Nyugalmazott építész vagyok. Gazdasági ismeretek hiányában azért merek egy szaklapban üzenetet írni a lap olvasóinak, mert hatvan éve élek Venezuelában, így közelebbről látom azt, hogy mi történik az országban.
Venezuela Dél-Amerika északi csücskén fekszik. Területe tízszerese, lakossága háromszorosa Magyarországénak. Természeti kincsekben legalább olyan hihetetlenül gazdag, mint természeti szépségekben.
Az köztudott, hogy a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező állama, de az már kevésbé ismert, hogy milyen gazdag vasércben (felszíni fejtéssel kitermelhető a vashegyekről), és hatalmas bauxitvagyona van, amelynek feldolgozását óriási vízerőművek biztosítják gazdaságosan. Bővelkedik nemesfémekben és gyémántban is, de ezeken a területeken egy másik téma lehetne a bányászat természetrongáló módja.
Ennek a meseországnak a gazdasága összeomlott, amit szociális és morális válság súlyosbít.
Visszatérve az olajra, tisztázni kell, hogy az ország tartalékát nagyrészt olyan olajfajta képezi, amelynek kitermelése, finomítása különleges és költséges eljárásokat követel (orimulsión). Versenyképessége tehát a piacon igen vitatható. Tegyük hozzá az állami vállalat (PDVSA) politikai viszonyok okozta hanyatlását is. A szaktudás, a befektetés, a kutatás és a karbantartás hiánya miatt a vállalat nem tudja teljesíteni még az OPEC által lecsökkentett kvótát sem.
Szó sincs azonban arról – ami olyan sokszor hangzik el a magyar médiában –, hogy a gazdasági válságot az olajárak esése okozta. Az árak csökkenése csak rátett egy lapáttal az amúgy is kritikus helyzetben lévő rendszer problémáira. A válság két évtizede kezdődött, és az utóbbi években súlyossá vált. Ennek az igazi oka a kubai mintára épített gazdasági rendszer, egy kimondott rablógazdálkodás, s nem a piaci változások.
Tavaly 2000 százalékos volt az infláció. Erre az évre az IMF 13 000 százalékot jósol.
Hivatalosan egy amerikai dollár tíz bolivárt ér, míg a feketepiacon 223 ezernél tartunk. Van egy harmadik út: a Banco Central által megszabott tételben körülbelül 3500-as váltással lehet dollárhoz jutni, de nem mindenkinek. Ez a váltási variáció mérhetetlen korrupcióra, gyors meggazdagodásra ad alkalmat a hatalomhoz közel állók számára.
Az élelmiszerek és gyógyszerek egyre növekvő hiánya miatt a lakosság éhezik, nő az elhalálozás. A média és a fegyverek a kormány kezében vannak. A tiltakozást már törvény tiltja.
Befejezésül tisztázni szeretném a magyar médiának azt a másik téves tételét is, hogy a kormány baloldali és az ellenzék jobboldali. Dél-Amerikában nem lehet ilyen terminusokról beszélni. A populista, katonai erőkre támaszkodó kormányoknak semmi közük a baloldali vagy bármilyen ideológiához. Az ellenzékben viszont megtalálhatók a baloldalinak nevezhető értelmiségiek.
Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »
