Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Augusztusban Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.
Isten sokszor megbocsát nekünk. Annyiszor, ahányszor kérjük. Ha viszont nem kérjük, nem bocsát meg. Nem azért, mert nem akar. Hanem olyankor mi úgy érezzük, hogy nincs rá szükségünk. Ha nem vagyunk képesek kimondani bármiféle magyarázkodások nélkül, hogy „Uram, te látod, hogy ilyen vagyok, vagy olyan vagyok”, akkor nem bocsát meg. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ne Istent okoljuk azért, hogy keserű marad az életünk. Mert a hiba „a mi készülékünkben” van. A megbocsátás csak Krisztussal jöhetett el, Isten és ember benne találkozott össze. Az Ószövetségben még csak időnként találjuk nyomát ennek, mint ahogyan az irgalomnak is, mert e kettő karöltve jár. E két szövetségen kívül pedig, bárki bármit mond, egyszerűen azért nem lehet helye a megbocsátásnak, mert a túlélés érdekében állandóan harcolnunk kell – egymással is. Még a megkereszteltek is ezt teszik, ha nem engedik be teljesen az életükbe Krisztust.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
