Üzenet a kommentelőknek

A kommentek hátteréről…

Munkám során a ’90-es évektől volt is, meg nem is szerencsém a látogatóba visszaérkező magyarokkal beszélgetnem. Szemükben örömtűz volt, ajkuk viszont lebiggyedt az akkor látottakon. Közülük, nem kevesen alig titkolt céllal abban reménykedtek, hogy minimum bársonyszék illetné őket hazajövetelük alkalmából, mert az ész és pénz náluk van. Pénz nélkül az itteni, évtizedekig elnyomottak közül is sok volt az önjelölt, így kényszerből, látszatból összeborultak sorsuk egyengetése érdekében.

Előbbiek enyhe gúnnyal, lenézéssel viseltettek, míg utóbbiak úgy gondolták, a viszonylagos jólétben éltek úgyis visszamennek, ezért „ide a pénzt és húzzatok el, mert mi tudjuk, mit akarunk itthon” törtettek a maguk által kijelölt úton, aminek eredménye: óriási csalódások sorozata mindkét, illetve több oldalon.

Mert, akik igaz jóérzéssel, viszonzás nélkül akartak és nemcsak szerettek volna segíteni, talán ők sínylették meg legjobban. A különböző formában gyűjtött pénzek, adományok sorsa nyomon követhetetlenül tűnt el, illetve a lesből támadók, irigység vezéreltek felvetették, melyik bajtárs lányának butikjában tűntek fel a márkás ruhaneműk, vagy kinél láttak otthonában olyan számítógépet, ami akkoriban nem volt kapható nálunk. Igaz, igazuk volt, de ezzel a mételyt jelentősen mélyítette, szélesítette azon  külső és belső, erre szakosodott banda, akik ma is szítják a tűzet magyar és magyar között.

De visszatérve az igaz, külhoni magyarokra. Nemegyszer tanúja voltam, a számolatlanul, marékkal közösbe dobott papírpénz halmoknak, amiért nemhogy nyugtát, igazolást nem kaptak, hanem az előfizetett újságjuk sem érkezett meg külföldi címükre.  Az adományok felhasználása ismeretlen maradt. Amikor ezt szóvá tettem, gúnyos ajakbiggyesztés volt felém a válasz – hazainak, hazaiaktól.

Hogy aztán a csalódottan visszatérők kinek, mit mondtak, az hogyan terjedt, s az itteniek milyen véleményt kürtöltek világgá, meglátszik az Anyaország sorsát így vagy úgy nyomon követők megnyilvánulásain, hozzászólásaikban, miközben a mételyezők megállás nélkül „dolgoznak”, sőt már fiaik, lányaik, unokáik is besegíthetnek.

Aki, akár idős fejjel is legalább alapszinten elsajátította a net használatát, abban a reményben, hogy bár távolról, de részese lehet Magyarország történéseinek, beleszólási joggal bírhat, e sátáni találmány révén, ismerje meg hátulütőjét is, gondoljon az általa le- és beírtak következményeire, ne vaktában lövöldözzön a szavakkal, ne egymásnak menjenek, hanem a különböző élettapasztalatok leírásával jó és hasznos ötlettel szolgáljanak.

Viola Anna, NIF-Szerkesztőségének támogatója

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Hírek, Kritika, Nyílt levél, Publicisztika Tagged: anyaország, bomlasztók, hazafiak, kommentelők, rendszer-fejlesztők, világháló


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »