Február 23-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 118. helytörténeti előadására, melynek témáját Vak Bottyán születésének 380. évfordulója adta.
A szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte, aki egyben az aznapi téma előadója is volt.
Ezt követően számtalan kordokumentumot felvonultató gazdag vetített előadásban mutatta be a híres, Lévához is kötődő magyar nemzeti hős életét.
Többek között megtudhattuk, hogy Bottyán János 1643-körül született Esztergomban. A Bottyánok elszegényedett protestáns kisnemesi család volt, amely a Marcalihoz közel fekvő Bottyán helységről vette nevét. A család eredetileg Somogy vármegyéből származott. Szigetvár (1566), majd Kanizsa eleste után a család feje, Bottyán András a török elől Bars vármegyébe költözött. Három fia közül valószínűleg az Esztergomban letelepedett Jánostól származott az azonos nevű kis János, aki elemi iskoláit Esztergomban végezte, majd 10 évesen a vágsellyei jezsuita kollégium diákja lett. A helyi végvári vitézek hatására 14 évesen közéjük állt.
1669-ben feleségül vette Lakatos Juditot, akinek révén tekintélyes vagyonra tett szert. Bottyán azonban nemcsak a kardját forgatta ügyesen, hanem a családi vagyont is. Saját pénzén is verbuvált katonaságot, akikkel a török elleni portyázásokon nyert zsákmányt megosztotta. Azok szinte istenítették, mivel szigorú, de igazságos volt velük.
Buda 1686-os visszafoglalásánál tanúsított kiemelkedő vitézségéért 1698-ban I. Lipóttól nemesi címet kapott. 1692 után a Kőrösök mentén a tatárok elleni harcokban vesztette el egyik szeme világát. 1703-ban a kurucok ellen küldték. Az év végén seregével átállt a kurucokhoz.
1704-ben Vihnyén esküdött hűséget a fejedelemnek, aki 1705-ben neki adományozta a lévai uradalmat. Kuruc generálisként 1704-ben bevette Érsekújvárt, 1706-ban Esztergomot, majd Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójává. 1707-ben a császári túlerő ellen megvédte az országrészt.
Mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez. 3000 forintnyi alapítványt tett a nyitrai piarista gimnázium számára, és az esztergomi városi templom restaurálásához is 3000 forinttal járult hozzá. 1709. szeptember 27-én, 66 évesen a tarnaörsi táborban agyhártyagyulladásban hunyt el. Gyöngyösön a ferences rend templomában helyezték örök nyugalomra.
A Habsburg elnyomás alatt nyughelyét a helyi ferencesek titokban őrizték, majd 1907-ben Thaly Kálmán, a kuruc kor történetének legjelesebb kutatója avatta fel vörös márvány emléktábláját a gyöngyösi ferences templom szentélyének déli falán.
Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a tartalmas előadást. Majd az előadó a Reviczky Társulás nevében bemutatta és átadta a lévai Juhász Gyula Alapiskola számára készített, Vak Bottyán portréjával ellátott rövid életrajzot.
A délután további különlegessége volt, hogy az előadást követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai történelmi arcképcsarnok – Gondolati emléktáblák” állandó tárlat már Vak Bottyán életrajzával és a mai napig álló házának falára gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket. Itt Müller Péter rövid felvezetőjében Vak Bottyánt, mint a hazáját védelmező bátor magyar katonát, nemzeti hőst, a Rákóczi-szabadságharc legendás kuruc generálisát, és emberi nagyságát méltatta. Gondolatait így zárta: „Vak Bottyán korában és a kuruc kor időszakában születtek kultúránk gyöngyszemei: a kuruc kori irodalom és kuruc nóták. Őket hívjuk segítségül Vak Bottyán hősiességének megéneklésére és a kor hangulatának megidézésére.”
Ezt követően Endrődi Sándor „Vak Bottyánrúl való ének” című verse hangzott el ifj. Ševeček Judit szép előadásában. Vak Bottyán lévai gondolati emléktábláját Kovács Barnabás, a lévai Juhász Gyula Alapiskola pedagógusa és Tóth Endre történész leplezték le és koszorúzták meg, majd Ivkovič Melinda, a Lévai Szent László Kör elnökségi tagja égő mécsest helyezett el alá.
Az emléktábla-avatási ünnepség végén a világháló segítségével Városfalvi Szolga Mihály Diáriumából a „Magyarország, Erdély, hallj új hírt!” című, a haza felszabadítására és védelmére hívó lelkesítő kuruc nóta hangzott el.
A kellemes és lelkiekben felemelő délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
