Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Novemberben Sánta János, a Váci Egyházmegye papja ad útravalót.
Sokan mondják, hogy Krisztus igen, Egyház nem. Nekik szól Szent Jozafát élete, aki a sokak által szidott, ósdinak, pedofilnak, meg ki tudja, mi mindennek tartott Egyházért halt meg. Aki támad, az mindig általánosít. Nincs türelme ahhoz, hogy tovább keresse az életjeleket egy adott esetben romokban lévő, szebb napokat látott közösségen. Jozafát nem az intézményért halt meg, mert szabályrendszerért nem szabad meghalni, hanem az Egyházban benne lévő Krisztusért. Aki az életét adja valamiért, feltéve, hogy szabadon teszi, tehát nem kivégzés áldozata, az mindig életet akar adni másoknak. Úgy tűnik, hogy az élete elveszik, de a szabadon odaadott élet életet szül. Ezért is hiszünk abban, hogy a vértanúk áldozata új lendületet ad az evangélium terjedésének. Szent Jozafát nem az „ortodoxok ellenében” halt meg, noha ők végezték ki, hanem Krisztus egyetlen közösségéért, amelyik időnként alig ad életjeleket. A vértanú az Egyház vastüdeje.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
