Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.
Mennyi nyugtalanság vesz körül minket! Mennyi feszültség van bennünk és körülöttünk! Magány, szeretethiány, reménytelenség, igazságtalanság, társadalmi problémák, a világ bizonytalan sorsa, terrorizmus, háború…
„Ne nyugtalankodjék szívetek – mondja Jézus az apostoloknak és nekünk is. – Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek!” Abban a pillanatban, ahogy meggyengül a hitünk, elbizonytalanodunk. Amikor kételkedsz a gondviselő Istenben, megjelenik benned a nyugtalanság. Neki pedig féltő gondja van ránk, sőt, otthonunk az atyai házban van. Jézus azt mondja: visszajövök és magammal viszlek titeket. Szeretné, ha vele lennénk. Ő maga vezet minket az úton. Azért mondja, hogy „ismeritek az utat”, mert ő maga az út.
Tamás kérdése nagyon emberi: „Azt sem tudjuk, hová mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” Zsidó ember nem tudta másképpen elképzelni az atyai házat, csak itt, a földön. Ez az értetlenség tükröződik Tamás kérdésében. Anyagi útra gondol, Jézus pedig azt mondja, hogy ő az út, a lelki út, amely az Atyához vezet. Ő az igazság és az élet.
Egész küldetése során az Atya igazságát élte, és ahogy az Atya életet adott, úgy tud a Fiú is életet adni annak, akinek akar. Az ember csak egy feltétellel találja meg az üdvösséget: ha követi Jézust, ha hallgatja tanítását, és hagyja, hogy a kegyelem és a szeretet által elárassza őt Jézus élete. Erre mondja Pál: „élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. Jézus személyén átsugárzik az Atya jelenléte, mert eggyé vált az ő akaratával. Ez egyúttal meghívás is Jézus részéről. Ha élem az evangéliumot, akkor Jézus életét élem, és bennem is megjelenik a Szentháromság valósága. Ezért mondta annak idején Szent II. János Pál pápa: „Szentháromságos életet éljetek!”
Akarod látni az Atyát? Nézz Jézusra! Akarod látni a Fiút? Nézz a testvérre! Erős hitet kér tőlünk Jézus. Így megszentelődsz a Szentlélekben. A keresztény ember és az Egyház életének ez a hit az alapja: Krisztus az igaz Isten és igaz ember, ő mindenben egyenlő az Atyával, ő az út, amely az Atyához vezet. Ha hiszünk benne, ugyanazokat a tetteket fogjuk tenni, amiket ő tett, sőt még nagyobbakat is. Ez a hit ereje. Nem a saját erőnk, hanem Isten ereje. Az őskeresztény Egyház életét is ez az erő határozta meg.
A második olvasmány az általános papságról beszél. Senki nincs kizárva ebből a lelki papságból. Minden megkeresztelt részesedik Krisztus papságában. Kell-e ennél nagyobb ajándék Jézustól? Az Egyház életének és a különböző szolgálatoknak egyetlen forrása Jézus. Belőle forrásozik a személyes életszentség és az apostoli tevékenység is. Jézus mint Isten – az otthonunk, aki felé tartunk; Jézus mint ember – az út, amelyen járunk. Őhozzá megyünk és általa haladunk. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy az ének mondja: „Életünk Krisztus élete. Életünk az Atya szeretete. Életünk az Egyház Szentlelke. Életünk, életünk Krisztus.” (Varga Attila)
Felragyogott húsvét hajnala, bármilyen sötét legyen is előtte az éjszaka! Ha mégis azt látod, hogy a rossz győz a jó felett, ne tévesszen meg ez a látszat! Jusson eszedbe, hogy keresztre feszítették Jézust, aki így győzött a gonosz fölött. Járjunk az ő útján, keressük az ő igazságát, és élet lesz bennünk! Az ő élete a mi életünk. Merjük odaadni, és többet kapunk vissza!
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
