A Bayer Zsolt-incidens…
Olyasmiről már halottam, hogy újságírókat Európában kivégeznek – Oroszországban, Szlovákiában, Máltán.
Felfoghatatlan igazság.
Olyanról még nem, hogy tízezres halállista készül európai országban, amire külföldi újságíró is felkerül.
Felfoghatatlan igazság, de ilyen is akad.
Putyin gyilkos agressziójának áldozatai az ukránok, a legtöbben nyilván valóban csak áldozatok, egy ép ésszel elképzeletlen háború áldozatai. Ahol – mint olvassuk a beszámolókat – a támadó fél hadi morálja, katonáinak viselkedése jottányit sem változott a második világháborúhoz képest, pont olyan szörnyűségekről hallani, mint amilyeneket Polcz Alaine Asszony a fronton című traumaesemények sorát feldolgozó remekművében írt.
A Mirotvorets nevű ukrán szervezet a kormánytól független, de azzal – mint ez honlapjukról is kiderül – kooperál. Ők raktak halállistára egy magyar újságírót. Egy megtámadott országnak nem csak humanitárius segítség jár, a menekülőknek pedig oltalom, hanem sok minden elnézendő is, hiszen felfokozott feszültségben élnek.
A halállal való fenyegetés azonban nincs az elnézhető dolgok lajstromán.
Ettől az ukrán kormánynak el kell határolódnia, különben abba a képtelen helyzetbe kergeti magát, hogy olyan civilizált országoktól remél/követel segítséget, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága alapjog, a halállistákat készítőket pedig hivatalból üldözik. A listára felkerült újságírót pedig mindannyiunknak biztosítani kell a szolidaritásunkról, nekünk, akik hozzá hasonlóan meg szoktuk írni a véleményünket.
Bayer Zsolttal történetesen harmincnégy éve ismerjük egymást, írt már jó néhány olyan cikket, aminek stílusa, többféleképp értelmezhető mondatai a lehető legtávolabb álltak tőlem, s írt sok jót is. De ez mindegy abból a szempontból, hogyha Bayert nem ismerném, s egy írására se emlékeznék, most akkor is úgy vélném, hogy szolidaritásunkról kell biztosítani.
Magyarországon színes a sajtó, megírjuk, ha a kormányfőt, egy másik ország kormányfőjét, egy vállalkozót, egy polgármestert, egy írót sült bolondnak tartunk. Egyik lap szerzője ezt tartja sült bolondnak, a másik ugyanazt dicséri, ritkán pedig egyetértés van abban, hogy ki a bolond, s ha akad, ki a dicséretre méltó.
Halállista viszont nincs.
Nem is lesz, nem is lehet, s külhonból sem érhet ilyen fenyegetés magyar sajtómunkást.
Rendkívül kényes téma az úgynevezett áldozathibáztatás. Maga a fogalom is stigma, olyan személyt vagy művet jelöl, aki rosszul ismer fel egy helyzetet, s nem az elkövetőt, hanem valamilyen agresszió elszenvedőjét hibáztatja. Azonban az élet bonyolult – mint látjuk –, lehet olyan, hogy egy ország a háború áldozatává válik, ugyanakkor reprezentáns figurái és szervezetei viselkednek arrogánsan, vagy éppen követnek el tűrhetetlen dolgokat: halállistát írnak. Magyarán: az áldozattá vált közösség jó néhány tagja is megengedhetetlen dolgokat művel.
Most pünkösdhétfőn, alkonyattájt még nem jelezte a rendesen gyors reakcióidejű nagykövet asszonya Ukrajnának, hogy a kormánya elhatárolódik ettől a listától.
Magyarországnak, nyilván bármi történjék is, segítenie kell a háborút elszenvedő népet, minden eszközzel, amely nem követel hazánktól a megengedhetőnél nagyobb áldozatot, de közben mindent meg kell tennie azért is, hogy a támogatott ország kormánya jelezze: elítéli a halállistákat gyártó polgárait és nem működik velük együtt.
Borítóképen: Bayer Zsolt (Fotó: Földházi Árpád)
Petri Lukács Ádám – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
