius, Mijo Barada vallja, hogy a háború ima által megállítható, mert az ima megváltja a szívet az Úr kegyelme és segítsége által, hiszen a szívből indul ki minden jó és rossz. Az Illés a Kármelen közösség és a Szent Mihály-plébánia közössége „A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10, 12) mottóval július 14-én tartott közös lelkidélutánt Kolozsváron.
Mijo Barada agronómusként szerzett tudását saját citrusféléket termesztő földjein kamatoztatja szeretett családja, négy gyermeke és felesége körében. Ebbéli tudását sikeresen átörökítette egyik fiának, aki távollétében is segít neki a gazdaságban, hiszen a horvát, imacsoportokat vezető világi keresztény tanító évente hét-nyolc hónapot missziós utakra szán, mely tevékenységéhez XVI. Benedek pápa áldását is megkapta. Az Ágoston-rend harmadrendi tagjaként végzi áldásos munkáját a lelkigyakorlatok terén, 2012-től az Isteni Szeretet Misszionáriusai Egyesület tagjaként hivatalos formában.
A Rugină Szabolcs és Gabriella szervezésében megvalósuló lelkidélutánon a kolozsvári Szent Mihály-templomban gyűltek össze az érdeklődők.
Lelkigyakorlatain Mijo Barada horvát nyelven hirdeti az örömhírt, ezért szükség volt fordítóra, a feladatot a szerbiai Vajdaságból érkezett, 33 éve papként szolgáló Mellár József, a több filiát is ellátó törökbecsei plébános, esperes vállalta fel. A szervezéshez kapcsolódó háttérmunkákban Laczkó István, a Szeged-Csanádi Egyházmegye makói főesperességének Földeák településén szolgáló plébánosa is közreműködött.
A lelkinap kezdetén az Isteni Szeretet misszionáriusa a békéért való imára buzdított a békétlen, háborúval teli világban. Arra kért, figyeljünk a Boldogságos Szűz szavaira, hogy a háborúk okozta sebek sokakban gyógyulhassanak.
Emlékeztetett: a szentek közöttünk élő emberek voltak, akik bűnös emberi hajlamaikat le tudták győzni, ezáltal lelkükbe isteni béke költözhetett. Képesekké váltak Isten kegyelmének továbbadására. Mindnyájunk célja a mennyország. Ami nem lehet csak egyéni célunk, főleg annak nem, aki családban él. Családunkban törekedjünk a gyermekek helyes szeretetére, mert céltalanná válhat életük, ha a szülők helytelen szeretetén keresztül nem tapasztalhatták meg Isten szeretetét.
Ennek megértése nem olyan egyszerű, ezért Mijo Barada azt tanácsolta, hogy olvassuk gyakran a Szentírást, tanulmányozzuk a szentek életét, böjtöljünk és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. Ha imával és munkával töltjük napjainkat, a Szentlélek átitatja lelkünket. Ha a világ csábításai fertőznek meg és bűnös gondolatok árnyékolják bensőnket, akkor képtelenek leszünk Isten művének megvalósítására. Sok olyan dolog van, ami nem feltélenül tűnik bűnnek, de mégis akadályozza a jó megvalósulását és annak megtételét. Döntsünk és tartsunk ki Isten akarata teljesítésének szándéka mellett: ezzel megtörjük a gonosz hatalmát. Ha Istennek mondunk ellent, akkor nem részesülhetünk az ő áldásában.
A szülők hibát követnek el, amikor gyermekük hivatásának kiválasztását befolyásolni akarják, mert általa Isten akaratát hiúsíthatják meg. Ne kényszerítsük rá szeretteinkre saját akaratunkat. A gyermekek elsősorban Isten gyermekei. Neveljük arra őket, hogy Isten akaratát keressék és tegyék meg. Így a szülők a hit három lépését élik meg: gyermekük igazi, Istentől származó hivatását fogadják el, hálájukkal e felismerésben megköszönik azt, végül saját akaratuk elengedésével hagyják, hogy Isten megdicsőüljön a gyermekben a helyes hivatás kiválasztása által.
Mondjunk gyakran áldást másokra. Az átokkal tönkretesszük mások és a magunk életét. Imáinkkal igazodjunk az eucharisztikus Krisztushoz. Ha elkövettük a bűnt, azt őszinte bánattal a szentgyónásban, annak fajtája és száma szerint tárjuk fel, hogy utána Isten újra megdicsőülhessen bennünk mint szeretett gyermekeiben. Hagyjuk, hogy a szentgyónás által Isten rendet rakjon lelkünkben és újra tisztává tegye azt. Ha imádkozunk érte, Isten újjáalkot bennünk mindent. Éljünk tisztaságban, hogy Isten méltó szentségházává váljunk.
Mijo Barada lelkiekre törekvő, Istenhez vezető előadását követően rövid szünet, majd a rózsafüzér imádsága következett.
Ezután László Attila főesperes, plébános az oltárasztalra helyezte a szentséget, Mijo Barada pedig Istenről mint titokzatosan, a hit misztériumában közénk jövő valóságról beszélt. Kérte a résztvevőket, hogy tiszta lelkükkel járuljanak imáikkal az Úr elé és köszönjék meg életüket a mindenható Istennek. Leginkább azért legyenek hálásak, mert Isten elküldte Fiát, hogy megváltsa bűneiből az emberiséget és utat nyisson számára az üdvösség felé. Jézus halálával és feltámadásával győzedelmeskedett a halál, a bűn és a sátán fölött.
A hit, remény és szeretet felindításával a misszionárius a dicsőséges rózsafüzérről való elmélkedéseivel indította útra a tizedek imádkozását. Az előimádkozók segítségével a tizedekben a lelkinap résztvevői hol románul, hol magyarul kapcsolódtak be.
A szentmise bevezetőjében a Szent Mihály-templom plébánosa azért fohászkodott, hogy Isten ,,kegyelmei által tegye teljessé mindazt, amin ma munkálkodtunk”. A szentbeszédben Mellár József, a vajdasági törökbecsei plébános, a főcelebráns az aznapi evangéliumból (Mk 6, 7–13) alapján kiemelte, hogy Isten eszköztelenül küldi apostolait az örömhír terjesztésére, éppen azért, hogy teljesen Istenre tudjanak hagyatkozni, hiszen „a rendetlen aggodalmaskodás, félelem akadályozná lelki erejüket”. Aggodalmaskodó gondolatainkat hát mi is engedjük el, ahogyan Máté evangéliumában (6,34) is olvashatjuk: „Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja.”
A szentlecke (Ef 1,3–14) tanítása szerint mindannyian Jézus fogadott gyermekei vagyunk, ezért a ráhagyatkozás is mindnyájunknak szól.
A szentmise befejező részeként a jelen lévő négy pap és Mijo Barada személyesen is megáldotta az áldást kérőket, majd összegyűjtötték a leírt imaszándékokat.
László Attila főesperes szentségi áldással zárta a kegyelmekben gazdag lelkinapot, mely során a szentgyónás lehetősége is mindvégig adott volt.
Mijo Barada megköszönte a lelkidélután alatt segédkező papok munkáját, valamint a Mécses közösségnek és Rapa Eriknek az elhangzott énekeket, dicsőítéseket. Úgy fogalmazott, lassacskán Erdélyben ,,megtanul magyarul”, és ígéretet tett, hogy visszatér a közösséghez.
A tanultak elmélyítése érdekében zárásként elismételte a három pillért, melyre hitünket építeni kell: egy életünk van; egy időnk van arra, hogy elvégezzük küldetésünket; célunk pedig a mennyország.
A beszámoló teljes terjedelemben IDEkattintva olvasható.
Forrás: Romkat.ro
Szöveg és fotó: Bíró Jolán Ilona
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
