Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök ad útravalót.
Ezena vasárnapon az evangélium egy jelentős üzenetet közvetít számunkra, ami egyben a kereszténység jellemző vonása is, s ez az ellenség szeretete. Jézus azt kéri, hogy ne csak toleráljuk ellenségeinket, ne csak türelmesek legyünk velük, hanem szeressük őket. A természetes az lenne, ha az ellenség viselkedésére mi is ugyanúgy válaszolnánk. A megbántásra megbántással, akár nagyobbal is. Az Úr Jézus viszont azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyûlölnek titeket!” Ez a magatartás valóban a kereszténység sajátja, mert magának Jézus Krisztusnak is sajátja. Ahogy Szent Pál írja: „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bûnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tett tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bûnösök voltunk.” (Róm 5,6–7) Hogy egységben legyünk vele, ugyanazt a lelkületet kell őriznünk magunkban, ami benne volt. Ez azt jelenti, mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy győzelemre vigyük a szeretetet. Az ideál, a kereszténység feladata ez: szeretetet vinni oda, ahol nincs. És ez az igazi győzelem. A háború poklában, mikor a gyûlölet látszott a legnagyobb hatalomnak, Maximilian Kolbe atya önként felajánlotta az életét egy másik emberért, akit nem is ismert. Még a durva lelkû parancsnok is megdöbbent, mert megsejtette a szeretet mindent legyőző hatal110 ADOREMUSQX5_234_7h.qxd 2021.12.31. 15:32 Page 111 mát. Már az Ószövetségben is jelen volt ez a gondolat, még ha nem is olyan tisztán. Dávid, bár sok bûnt követett el, sok embert ölt meg, mégis megkönyörült ellensége, Saul életén. Kijelentette: „Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.” De Jézus még többet kíván. Nem csak azt kéri, mondjunk le arról, hogy erőszakkal válaszoljunk az erőszakra. Azt kéri, hogy a szeretet lelkülete is legyen jelen bennünk az ellenségeink iránt. A szentlecke témája látszólag nem erről a kérdésről szól, jóllehet arról a lényeges változásról hallunk, amit az evangélium kíván tőlünk: „Ádám, az első ember élőlénnyé lett, a végső Ádám pedig éltető lélekké.” Jézus a végső Ádám, az, aki az életet adja. Ő közli velünk az isteni életet, a szeretet életét, és ezt a szeretetet kell közvetítenünk mindenki, még az ellenség felé is. Ahogy André Frossard írta: „Elég tapasztalatot szereztünk már a gyûlöletről, hogy tudjuk, az igazság nem e világról jön.”
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
