Június 10-én este családtagok, rendtársak, egykori hittanosok, tanítványok és barátok gyűltek össze a budapesti Karinthy Szalonban, hogy részt vegyenek a Polgári Máté OFM testvér fotóiból rendezett emlékkiállítás megnyitóján. Az esemény a 800 éves ferences jubileumok egyik programjaként valósult meg, egyúttal tisztelgésként Máté testvér előtt, aki idén töltené be 60. életévét.
A július 2-ig látogatható tárlat nem elsősorban egy fotóművész életművét mutatja be, hanem egy olyan ferences testvér emlékét idézi meg, aki generációk életére volt hatással lelki kísérőként, tanítóként, alkotótársként vagy barátként, és akinek képei nem művészi ambícióból születtek, hanem abból a szemlélődő, derűs figyelemből, amely Szent Ferenc lelkiségét is áthatja.
A kiállítás létrejötte sokak régi vágya volt. Máté testvér életében számos embert vezetett be a fényképezés világába, miközben saját alkotói munkássága kevésbé került reflektorfénybe. A Karinthy Szalonban (Budapest 11. kerület, Karinthy Frigyes út 22.) látható válogatás ezért nemcsak emlékezés, hanem tulajdonképpen egyfajta felfedezés is – lehetőség arra, hogy szélesebb közönség is találkozzon azzal a sajátos látásmóddal, amely Máté testvér képeit jellemezte.
A látás felelőssége
A megnyitón elsőként Köves-Kárai Petra művészettörténész, Máté testvér egykori tanítványa szólt a jelenlévőkhöz.
A fotográfiáról mint tudatos figyelemről és jelenlétről beszélt: „A fotográfiáról gyakran úgy beszélünk, mint egyetlen pillanatról, egyetlen kattintásról. Pedig a fénykép ennél sokkal több: döntés, figyelem, türelem, jelenlét – és olykor kegyelmi szerencse is.”
Felidézte, hogy Máté testvér tanítványai nemcsak a fényképezés technikai alapjaival ismerkedhettek meg, hanem a látás felelősségével is. A pasaréti fotólabor, a kamera obscura kísérletei vagy a fotogramkészítés élményei sokak számára életre szóló útravalóvá váltak. Mint fogalmazott, Máté testvér számára a hit és a művészet nem egymást kizáró, hanem egymást megvilágító valóságok voltak.
Krisztusi emberlátás
A megnyitó egy másik személyes beszéddel folytatódott, amelyet Horváth Ádám, Máté testvér egykori hittanosa mondott, aki közel harminc évnyi ismeretség emlékeit osztotta meg a hallgatósággal. Megemlékezésében nem egy idealizált portrét rajzolt fel, hanem egy esendő, ugyanakkor rendkívül szerethető ember alakját idézte meg. „Kevés emberről mondhatom el az életemben, hogy valóban alakította azt, akivé lettem” – kezdte, majd arról beszélt, hogy Máté testvér hogyan segítette őt a hitben és az emberi kapcsolatokban való érlelődésben.
Elmesélte például azt a közös kirándulást, amikor egy félreértés miatt Máté testvér megsértődött és órákra eltűnt. A késő esti találkozásból azonban olyan beszélgetés született, amely örökre meghatározta számára a barátságról és az emberi gyengeségekről való gondolkodást, és megtanította neki, hogy valamennyien töredékes emberek vagyunk. „Számomra ez a valóban krisztusi emberlátás alapvetően meghatározta azt, ahogyan ezután a barátaimhoz viszonyultam” – fogalmazott ennek kapcsán.
A személyes emlékek között helyet kapott az olasz utak, a közös táborok, a pasaréti laborban töltött hosszú órák és az éjszakai fotóséták világa is. Beszédének egyik legszebb képe szerint Máté testvér élete egy filmtekercshez hasonlított: „A film érzékeny a világra. Megőrzi a fényt, az embereket, a pillanatokat. Ugyanakkor türelmet igényel, hogy feltárja, mit rejt magában.”
A szépségben a Legszebbet szemlélte
A kiállítást végül Berhidai Piusz OFM tartományfőnök atya nyitotta meg. Beszédét Szent Bonaventura Assisi Szent Ferencről írt sorával kezdte: „A szépségben a Legszebbet szemlélte, és a létezőkbe vésett nyomokon át követte mindenütt a Szeretettet.” Piusz atya szerint bár az idézet eredetileg nem Máté testvérről szól, mégis újra és újra ő jut róla eszébe. Olyan emberként emlékezett rá, aki szenvedélyesen kereste azt, ami a látható mögött rejtőzik, miközben ő maga szívesebben maradt a kamera mögött.
A falakon látható képek mögött egy olyan ember alakja rajzolódik ki, aki tanított látni, figyelni és emberként jelen lenni a világban. Ahogyan az est egyik visszatérő gondolata is kiemelte: Máté testvér képei nem csupán azt kérdezik, mit látunk, hanem azt is, hogy valóban észrevesszük-e azt, ami a látható mögött van.
A kiállításon nagyrészt Máté testvér saját maga által előhívott fényképei láthatók; csupán néhány felvétel került utólagos nagyításra a szervezők közreműködésével. A látogatók interaktív módon lapozhatják végig fotóalbumait is, amelyek eredeti, általa kialakított rendjükben kerültek bemutatásra. A tárlatot tovább gazdagítja egy, a kisteremben vetített videófilm, amely felidézi Máté testvér sokoldalú tevékenységét. A kiállítás utaztatható, így az idei évben több ferences kötődésű helyszínen is megtekinthető lesz majd.
Az eseményről szóló beszámoló teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.
Szerző: Ádám Rebeka Nóra
Fotó: Csorba Tatum
Forrás: Ferences Média
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
