A Miskolci Egyházmegye jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának ünnepére való felkészülés jegyében ötvenöten zarándokoltak Rómába augusztus elején. Az egyházmegye beszámolóját szerkesztve közöljük.
Egy évvel ezelőtt fogant meg a gondolat, hogy mi lenne méltóbb zarándokcél egyházmegyénk jogelődje, a Miskolci Apostoli Exarchátus megalapításának ünnepére való felkészülés jegyében, mint maga Róma, a Szentszék felkeresése, hogy hálát adjunk az elmúlt száz esztendőért, valamint kérjük Isten áldását és kegyelmét az eljövendőkre. Béres Gábor atya elmondása szerint a gondolatot elhatározás, majd tett követte. Elkezdődött a szervezés és a centenáriumi eseménysorozatunk egyik kiemelt eseményévé vált a római zarándoklat, immár megvalósult formájában is.
Július 31-én kora hajnalban keltünk fel, hogy a Búza téri székesegyházban Szemerszki Mihály parókus atya áldását fogadva útra keljen az ötvenöt zarándok Péter és Pál apostol sírja felé. Az első nap az utazással és az ismerkedéssel telt, melynek végén a megérdemelt pihenés várt minket Montecatini városában. Ilyenkor jön rá az ember, hogy tizenhat óra egy helyben ülésbe is igencsak bele lehet fáradni. Szerencsére a test fáradását ellensúlyozták az imaórák, melyeket közösen imádkoztunk utunk során.
A keddi nap várakozásokkal telten szálltunk fel a buszra: irány Róma. Kora délután várt minket az első csoda: a falakon kívüli Szent Pál-bazilikába érkeztünk. Tekintetünk végighaladt a pápák arcképcsarnokán, és örömmel láttuk, hogy Ferenc pápa után még mindig található szabad hely (egy legenda szerint ugyanis, ha az utolsó kis fülkébe is bekerül egy pápa képe, akkor jön el a világvége (persze megnyugtattak minket, hogy ha tényleg elfogynak a helyek, egyszerűen elkezdenek egy újabb sort). Ezután Róma tengerpartján, Ostián frissítettük fel magunkat a tengerben, a fürdés után pedig elfoglalhattuk belvárosi szállásunkat Rómában.
Szerdán reggeli után komoly kihívás várt ránk (este megtudtuk, hogy huszonhatezer lépést számoltak az okosórák). A helyi tömegközlekedést is igénybe véve nyakunkba vettük a várost.
A Jeruzsálemi Szent Kereszt-bazilikánál kezdődött a szent helyek meglátogatása. Itt őrzik Krisztus Urunk keresztjének legnagyobb egybefüggően megmaradt darabját, két tövist a töviskoszorúból, egy szöget a keresztről, a táblát a felirattal Krisztus feje fölül, a jobbik lator keresztjének egy darabját, valamint a turini lepel egy hiteles másolatát.
Innen a Lateráni bazilikába vezetett utunk, mely a katolikus világegyház főtemploma. Még ha a Vatikánban él is a pápa, Róma püspökének mindig ez lesz a temploma, nem véletlen, hogy itt őrzik Péter és Pál apostol fejereklyéjét.
A csodás templom és mozaikok megcsodálása után a Szent lépcső templomába mentünk. Ide hozatta Szent Ilona császárnő azt a lépcsősort, melyen Jeruzsálemben a már megostorozott Krisztust felvezették, hogy Pilátus a nép elé állítsa, és kimondják rá az ítéletet. A hagyománynak megfelelően a zarándokok térden állva, imádság közben mentek fel a lépcsősoron.
Következő állomásunk a Szent Kelemen-templom volt. Szent Kelemen Péter után a harmadik pápa volt, és mi az ő tiszteletére emelt ősi templom alatt, a régészeti feltárásoknak köszönhetően, végigsétálhattunk egy Néró császár korabeli római utcán is.
Ügyes volt a csoport, így a Szent Péter bilincsei bazilikába is bejutottunk, mielőtt a szieszta elkezdődött volna a templomőröknek. Ez a templom az ókori bíróság és a hozzá tartozó börtön helyén épült, ahol annak idején Péter apostolt halálra ítélték. A templomban őrzik Péter apostol római bilincseit, valamint itt gyönyörködhettünk Michelangelo világhírű Mózes szobrában is.
Ezután érkeztünk meg a harmadik nagy bazilikába, a Santa Maria Maggioréba. A hagyomány szerint augusztusban, az ötszázas évek elején, ezen a helyen hó volt hajnalban. Ennek a csodának a tiszteletére épült a templom: a jelet Mária küldte. Hatodik századi mozaikok, megrendítő méretek, melyek mellett megérezzük kicsiny voltunkat.
A jól megérdemelt ebédszünet után elbuszoztunk a Capitolium dombra, ahol meglátogattuk az Ara Coeli templomot, valamint gyönyörködhettünk a csodás kilátásban a Forum Romanumra, az ókori Róma főutcájára. Itt található a Romulust és Remust felnevelő anyafarkas legrégebbi ábrázolása is.
Ezután következett a Santa Maria is Cosmedin templom. A hely különlegessége, hogy görögkatolikus templom, melkita keresztények tartják fenn. Másik érdekessége volt a Bocca della Verita, az igazság szája, ami egy ókori vízvezetékzáró fedél. Tőlünk is sokan bedugták kezüket a szájába, szerencsére senkiét sem harapta le, ami bizonyítéka annak, hogy köztünk csak őszinte, igaz emberek vannak.
Hátra volt még egy számunkra, keresztények számára oly fontos hely, a Colosseum. Sok-sok vértanú adta itt életét az évszázadok alatt Krisztusért. Nem pusztán az épület méretei, de a hely szelleme is megrendítő, egyúttal magával ragadó volt. Talán itt lehetett a legjobban érezni a levegőben: Róma a vértanúk városa.
A Miskolci Egyházmegye centenáriumi római zarándoklatáról szóló teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
