A magyar már csak ilyen: nem hajlik semmi szélnek.
Belegondoltak már abba, milyen nagy a tétje a június 9-i választások eredményének? Tudom, a legtöbben csak legyintenek. Pedig most tényleg „a lét a tét”. Abban valószínűleg egyetértünk, hogy most talán mégsem kellene külföldi hálózat által kézivezérelt főpolgármester Budapest élére, és egyáltalán nem hiányoznak az Európai Parlament soraiból az olyan képviselők, mint például KGBéla volt. Ugye, milyen hamar elfelejtették…? Pedig bizony kémkedés miatt elítélték az egykori jobbikos politikust, akit azóta sem találnak… De nem árt felidézni, kik is ők valójában, hiszen mindig képesek előrukkolni valami újdonsággal, ami kiveri a biztosítékot és uralja a közbeszédet. Legújabb csodafegyverük Márki-Zay Péter 2.0-ás verziója, Magyar Péter,
akiről inkább nem írom le, amit Önök is gondolnak.
Most is intenzíven támogatják külföldről a hazai ellenzéket, és nem árt belegondolni, hogy vajon kik és milyen célból teszik mindezt. A dollárbaloldal nemzetközi kapcsolatairól szerencsére lehullt a lepel, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek a pártok külföldi befolyásolással irányítanák Magyarországot. Néha nem árt leporolni a régi híradásokat, amikor például még a Jobbikot ádáz ellenségként emlegették mai szövetségesei, vagy például a Párbeszéd képviselőinek izgalmas életútját is érdemes felidézni. Már csak azért sem, mert a főváros polgármestere, Karácsony Gergely ennek az alig néhány százalékos támogatottsággal rendelkező pártnak a prominense, aki úgy került 2019-ben főpolgármesteri pozícióba, hogy azon szerintünk még ő is meglepődött. Elgondolkodtató, milyen arrogancia és magabiztosság kell ahhoz, hogy ismét ringbe szálljon annak ellenére, hogy dilettáns döntések sorozatával sokkolta a fővárosiakat folyamatosan, na és majdnem csődbe vitte Budapestet… Amihez persze hathatós háttértámogatást kapott a politikai panoptikumból álló tanácsadóitól és az olyan feketeöves, külföldi érdekek mentén tevékenykedő párttársaktól, mint Szabó Tímea, Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, Jávor Benedek vagy éppen Berg Dániel… és nem elhanyagolható a lelkes gyurcsányista gittegylet, Dobrevvel és csatolt részeivel, például Szigetvári Viktorékkal.
Tényfeltárásaink során lerántottuk a leplet a Momentumról, annak megalakulásáról, de górcső alá vettük a vezetőségi tagok szövevényes kapcsolati hálóját is. Majd Szabó Tímea életrajzát tanulmányozva bukkantunk rá arra az érdekes összefüggésre, amely egy amerikai hírszerzési direktíva és a Párbeszéd társelnökének tevékenysége között mutatható ki. Rávilágítottunk: a látszólag érdektelen, demokráciát támogató civil szervezetek, mint például a Nyílt Társadalom Intézet, a Freedom House vagy éppen a Helsinki Bizottság nem csupán finanszírozzák, képezik, támogatják és mozgósítják az ellenzéki mozgalmakat, hanem jelentést írnak érzékeny információkról az amerikai hírszerzés számára. Talán nem véletlen az sem, hogy a Soros-féle NGO-kat kitiltották például Oroszországból. És nyilván azon sem lepődnek meg, hogy a New York Times közlése szerint amerikai pénzeket és befolyást használták fel Irakban és Afganisztánban a 2000-es évek elején a választás manipulálására, majd Ukrajnában.
És nyilván nem a véletlennek köszönhető az ellenzék széles külföldi kapcsolatrendszere sem.
Az, hogy mindezen már meg sem lepődünk, komoly tükör a hazai ellenzék tevékenységéről. Az viszont nagyon is elgondolkodtató, hogy mindezen tények ismeretében mégsem sikerült önként távozásra bírni őket a magyar politikai palettáról, ha már hazaárulás miatt nem vonhatjuk felelősségre őket.
Talán emlékeznek arra, amikor a WikiLeaks közzétett jó néhány belsős CIA-dokumentumot, amelyben arról tájékoztatta a titkos ügynököket, hogyan lehetne kibővíteni tevékenységeiket. Ezek a dokumentumok részletes áttekintést adnak titkos taktikákról, így Magyarország feltérképezéséről is, amelynek része volt az a határmegfigyelő program, amit Szabó Tímea koordinált. Kapaszkodjanak meg, de az akkor alig huszonéves politikus elérte, hogy a Magyar Helsinki Bizottság tagjai beléphettek civilek által nem látogatható helyiségekbe, adatokat gyűjthettek és kihallgathattak személyeket, iratokba tekinthettek be. És még olyan személyek aktáit is megismerhették, akik már nem is tartózkodtak Magyarország területén. A Helsinki Bizottságnak egészen döbbenetes módon tehát 2003–2004-ben olyan jogosítványokat adott tulajdonképpen önként át a magyar illetékes rendszer, ami egy civil szervezet számára elképzelhetetlen lenne. Így jutott be Szabó Tímea a Helsinki égisze alatt határőrségekre, belbiztonsági szervekhez, ahol nagyon komoly szolgálati titkokat, adott esetben államtitkokat is őriznek. A Gyurcsány-kormánynak úgy tűnik, mindez mégsem volt problémás. Felmerülhet viszont, hogy Gyurcsányék miért érezhették úgy, hogy fittyet hányhatnak a nemzetvédelmi stratégiára? Érdemes megjegyezni:
a legtöbb országban ez nem így működik, nem engednek be civil szervezetet illetéktelen területre – kivéve a 2000-es évek Magyarországán, ahol ez bevett gyakorlattá vált. Köszönjük, Feri! Igen, megcsináltad!
Szabó Tímea vezetésével a Magyar Helsinki Bizottság a bevándorlást szabályozó intézkedések lazításán fáradozott, olyannyira, hogy még egy köztörvényes bűncselekménnyel vádolt személy elleni eljárást is meggátolt. Ezekről jelentéseket írt, mint ahogyan a Magyar Gárdáról is. Azt persze véletlenül elfelejtette megemlíteni, hogy a baloldali nézetekkel rendelkező férjét a szélsőjobbos Hunyadi Gáborral csalta meg, aki a gárdisták védelmezőjeként tündökölt akkoriban. A Jobbik OVB-delegáltjával Szabó egyébként akkor kötött házasságot (amiből gyermek is született), amikor a gárdamozgalom kibontakozóban volt és egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Némi ellentmondás, hogy Szabóék ezért folyamatosan torpedózták a Jobbikot, azt azonban titokban tartották, hogy házastársak.
A Magyar Gárda félkatonai szervezet, amelyet Vona Gábor akkori jobbikos pártvezető alapított és regisztrált. 2008-ban Vona egy német neonáci folyóiratnak adott interjújában azt állította, hogy a „szervezett zsidóság” megpróbál beavatkozni Magyarország belügyeibe. A Vonáék által alapított Jobbik azonban növelte támogatottságát, a párt magánadományok mellett – egyes források szerint – orosz és iráni finanszírozásból működött. Ezt a Jobbik illetékesei többször tagadták, illetve kifejezetten Oroszország pénzügyi támogatásának állítását cáfolták. Mégis izgalmas felidézni, hogy a Jobbik egyik – azóta KGBélaként ismertté vált politikusa – honnét is landolt a párt vezetőségébe.
Szabó Tímea mellett ugyanis Kovács Béla is 2003-ban tért haza. A férfi 1986-ban Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) szerzett nemzetközi közgazdász diplomát. Japán, angol, orosz nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, de emellett lengyelül, franciául és németül is beszél. 1986-ban Magyarországra költözött, és a Terimpex külkereskedelmi vállalatnál lett üzletkötő. 1987-ben behívták katonának. Ezután ismételten kiköltözött a Szovjetunióba. 1988–2003 között nemzetközi kereskedelmi cégeknél dolgozott vezető beosztásban Japánban és Oroszországban. 2003-ban a „Gaszisz” Orosz Állami Akadémia jogtudományi karán végzett befektetési szakjogászként. 2003-ban hazaköltözött, Angyalföldön nyitott egy salátabárt, amelyet 2010-ben felszámoltak. A Jobbikba 2005-ben lépett be, volt katonatársa, Bíber József Tibor ajánlásával. Még ez év decemberében megalapította a párt külügyi bizottságát, amelynek elnöke lett, majd 2006-ban megalapította a Jobbik XIII. kerületi szervezetét. 2008 decemberében már a Jobbik fővárosi alelnökeként sűrűn járt Brüsszelbe. A 2009-es európai parlamenti választáson a Jobbik listájának 7. helyén szerepelt, így képviselőként nem jutott be az Európai Parlamentbe, azonban a mandátumot szerzett 3 jobbikos képviselő asszisztenseként és szakmai tanácsadójaként rendszeresen utazgatott Budapest–Strasbourg–Brüsszel útvonalon, majd neki is sikerült mandátumot szereznie az EP-ben: az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottság energetikai munkacsoportját vezette. A párthoz való csatlakozása után vált hangsúlyosabbá a Jobbik oroszbarát és keleti politikája – még akkor is, ha azt oly bőszen tagadták. A kémügy felfedése előtt a politikus neve alig volt ismert Magyarországon; nem meglepő, mivel soha nem szerepelt a Jobbik kampányplakátjain, alig adott interjút, életéről nagyon keveset tudtak, önéletrajza meglehetősen rövid volt. Az idegen nyelvek ismerete és a kiterjedt kapcsolatok mellett Kovács párton belüli gyors promócióját mély zseb is segítette. Ebben az esetben senki nem kérdezte, honnan származik a pénz, vagy mit tett a múltban. Ennek ellenére mindig is gyanú támadt róla: Moszkvában töltött évei miatt a párton belül egyszerűen KGBélaként emlegették. Kovács soha nem tagadta szoros kapcsolatát Oroszországgal és gyakori moszkvai útjait, sőt, ezeket a tényeket saját védelmében hozta fel.
Ha a magyar titkosszolgálat több nyugat-európai titkosszolgálattal együttműködve 2009 óta nyomon követi Kovács Bélát, és fényképekkel rendelkezik annak igazolására, hogy a politikus titokban találkozott diplomatákkal az orosz titkosszolgálat bérszámfejtésén, akkor ezekre a kérdésekre nagyon egyszerűen lehet választ adni. Egyidejűleg ez azt is jelenti, hogy 2005-ben, két évvel azután, hogy Kovács Béla és felesége visszatért Magyarországra Oroszországból, az orosz titkosszolgálat beszivárgott a Jobbikba.
Árulkodó volt korábban Csuhaj Ildikó a Népszabadságban megjelent cikke, melyben azt írta: nem az EP-választás okoz gondot a Fidesznek, sokkal mélyebben érinti a kormánypártot a Jobbik feltételezett beágyazottsága. Mindezt megspékelte Vona Gábor azzal, amikor az államigazgatásban tevékenykedő temérdek jobbikos alvó ügynökről beszélt. Khm. Még szerencse, hogy Orbán Viktor átlátott a szitán, és a Fidesz-vezetés azt az elvet követte, hogy a Jobbik ne kerüljön a rendészeti, illetve a nemzetbiztonsági bizottságok „közelébe”, azaz az elnöki székébe, ne ássa alá a kormány népszerűségét azzal, hogy a Jobbikhoz köti a rend, a közbiztonság megteremtését. Már akkor tudható volt, hogy a Jobbik nemzetközi kapcsolatai nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Persze azt, hogy kinek az érdekeit szolgálják, már láttuk jó ideje. Mint ahogyan az is világos számunkra, miért támadják a magyar kormányt azért, mert megállította a migránsinváziót.
Pedig mindent bevetettek a magyar választók tudatmódosítására: a DK óriásplakátjait az S&D finanszírozta – érdekes, hogy éppen az a képviselőcsoport, amelynek élén Soros „megbízható szövetségese”, Gianni Pittella állt. A magyar népszavazási bojkottkampányban egy másik, Soros által finanszírozott civil szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság volt. Nahát. Azt is tudjuk, hogy Soros pénze kulcsfontosságú volt a „menekültfolyosók” létrehozásában, amihez a Nyílt Társadalom Alapítványai már 2010-ben előkészítették az IMI dollármilliós támogatását. Az OSF és a MacArthur Alapítvány pedig az a két szervezet volt, amely a migrációs viták globális szintű alakításába nyíltan beleállt és „globális szinten akarták irányítani a migrációs megbeszéléseket”. Nem meglepő, hogy a Soros által finanszírozott agytröszt, az Európai Stabilitási Kezdeményezés támogatta a Merkel-tervet és a No Borders szervezetet is (akik szerbiai migránsokat indították útnak a magyar határ felé). A No Borders egyébként ugyanaz az amorf szervezet, amely részt vett a calais-i menekültproblémákban.
Orbán Viktor azonban szembeszállt Brüsszellel a magyar választók felhatalmazásával, nem engedett a zsarolásnak, ami miatt azóta is folyamatosan támadják hazánkat. Már meg sem lepődünk rajta… De mégis tudatosítanunk kell, hogy nem véletlen a Magyarország ellen indított folyamatos támadás. Ráadásul nem csupán külső, de belső ellenséggel is harcolnia kell a Fidesz–KDNP kormányzatnak, amit nem könnyít meg az sem, hogy hazánk a külföldi titkosszolgálatok számára kiváló műveleti terület volt egészen addig, amíg Gyurcsányék ennek teret engedtek. Pontosabban:
segítették őket azzal, hogy szemet hunytak például az amerikai hírszerzési manőverek felett, amelyeket Szabó Tímea és csapata koordinálhatott a Helsinki Bizottság mögé bújva.
Az is beszédes, hogy a Momentum laza kis mozgalomból néhány év alatt EP-képviselőket delegált módszeresen hazánk ellen tevékenykedni, de ne felejtsük el Cseh Katalin férjét, Berg Dánielt sem, aki szintén az USA-ból került a CEU-tüntetések élére, majd a II. kerület alpolgármesteri székébe. És a cukipofi Karácsony mögött bizony olyan őskomcsi francia agitátorok is állnak, mint Szabó Rebeka ex-férje, Vincent Liegey, aki a 2019-es önkormányzati választáson a külföldi szavazókat szervezte be.
A Párbeszéd tagja az a Jávor Benedek és Szabó Tímea, akiknek szintén sokat köszönhet a magyarellenes gittegylet. Na és persze ne felejtsük el, milyen szövetségesek segítségével vették át Budapest irányítását. Mindezekre nem árt emlékeztetni magunkat június 9-én, mert a tét az, hogy átengedjük-e az irányítást egy külföldi pénzekből tuningolt ellenzéknek, akik nem a magyar, hanem gazdáik érdekeik mentén politizálnak.
A hazaárulásban már eddig is jeleskedő képviselők mandátumhoz jutása pedig azt is jelenti, hogy búcsút mondhatunk nemzeti szuverenitásunknak. És tudják: csak rajtunk múlik, hogy mindezt megengedjük-e. Vagy újra megmutatjuk Európának, hogy
a magyarok csak Isten előtt térdelnek le, a brüsszeli Góliát előtt soha.
Jurák Kata – www.pestisracok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
