Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Áprilisban Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója ad útravalót.
Templomunkban nap nap után látom a jubileumi szentév passiós keresztjét Jézus Arcával, körülötte az Úr szenvedésének eszközeit ábrázolják. Rátekintve mindig felidéződik bennem a búcsúnyerés tanítása: Krisztus érdemszerző keresztjére ráhelyezhető mindaz, amivel a bűn sebeit okoztuk vagy kaptuk, így nyerünk a bűn fennmaradó következményeitől szabadulást.
A tetten ért asszonyt az áldozatbemutatás oltára közegében viszik Jézus elé, aki a felszólítással – az vesse rá az első követ… – kihangsúlyozza a tanúk felelősségét a kivégzés tervében, miként ez a törvényben is áll. A Mester felmentő ítéletet mond, de nem úgy teszi ezt, hogy azzal igazságtalanságot helyez a vádlók vállára, hanem az ellenségeskedést saját testében bontja le és forrasztja eggyé a két felet ezáltal (Ef 2,14). Itt kapcsolódik egybe Isten irgalma és igazságossága: ő maga vállalja át az igazságszolgáltatás jogos következményét a bűnös szabadulására: Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne (2Kor 5,21). Engedte a vádlott bűnének rászegezését, ezáltal lett újjáteremtő az asszony és minden benne hívő számára. Megismételve az Atya porból alkotó mozdulatát, újból beleírta Arcának ragyogását a történelem e találkozási pontjába.
Azt tapasztaljuk, hogy a történelem ismétli magát. Az 1848-as események után a magyar Egyház retorziókat kapott a császártól, a kommunizmus idején fasisztának lett titulálva, a rendszerváltozás után az ügynökkérdést szinte csak az ő nyakába varrták, és továbbvezethetjük ezt napjaink világába… Mégsem szabad áldozati szerepben tündökölnünk, hanem világosan látnunk kell Ferenc pápa szavaival: az Egyház „casta meretrix” (szent szajha), a szent anyának bűnös gyermekei vannak. Bűneink miatt a nagy Vádló (…) erősen vádol bennünket (…), mindnyájan piszkosak vagyunk, az anya azonban nem! Ezért most az anya megvédésének idejét éljük. Az anyát pedig imával és bűnbánattal kell védelmeznünk a nagy Vádlóval szemben (Szinódusi beszéd, 2018). Ez a felismerés nyit meg korrumpáltságunk belátására, és ment meg attól, hogy az Egyház egyes tagjainak bűnét látva bemocskoljuk az egész Egyházat; megerősít abban, hogy kiálljunk az ártatlanokért vagy éppen az igaztalanul megvádoltakért; segít elfogadni, hogy a társadalom saját dühéből talán aránytalanul nagy darabot rak ránk – ami ugyanakkor jelzi a szent Egyház iránti titkos vágyát. És ha ezekben a helyzetekben úgy vagyunk jelen, mint akik a szőlőtő megtisztítását élik át, hogy termőbb legyen (vö. Jn 15,2), s ezzel engesztelést akarunk nyújtani tényleges bűneinkért és az igaztalanul vádlókért, akkor e folyamatok által hozzákapcsolódunk a megváltás titkához, amely elképzeléseinket felülmúló termést hoz az Egyház javára.
Menj, és mostantól fogva többé ne vétkezz! (Jn 8,11), halljuk, és ígérjük a gyónásban, azaz a jézusi szó megismétlődik e szentség kiszolgáltatásával. Ezért már most tervezzük és szervezzük meg tudatosan húsvéti gyónásunkat! Az Úr ilyenkor újjáalkot minket, belénk írja irgalmának törvényét, amely egy igazságosságával. Képessé tesz arra, hogy nyomában járva méltósággal hordozzuk mások bűneinek terhét és neki adjuk a mienket; így a kereszt köré gyűjtve a világot, együttműködjünk vele a kiengesztelődés szolgálatában.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
