Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Decemberben Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.
A lateráni bazilika mellett magasodik egy egyetemi épület. Rajta felirat: II. János Pál Familiológiai Intézet. Annak idején kicsit bosszantott, miért kell a családnak ilyen nagy respektet adni. Húsz évvel ezelőtti önmagamnak ma már ellent kell mondanom. A család „a legkisebb Egyház” – fogalmazta meg a zsinat. Majd továbblépett. Befelé is, kifelé is meg kellett tenni a lépéseket. Így formálódott meg a régi-új meghatározás: „a család a társadalom legkisebb alapegysége”, sejtje, amit minden körülmények között védeni kell.
Ez a védelem nem irányul senki ellen, inkább a belső kegyelmi energiákat igyekszik mederbe terelni. Radikális módon mélyítsük el a hitünket, és ebből az alapállásból tegyünk javaslatokat a családoknak. Vállaljuk a részleges szembenállást az uralkodó közmeggyőződéssel (gender-elmélet), és legyünk kontraszttársadalom. Időnként vonuljunk ki a konformizmusból, és viseljük bátran a kereszt botrányát! Építsünk cselekvő alternatív társadalmat, pozitív devianciát! Tanúságtételünkkel legyünk azok, aminek nevezzük magunkat: krisztusi emberek. Csak ez jogosít fel bennünket a hit szabadságára és arra, hogy társadalomformáló szerepet töltsünk be.
Az evangéliumból fakadó, célratörő magatartással vállaljunk társadalmi területen tevékeny akciókat és szolgálatokat. A nem hívők felé szóló missziónk elsődlegesen a megtérést és a közösséghez tartozást szorgalmazza, és csak ezt kövesse a szentségi felkészítés. A családi életre való felkészítés során tudatosítsuk, hogy a házasságban a hit a legfontosabb kapocs! Mutassuk fel az erotikusan gerjesztett, önzésen alapuló házasságok alternatíváit!
A gazdag ifjú is Jézusnál keresi a választ arra a kérdésre, hogy mi az élet értelme, melyek az örök értékek. Rákérdez, hogy mit kell tennie, és szeretné, de nem meri megváltoztatni az életét. Van valami ismerete a jóról és a rosszról, de őt az élet érdekli. Jézus rátekint, és megszereti. Ebben a tekintetben az Atya néz gyermekeire, és az Egyház pillant vissza a kortársaira. A jelenség megfigyelhető a hagyományos polgári demokráciákban csakúgy, mint a diktatúra alól felszabaduló társadalmakban.
Himnusz a családokért
Családba jöttél, Jézusunk,
emberként egy lettél velünk.
Mária, József otthonát
gyermeki fényed tölti be.
Életet, példát élsz elénk,
lelkünk fiatal így marad.
A legfőbb gondunk ez legyen:
ajándékká hogy válhatunk.
Szülő-gyermek imáival
köszöni meg az életet.
A legtöbb, amit adni tud,
hitben öröm és szeretet.
Kiengesztelődött szívünk
egymás felé nyitott marad.
Őszintén újra kezdjük el
minden napunkat boldogan!
Hűséget, bizalmat s reményt,
éltetjük egymás szent hitét.
Úgy őrizzük a hagyományt,
hogy átadjuk mint életet.
Szülőként gyermekek vagyunk,
ősz fejjel is ifjú szívünk.
Köszönjük gazdag életünk,
s azt, mit belőle adhatunk.
Isteni léted örömét
hadd ünnepeljük szüntelen!
Háromság, örök Szeretet,
minden családnak kútfeje. Ámen.
(Dallam: Éneklő Egyház, 57.)
Ratziger bíboros így bátorít: „Éljünk az Atya dinamikus hűségében!” Jellemezzen bennünket a hűség az Egyház hitéhez, erkölcsi rendjéhez, egységéhez, és dinamizmus a feladataink végzésében!
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
