Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Novemberben Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.
Jézus ritkán fakad sírásra. Még nagycsütörtökön és nagypénteken sem sírt, pedig lett volna rá oka. Sőt, az őt sirató asszonyokat is felszólítja, hogy inkább magukat sirassák. A megváltás cselekményei során, úgy tűnik, már nincs helye a sírásnak. Helye van azonban akkor, amikor előre látja Jeruzsálem pusztulását. A zsidók már átélték ezt, amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet, és mégis azt gondolják, hogy az újraépült templom örökké állni fog. De nem így történik, Kr. u. 70-ben Róma feldúlja Jeruzsálemet. A templomból csak a siratófal marad. Milyen érdekes a kifejezés! A hívő zsidók odajárulnak, és azt teszik, amit Jézus tett: sírnak. Talán éppen ez viszi közelebb őket a krisztusi megváltás felismeréséhez? Hiszen azt teszik, amit Jézus is tett.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
