Azzal előzhetjük meg, mondták, hogy az oltóanyagot közösen szerezzük be a majdnem 500 milliós uniós piacra. És olcsóbb is lesz. Ez volt az ígéret, és nem vonom kétségbe a jó szándékot. Amennyiben tényleg az volt a szándék, hogy kiűzzük a kontinensről a koronavírust, mégpedig közösen. Ám nemcsak erről volt szó.
Szó volt például a francia érdekről is. Arról, hogy a Pasteur Intézet és a Sanofi vakcinájából rendeljünk sokat, a legtöbbet, nem az amerikai–németből meg az angolból. Akkor az orosz és a kínai vakcinafejlesztésekre még lekicsinylően legyintettek uniós vezetőink. Csakhogy a francia Sanofi felsült, kínosan leégett. Alighogy elkezdte, abba is hagyta az oltóanyag kifejlesztését. „Ez a francia szellem leépülésének az egyik jele, és annak, hogy rohamosan veszít jelentőségéből az ország a tudományos világban is„, mondták jelentős párizsi politikusok és véleményvezérek. Egyenesen pofon Franciaországnak, hogy az utolsó nagy francia gyógyszercég ennyire leégett a vakcinacsatában.
Innen, Kelet-Közép-Európából kissé nehezen értelmezhető, hogy (állítólag) értelmes emberek miért csinálnak ebből érzelmi kérdést, sőt nemzeti drámát. Egy könnycseppet sem morzsolunk el a francia nagyság hanyatlása felett, viszont nagyon is értjük a kudarc kapcsán elhangzó értelmes (óh, francia szellem!) kérdéseket.
Például azt, hogy miért nem volt elég pénze a fejlesztésre a Sanofinak. Mi úgy tudjuk, legalábbis az Európai Bizottság azt mondta, hogy számolatlanul döntötte a pénzt a vakcinafejlesztőknek. Valaki itt nem mond igazat, mert ugye az elképzelhetetlen, hogy csak az amerikai és az angol cégek kaptak támogatást. Franciaországban azt is kérdezik – vagy inkább lakonikusan megállapítják –, hogy nehéz jó szakemberek nélkül egy olyan versenyfutásba kezdeni, mint a koronavírus elleni oltóanyag gyors kifejlesztése.
Mi ezt itt Kelet-Közép-Európában abszolút értjük, mi több, naponta megtapasztaljuk, hogy a legjobbjainkat elszívja a Nyugat. A Nyugat legjobbjait meg a vadnyugat. Emiatt nem lenne szabad a franciáknak haragudniuk az amerikaiakra, mert ők a szabadság fiai, akik háromhavonta kioktatnak bennünket a szabadság különböző aspektusainak kötelező értelmezéséből. De! Azt azért el kell ismerni, hogy a sápítozás és a régi nagyságuk elsiratása után a francia gyógyszergyár beáll a sorba, és elkezdi – remélhetőleg minél hamarabb – gyártani az amerikai–német fejlesztésű vakcinát. Pragmatikus lépés, hiszen a Pfizernek meg a gyártókapacitással van gondja.
Ezt a tényt azonban érdemes továbbgondolni, mégpedig olyan irányban, hogy szinte mindegyik uniós tagállamban van vakcinagyár. Netán őket is be lehetne venni az üzletbe (mert ez most feltehetően a világ legnagyobb üzlete), és akkor nem kellene a vakcinahiányon siránkozni. És nem keveredne egyre kínosabb helyzetbe és magyarázkodásba a közös oltóanyag-beszerzést irányító Európai Bizottság. Már csak azért is érdemes lenne akár ilyen irányú fejlesztésekben is gondolkodni, mert a vírus egy darabig még velünk marad. S látva, milyen gyorsan mutálódik, újabb és újabb fejlesztésű vakcinákra lehet szükség.
Többen megmosolyogták, hogy Magyarország és Szlovákia is saját oltóanyag fejlesztésébe fogott. Talán ugyanolyan lekicsinylően legyintettek, mint pár hónappal ezelőtt az orosz és a kínai oltóanyagra. Pedig ki tudja, jövőre, két vagy több év múlva milyen és mennyi oltóanyagra lesz szükség? De most még az a helyzet, hogy az oroszok meg a kínaiak menthetik meg több ezer európai életét. Amennyiben kapunk a lenézett vakcinájukból.
Megjelent a Magyar7 2021/6.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
