Lezajlott a választás, megvolt az első nagy ellenzéki tüntetés, amelyet a hírek szerint civilek szerveztek, aztán szinte gombnyomásra mindegyik ellenzéki párt közleményben jelentette be a csatlakozást. A szó szoros értelmében civil, pártsemleges szerveződés nem létezik, hiszen a szervezők is kötődnek egyik vagy másik párthoz. A szombati tüntetés vezérei között találunk például DK-szimpatizánst. A baloldali média által is a tüntetés fő szervezőjeként megjelölt Gulyás Balázs pedig köztudottan Gurmai Zita MSZP-politikus fia, aki karrierjét az MSZP-ben kezdte, s 2014–ben ugyan kilépett a pártból, de lélekben ott maradt, ahol mindig is volt. Nyugodtan kimondható tehát, hogy a szombati (s a hírek szerint hétről hétre folytatódó) tüntetés elsősorban a baloldal akciója. Azé a baloldalé, amely április 8-án alaposan megroggyant.
A Jobbik szimpatizánsai közül sokan nem értettek egyet azzal, hogy a párt vezetése testületileg csatlakozott a szombati demonstrációhoz, a különböző oldalakon olvasható hozzászólások jól tükrözik a megosztottságot. Toroczkai László Facebook-oldalán például olykor nem épp szelíd hangon esnek egymásnak a hozzászólók. Ez érthető is, hiszen eddig soha nem láttuk egy menetben vonulni Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Bokros Lajost, Lendvai Ildikót, Vona Gábort, Volner Jánost, és sorolhatnám még a neveket.
Ez a szombat tehát az 1990 utáni magyar közéletben valóban mérföldkő, és érthető, ha sokan gyanakodva figyelik ezt a mérföldkövet. Hiszen van abban valami báj, amikor rab és foglár együtt tüntet a szabadságért. (Legtöbben ugyanis azon háborodtak fel, hogy az egykor népére lövető, népét gumibotoztató Gyurcsány és pártja is ott ballagott a menetben. Érthető, ha sokan elmerengenek a disznó és a korpa kapcsolatát felidéző mondáson.)
Most azonban nem a szombati tüntetésről szeretnék írni, mert egyrészt nem voltam ott, másrészt egy – még ha rengeteg embert is megmozgató – tüntetés nem old meg semmit. Ne feledjük, mit mondott 2006 őszén Gyurcsány Ferenc: lehet tüntetni a Parlament előtt, majd megunják, és hazamennek. Így is történt. Sokkal érdekesebb egy picit elemezni az országgyűlési választás végeredményét, s a számokból levonni a szükséges következtetést.
Tudjuk, a választás éjszakáján lemondott az MSZP és a Jobbik elnöke, az LMP társelnöke már korábban közölte ezt a szándékát kudarc esetére. Aki nem mondott le: Szél Bernadett, az LMP elnöke és Gyurcsány Ferenc DK-vezér (a Momentum káder-unoka vezére sem mondott le, de ez a párt nem került be az Országgyűlésbe.)
Kezdjük az LMP-vel. Ez a párt 2014-ben 269 414 polgár voksával a szavazatok 5,34 százalékát szerezte meg, épp hogy besurrant a Parlamentbe. Idén 402 343 voksot kapott, ez az összes szavazat 7,31 százaléka. Az LMP tehát jelentősen tudta növelni a támogatottságát.
Nézzük Gyurcsány Ferenc pártját. A volt miniszterelnök azt mondta a választás után, hogy megerősödtek, növelni tudták képviselőik számát. Ez első látására igaz, de ne feledjük, hogy négy évvel ezelőtt nem mérette meg magát a DK. 2014-ben közös listán indult az MSZP, a Párbeszéd Magyarországért (Karácsony Gergely pártja), a DK, az Együtt és Fodor Gábor klubja, a Magyar Liberális Párt. Ez a győzelemre készülő választási szövetség akkor csúfos vereséget szenvedett: 1 290 806 szavazatot kapott, ami az összes voks 25,57 százaléka. S mi történt idén?
Az MSZP-Párbeszéd szövetség 681 318 voksot kapott (11,9%). A DK-ra 307 390 szavazat esett (5,41%). Az Együtt magányosan indulva 37 250 voksot szerzett (0,66%), Fodor Gábor pártja pedig (Istennek hála!) el sem indult a választáson. A 2014-ben szerzett 25,57 százalékkal szemben most a 20 százalékot sem érték el a baloldal (MSZP-Párbeszéd, DK, Együtt) pártjai: a rájuk adott 1 025 958 szavazat a voksok 18,06. százalékát teszi ki.
Kimondhatjuk tehát, hogy a mostani választás nagy vesztese a baloldal. A baloldali blokkon belül különösen a DK kapott nagy pofont, s ezt Gyurcsány is tudja, csak nem mondja ki. Hogy mekkora volt a pofon, azt majd az alábbi adatokból világosan fogjuk látni, de előbb néhány szót ejtsünk a Jobbik szerepléséről.
2014-ben a Jobbik-listára 1 020 476 szavazat jutott (20,22%), idén 1 090 421 (19,19%). A párt tehát kismértékben növelni tudta támogatói számát, a második legerősebb párttá nőtte ki magát, s egyedül több szavazatot kapott, mint az MSZP-Párbeszéd, a DK és az Együtt közösen. A nagy áttörés azonban elmaradt, hiszen a Jobbik kormányváltásra készült, méghozzá egyedül, s ezért (nagyon helyesen) nem közösködött egyik ellenzéki párttal sem. Az önállóság feladása a baloldali pártok bukását hozta, a Jobbik stratégiája tehát helyes volt.
S most térjünk vissza a DK-ra. A köztudottan nem kormánypárti hírportál, a hvg.hu már a választás másnapján azt írta, hogy „ott is feltörölték a padlót a DK-val, ahol győzelmet várt”. Így igaz. Harmincezer szavazaton múlt, hogy a DK bekerült egyáltalán az Országgyűlésbe. Gyurcsánynak tehát nagyon kell kapaszkodnia, hogy a következő választáson sikerrel vegye az akadályt.
Hogy a DK-ban is látják a bajt, azt jól mutatja egy, a párt honlapján megjelent, de igencsak elrejtett hír.
Nagy-Huszein Tibor, a DK vidékpolitikusa tehát lemondott, mert „nem sikerült a vidéki szavazók zömét az Orbán-rendszerrel szembenálló ellenzék mögé állítani”. Csalafinta megfogalmazás, mert a közlemény az egész ellenzékről beszél, miközben vidéken a legnagyobbat a DK bukta. Nézzük a számokat.
Tudjuk, az egyéni választókerületeket az MSZP-Párbeszéd és a DK felosztotta egymás között fele-fele arányban (volt persze olyan választókörzet, ahol független vagy más jelölt javára léptek vissza közösen, lásd Mellár Tamás körzetét). A budapesti eredményeket most nem vizsgáljuk, hiszen ezt a választást (is) vidéken vesztette el a baloldal, márpedig a választók többsége nem Budapesten él.
Vidéken Gyurcsány pártja az MSZP-Párbeszéd 47 jelöltjét támogatta, ezek a jelöltek tehát a baloldal közös jelöltjei voltak. Ebben a kategóriában összesen egy közös jelölt ért el 40% fölötti eredményt, 5 jelölt 30% feletti, 5 jelölt 20% feletti, 23 jelölt 10% feletti eredményt, s 13 jelölt esetében a voksok a 10%-ot sem érték el. A jelöltek többsége tehát nagyot bukott (még a 20 százalékot sem érték el a rájuk adott voksok), de aki azt hiszi, hogy ezt a teljesítményt nem lehet alulmúlni, téved.
Nézzük azoknak a DK által jelölt képviselőknek az eredményeit, akiket az MSZP-Párbeszéd támogatott. Összesen 36 ilyen jelölt indult vidéken, közülük 2 jelölt ért el 30% fölötti, 2 jelölt 20% fölötti, 9 jelölt 10% fölötti eredményt, 23 jelölt pedig még a 10%-ot sem érte el. Sőt akadtak olyan közös baloldali jelöltek, akik még öt százaléknyi voksot sem kaptak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 5. számú választókerületében a baloldal közös, DK-s jelöltje 4,2 százalékot, a Jobbik jelöltje 32,9 százalékot kapott. Vas megye 3. számú választókerületében a DK jelöltje 4,29 százalékot, a Jobbik jelöltje 26,81 százalékot kapott. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 3. számú választókerületében a baloldal közös jelöltje 4,8 százalékot, a Jobbik jelöltje 27,74 százalékot kapott.
A nagyot bukott közös baloldali jelöltek dobogójáról a szoros versenyben több DK-s jelölt is lecsúszott. A negyedik legrosszabbul szereplő baloldali jelöltnek kijáró vándorzászlót például Eörsi Mátyás, a néhai SZDSZ egyik legvisszataszítóbb tagja nyerte el, akit a választók nagyon érdekes módon büntettek.
Eörsi Mátyás „ügyvéd, külpolitikai szakértő, korábbi országgyűlési képviselő és államtitkár” Csongrád megye 3. számú választókerületében indult. Választási plakátja szerint ő volt „az esélyes ellenzéki jelölt”. Nagy esélyesként 2671 szavazatot kapott (4,85%), a Jobbik jelöltje 20 808 voksot (37,79%). Ha megnézzük a választókerület szavazóköreinek adatait, érdekes felismerése jutunk. Az MSZP-Párbeszéd és a DK listájára sokkal többen (kétszer-háromszor annyian) szavaztak, mint Eörsire. A Jobbik esetében fordított a helyzet: Szabó Zoltán Ferenc jobbikos jelöltre többen szavaztak, mint listán a Jobbikra. S ez nemcsak erre a választókerületre jellemző.
Eörsi csúfos bukásába persze belejátszott az is, hogy ennek az egyre jobban nagyhírű névadójára, Rákosi Mátyásra hasonlító, hájfejű zsidónak a puszta látványa eleve elriasztja a szavazópolgárokat. Tényleg nem jó a DK vidékpolitikája, ha ilyen ronda zsidókat akar rálőcsölni a vidék népére.
De nemcsak ez az ok. Láttuk, az MSZP-Párbeszéd által indított, DK által is támogatott közös baloldali jelöltek sokkal jobban szerepeltek, mint a DK gettójából kikerült közös baloldali jelöltek. A DK-t tehát még a baloldali szavazók jelentős része is utálja, s inkább szavaz a Jobbik jelöltjére, mint Gyurcsány embereire.
A hazai baloldalnak tehát lassan vége, folyamatosan csúsznak lefelé a lejtőn. A Jobbik eddig sem közösködött ezekkel a pártokkal, ezután sem szabad. Minden jel arra mutat, hogy a folyamatosan roncsolódó baloldal csalódott szavazói átvándorolhatnak a legnagyobb ellenzéki párthoz. Ezzel az átrendeződéssel a Jobbik pótolhatja azokat a volt jobbikos szavazókat, akik az idei választáson a Fidesz-KDNP szavazótáborát gyarapították.
B.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
