Most éppen Varga Judit van soron. Nem, nem arról van szó, hogy az igazságügyi miniszter vagyonnyilatkozata és a valóság között tátongó űrbe bemasíroztak volna a független újságírás pionírjai. Arról van szó, hogy minden évben, amikor a képviselők közzéteszik vagyonnyilatkozatukat, megindul a csámcsogás, amelynek persze a nyálelválasztáshoz van köze előzetesen.
Ilyenkor az emberek rossz zsigeri érzéseire, legelsősorban az irigységre apellálnak azok, akik koncul dobják oda egy-egy közszereplő magánügyeit.
Ha ugyanis pusztán az a kérdés, hogy egy Varga Judit nevű közszereplő vásárolhat-e ingatlanokat, akkor a válasz igen. Abban az esetben, persze – és erről szólna a vagyonnyilatkozat nevű össznépi kirakós –, ha tételesen el tud számolni a forrásokkal. Varga Judit megtette: a részletek mellőzésével legyen elég annyi, hogy az ügyletben szerepel volt saját ingatlan beszámítása, otthonteremtési támogatás, bankhitel és a férjével együtt annyi fizetés, amennyi kiváló alapja a családi gyarapodásnak. Ez így is van rendjén. Varga Judit sok százezer, millió magyarhoz hasonlóan igyekszik megteremteni családja jobb életének és a gyerekek jövőjének feltételeit. A különbség csak annyi, hogy neki törvényi kötelezettsége elszámolni, amit meg is tett, utána a falka csaholása alább is hagyott, nem lévén már csont, ami felett marakodni lehetne.
Ennyi volna dióhéjban a Varga-ügy, amelynek azért több tanulsága is akad.
Az első és legfontosabb, hogy a politikai baloldalon már nem kell gyanú, nem szükséges a tények figyelembevétele, egyszerűen ráböknek valakire, akit ki akarnak csinálni, és odadobják a közvéleménynek. Most a kormány egyik legnépszerűbb tagját érte orvtámadás. Hiába a minden részletre kiterjedő, alapos és kikezdhetetlen magyarázat, a támadók célja ugyanis nem a tisztázás, hanem hogy bogarat ültessenek az emberek fülébe. Hogy belengessenek egy számot, az ingatlanvásárlás összértékét, amely persze nem több, mint ami házasságban és már előtte is egy magasan kvalifikált, külföldön dolgozó és sok pénzt kereső embernek rendelkezésére áll ebben az országban.
Ez a cél: hogy a proli irigység szüljön indulatokat, hogy képzetlen, rövidlátó és tudatlan emberek horkanjanak fel, hohó, nekem miért nem jár ugyanez? A fenti gondolatmenet és eljárás a máig eleven kádárjánosi társadalom mélyrétegeibe hatol le, egyidejűleg táplálja a hamis egyenlőség mítoszát. Hogy Papp Laci nem bokszolhat a profi világbajnoki címért, mert már többet keres, mint egy gyári munkás. Hogy tiéd az ország, magadnak építed – a műszak után a gyárból kilopott alkatrészekkel. Hogy eleve gyanús, ha valaki túlontúl intelligens, tehetős, vállalkozó szellemű – ilyen a létező szocializmusban elvileg nincs, gyakorlatilag van, de akármit tesz az illető, nem rúghat labdába. A meggymagos ember, Béres József és Rubik Ernő mindig gyanús, színtiszta kommunista logika alapján.
Az ügy másik tanulsága, hogy valamit kezdeni kellene a vagyonbevallási kötelezettséggel. Ebben a formájában ugyanis semmi értelme, tulajdonképpen nevetséges önbevallási rutineljárás. Ha – immáron Varga Judit személyétől elrugaszkodva – szemügyre vesszük az elmúlt évtizedek leggazdagabb, sokszoros milliárdos politikusait, köztük olyanokat, akik a rendszerváltozás környékén szétlopták az állami vagyont, azt tapasztaljuk, hogy két vietnámi strandpapucson és két darab antik vázán kívül nemigen van egyebük. Mondani is felesleges, hogy a jelenlegi vagyonbevallási rendszerben elrejteni vagyontárgyakat, ingatlanokat, földeket, érdekeltségeket gyerekjáték. A pénzt offshore számlákon tárolják, az ingóságokat ráíratják másokra, a nyilvánosságnak pedig odadobnak néhány nevetséges tételt, festményt, egy garzonlakás felének tulajdonjogát, a lepattant autót. Ezzel a jelenleg érvényes eljárással egyfelől hazugságra kényszerítik a politikai elit jelentős részét, másfelől éppen az nem teljesül, ami törvény szerint a cél volna: az átláthatóság. Politikusok és állampolgárok hosszú ciklusok óta közösen asszisztálunk ehhez a színjátékhoz.
Aztán amikor eljön az éves vagyonbevallás ideje, az újságíró kollégák éhesen rávetik magukat a nyilatkozatokra. Politikai ízlésük és érdekeik szerint kibogarásznak néhány furcsaságot, haladéktalanul közzéteszik, de a hatalmas leleplezésektől, miszerint papíron milyen szegény X. és Y., nem változik, mert nem változhat semmi. Varga Judit esete azonban – mint jeleztük – annyiban más, hogy ezúttal az ítélet megelőzte a vádat.
Őt egyszerűen le akarták vadászni, mert túlságosan is jól végzi a munkáját, népszerű és integratív politikus. Nosza, elkészültek a cikkek, hörgött a proletariátus erre fogékony része… aztán mi is történt? Semmi. Szavazatot nem hozott, nem vitt az ügy. Ilyen alapon olyanokat is sorra be lehetne vádolni, akik még világos magyarázattal sem szolgáltak a vagyoni helyzetükkel kapcsolatos kérdésekre. És miután azokat nem vádolják be, mert ügyvédek hada védi őket a törvénytől, nehogy véletlenül egyszer életükben szabályosan és tisztességesen csináljanak valamit, tulajdonképpen elérhetetlenek és elszámoltathatatlanok. Ez is szomorú következménye a mi félig sikerült, furcsa rendszerváltoztatásunknak.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
