Talán még a Gyurcsány-kormányzás legsötétebb napjaiban sem menekültek annyira a közönség elől az akkori kormánykoalíciót erősítő politikusok, mint az utóbbi években teszik a fideszes honatyák. Nyílt vitára nem vállalkoznak, a tőlük független sajtónak nem nyilatkoznak, és mindent megtettek azért is, hogy a Fidesztől független kezdeményezésből ne lehessen népszavazás: olyan politikai cselekvés, ahol a nép – az álságos nemzeti konzultációkkal ellentétben – valóban véleményt nyilváníthat. Mintha valami takargatnivaló lenne, mintha félne valamitől a Fidesz.
Leginkább ezért fontos a vasárnapi választás: ez az egyetlen olyan pillanat, amikor a magyar választópolgárok úgy nyilváníthatnak véleményt a kormány immár nyolcéves tevékenységéről, hogy annak következménye is van. Tudják ezt a kormánypártok stratégái is, és bár sok-sok, a demokrácia eszményét csorbító döntés született az előző években, választás azért az idén is lesz. Választás lesz – azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között, és milyen feltételekkel.
Hiszen a Fideszre fazonírozott választási törvény már önmagában elég ahhoz, hogy a mostani kormánypártok, illetve a mindenkori legerősebb párt felé lejtsen a pálya. Ilyen volt a legális, bár nem igazán fair eszközök közül a választókerületek átszabása vagy a győzteskompenzáció elképesztő intézményének a bevezetése. Ezeken túllépve a kevésbé legális megoldások jönnek: ott van a kamupártok 2014-es feltűnése, majd elszámoltatásuk megdöbbentő hiánya.
Ha most valaki csak a szavazólap alapján ítél, azt láthatja, hogy a többpártrendszer, a plurális demokrácia a virágkorát éli. Rengeteg párt van a listán és rengeteg jelölt, aki olyan pártokat képvisel, amelyekről négy évig semmit nem lehetett hallani. Az idei jelöltállítás után ismét világos lett, hogy a legtöbb ilyen párt egymásról másolja az ajánlásokat, nem egy esetben akár elhunyt emberek fiktív aláírását is feltüntetve a támogatók között. Négy év volt rá, hogy az egyértelmű, a közpénzek lehúzásával járó választási csalást a regnáló kormánypártok kiküszöböljék, mégsem tettek semmi érdemit. Ez azt jelzi, hogy a fennálló elképesztő helyzet szerintük is nekik kedvez.
Eközben legutóbb az RTL Klub Házon kívül című műsorában mutattak rá egy másik csalási formára: Kelet-Magyarországon több olyan település van, ahol egy-egy házba akár több száz, valójában a határ túloldalán élő ember van bejelentve, aki szavazhat is vasárnap. A kispáldi Sankó Józsefné például állítása szerint azért vállalta, hogy bejelentsék hozzá az idegeneket, mert a fideszes polgármester állandó közmunkát ígért neki cserébe. Kispáldon vagy éppen Beregsurányban az eltelt nyolc évben úgy nőtt a duplájára a választásra jogosultak száma, hogy az ország keleti régióiban egyébként hatalmas arányú az elvándorlás. A Délhír által felröppentett másik történet szerint a Délvidéken a VMSZ aktivistái gyűjtik be a levélszavazatokat, majd ellenőrzik, a nem a Fideszre leadott voksokat pedig megsemmisítik. A hír állításait nehéz ellenőrizni, de felmerül a kérdés: miért kell a levélszavazatokat egyáltalán összegyűjteni? Miért nem lehet feladni a postán?
http://mno.hu/
http://mno.hu/
A Fidesz rendkívül érzékeny a választási csalás gyanújára – akkor, ha a saját jelöltje a vesztes. Így történt ez Pusztahencsen, ahol az elveszített választás után rögtön – és alaptalanul – csalással vádolta meg a győztes polgármestert, aki aztán a megismételt választáson is simán győzött. Ha azonban valami neki kedvez, mint a kamupártok jelenléte, akkor négy év alatt sem születik megoldás. Ezt észben tartva menjünk el szavazni vasárnap: a hatalom mindent megtesz majd, hogy nyerjen, illetve ha veszít, akkor megtámadja az eredményt. De nehéz lesz mit tenni akkor, ha egyértelmű a döntés.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.06.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
