Ami nem is volna szokatlan dolog, mivel nem csak Románia, hanem az egész világ manapság hazugságra építi politikáját, történelmét, gazdaságának nagy részét! Olyan időket élünk, amikor az igazmondás a bűn, a hazugság pedig egy megengedett érvényesülési gyakorlat!
De azért visszataszító, ha valaki logikátlanul hazudik, mert olyan mértékben lenézi az őt körülvevő világot, hogy hazugságát annyira pancserül dolgozza ki, amelybe a legbutább ember is belebotlik!
Miről is van szó, hölgyeim és uraim? Bizonyára mindenki tudomást szerzett a székelyföldi románok újabb panaszairól. Ez nagyjából arról szól, hogy veszélyben vannak közöttünk, székelyek között, mivel mi székelyek számbeli fölényünknek és erőszakosságunknak köszönhetően elnyomjuk őket és nem engedjük nemzeti öntudatukban kibontakozni. Magyarabbul, nem engedjük őket románnak lenni! Ezeknek a veszélyeknek az elhárítása érdekében kihangsúlyozott pénzösszegeket követelnek az államtól, valamint a kisebbségben élő románok védelmére hivatott intézmények létrehozását követelik!
Nem először sírják el magukat – kezdték ezt pár száz évvel ezelőtt, amikor megtelepedtek a magyarok között és jóval magasabb életszínvonalon éltek, mint a munténiai és moldovai nemzettársaik – és teszik ma is akárhányszor alkalom adódik rá.
Ennek a megnyilvánulásnak az egyik fő oka a „xenofóbia” nevezetű, mondjuk betegségnek, melynek magyar jelentése idegengyűlölő illetve más nyelvű, más szokású embertől, népektől való beteges félelem.
Ez a társadalmi kór akkor alakul ki, amikor egy népcsoport évszázadokon át megtapasztalja az idegen uralkodók, török, fanarióta, kegyetlen és sanyargató bánásmódját!
A másik ok pedig az, hogy a román közvélemény mindig hajlik a sovénség fele, amit a mindenkori pártok nagyon ügyesen használtak és használnak ki a maguk céljaira. Volt alkalmunk megtapasztalni azt, hogyha akadt egy államférfi, vagy párt, aki hozzá akart nyúlni a kisebbségi rendezéshez, az ellenzék azonnal egységfrontba lépett ellene és rásütötte a magyarbarátság bélyegét. Ami a román közéletben körülbelül azt jelentette, mintha valaki az ördöggel cimborálna!
De lám a köztünk velünk élő román ember is, természetesen az örökös bajkeverő soviniszták indítatására hasznot próbál húzni a minket, magyarokat gyakran megbélyegző bűnbak-taktika használatával. Mert úgymond, ha az egész országot veszélyeztetik a székelyek, akkor hogy ne állhatnák el a mi fejlődés fele tartó utunkat?
Ennek az állításnak a megcáfolása, vagy az alkotmány valótlansága a Románia alkotmányának az elején található:
„Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan NEMZETÁLLAM!”
Nem több nemzetiségű, hanem egyetlen nemzetből álló állam, nem beszél tehát más nemzetről csak egyről, nem ismerve el a többi nemzetiséget.
Ennek tükrében logikátlan tehát az az állítás miszerint egy nemzetállam kellős közepén az országot alkotó nemzetet veszélyeztetné egy olyan kisebbségi etnikum, melyet az alkotmány nem létezőként elhallgat!
Ki hazudik jelen esetben? A székelyföldi románság-e, aki azt állítja, hogy veszélyeztetjük őt és ezért védelemre szorul, vagy az alkotmány, mely szerint nem létezünk?
Kár ezen gondolkodni, mivel értelemszerűen mindkettő hazudik, mert miért legyen egyik különb, mint a másik?
Ja! Apropó! Csak mellékesen jegyzem meg: az, akinek védelemre volna szüksége az államtól, azok mi székelyek vagyunk!
Sebők Mihály
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
