„Csuhások! Térdre, imához! Remélem, a Kereszténydemokraták tapsolnak. Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Ezt Vadai Ágnes DK-s valaminek sikerült elmondania. Mit lehet erre reagálni? Én nem találok ilyesmire szavakat. Azt gondolom, erre nincsenek.
Nem vagyok vallásos ember. Így alakult, ezt a sorsot választottam. De biztos vagyok benne, hogy a hitnek van jelentősége. Az amolyan becsületbeli dolog. Ahogyan mások tisztelete is.
A minap voltam a jáki templomban. Egyszer, majd másodszorra is. Meg akartam látogatni, mert így volt helyes.
Hitet sugárzott, becsületet, tisztességet. Múltat, ami büszkeséggel töltött el. És ez Jó! Azt gondolom, van, ami előtt tisztelegnünk kell, ami megérdemli, hogy fejet hajtsunk előtte.
Vadai Ágnest nehezen tudom ebbe a kategóriába sorolni.
Nem az a baj vele, hogy gyurcsányista. Ezt szereti, hát ez van.
A probléma az értékrendben van. Illetve annak nyilvánvaló hiányában.
Kedves Vadai Ágnes! Nem az a baj, hogy sajátosan értelmezi más emberek meggyőződését. Ez nem utal nyilvánvaló jó modorra, de a maga dolga. Azonban az igazán nagy baj, hogy megsért embereket. Abban, ami fontos nekik.
Magától ennyi telik? Illetve, bocsánat, ennyire sem?
fotó: PestiSrácok
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
