Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Októberben Földi István keszthelyi címzetes esperes plébános ad útravalót.
„A nyomorgók jajszava áthat a felhőkön”, és kegyelmet talál. Ez a mai vasárnap igeliturgiájának alapgondolata. Jótetteket viszünk végbe, áldozatot hozunk, de nem szabad azt gondolnunk, hogy ezzel „megvásárolhatjuk” magunknak Istent. Ő nem olyan, mint mi, emberek. Őt nem lehet lekenyerezni ajándékokkal. Isten egyedül a hozzá forduló ember szívét nézi. Meghallgatja a szegény, a védtelen, az árva és az özvegy imáját. Az alázatos emberét, aki tudatában van méltatlanságának, és annak, hogy segítségre, üdvösségre szorul. Ez az ima „hatol át a felhőkön”, ennek az imádkozónak ad Isten kegyelmet, és szolgáltat neki igazságot.
Az ószövetségi szakasz jó bevezetésként szolgál a farizeus és a vámos közismert példabeszédéhez, amelyet az evangéliumban hallottuk. Jézus szembeállítja egymással a gőgös és az alázatos ember imáját. Mindketten ugyanazzal a szándékkal mennek fel a templomba: imádkozni akarnak, magatartásuk azonban ellenkező. Mintául állítja elénk a mellét verő és a maga semmitérőségének tudatában lévő vámost. Ugyanakkor elmarasztalja a farizeust, aki sok figyelemre méltó dolgot tett, és nem volt olyan bűnök rabja, mint a vámos, ám felsorolja az érdemeit. Jézus azt mondja: Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák. Hát olyan nagy bűn az, ha tudatában vagyunk eredményeinknek? Jézus itt nem azt akarja mondani, hogy a törvényt becsületesen megtartó embernél jobban szereti Isten a törvényt kijátszó, szabados embert. Azonban jobban szereti a bűnbánó bűnös alázatát, mint a magát igaznak tartó ember kevélységét.
Érdemes e kényes ponton megfigyelni az Urat, hogy mennyire nem az embertelenség oldalán áll, hanem a legtisztább emberséget képviseli. Minél többet tanul és tud az ember, annál inkább megközelíti a tudomány csúcsát: a tudós tudatlanságot. Ez azt jelenti, hogy minél inkább kiszélesedik az emberi értelem, s minél több ismeretet szerez valaki a megismerhető világról, annál inkább ráborul a még megismerésre váró világ határtalansága. Tehát minél többet tudunk, annál inkább látjuk, mennyi mindent kellene még tanulnunk. Olyan jó megtapasztalni, hogy az igazán nagy emberek valóban tudatában vannak ennek! Ezért alázattal haladnak a megismerés útján.
A nagyság térdre kényszerít. Jézus minden nagyságra kiterjeszti ezt a térdre kényszerítő hatalmat, ezért jelöli ki az ember számára az alázat helyét a világban. Isten is alázatos lett Krisztusban, hiszen a Teremtő önmagát kiüresítve vállalta teremtménye létét. Az abszolút isteni szellemiség emberi alakot öltve ezt tartja a leghelyesebb szellemi magatartásnak: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek.”
Az alázat kijelöli helyünket a nagyvilágban. Az öregedő Pál is ezért mondja, hogy Isten segítette őt egész életében, és ő adott neki erőt. Nem a saját érdemeit sorolja, hanem Istentől várja üdvösségét.
Tudom, Uram, hogy mindent tőled kaptam. Mindazt, ami vagyok, és amim van, mindent. Mégis hányszor megfeledkezem erről, és büszke vagyok a sikereimre! Hányszor gondolkodom én is úgy, mint a farizeus! Még a templomban is sokszor hasonlítgatom magam a rokonomhoz, szomszédomhoz… Jézus, segíts, hogy tudjak alázatos szívvel és hálával közeledni hozzád és embertársaimhoz!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
