Európa történetében több mint két és fél évezredes folyamatra tekinthetünk vissza. Hogy meddig is fog még fennmaradni az európai civilizáció, ez lehet napjaink legégetőbb kérdésköre.
Európa történetében több mint két és fél évezredes folyamatra tekinthetünk vissza. Hogy meddig is fog még fennmaradni az európai civilizáció, ez lehet napjaink legégetőbb kérdésköre.
Ha egy kis visszapillantást teszünk e több mint két és félezer évre, a fejlődés több állomását állapíthatjuk meg.
A hellén-római civilizáció teremtette meg lényegében az európai kultúrát, államiságot és tudományt. A bizonyos értelemben a zsidó vallási értékeket, hagyományokat is továbbvivő kereszténység új erkölcsi elveket hozott. A római birodalom széthullását követő századokban megszülettek a keresztény-feudális államok, melyeket a rendiség formált tovább.
A reformáció, polgári fejlődés több hullámban megteremtette az alkotmányos európai nemzetállamokat, a mintegy kétszáz éve létrejött, a rendi nacionalizmust felváltó polgári nacionalizmus pedig Európa legtöbb országában befejezte a nemzetállamok létrejöttét, kialakította azt a nemzeteszmét, nemzeti kultúrát, melyek az ember számára orientációs pontokat adnak, lényegében az embert emberré teszik.
Ha Európa földrajzi határait próbáljuk áttekinteni, megállapíthatjuk, hogy az öreg kontinens határai a hellenisztikus-római korban egészen belenyúltak Ázsiába, Afrikába, Traianus császár birodalmához hozzátartozott Mezopotámia, a IV. század közepén Julianus Apostata és keresztény utóda Jovianus római császárok már Ctesiphon, a perzsa főváros előtt álltak.
Bizánc több mint egy évezreden keresztül uralta Közel-Keletet, Kisázsiát, Észak-Afrikát. Európa a XI.-XIII. század folyamán számos erőfeszítést tett a keleti kereszténység megvédésére. Az európai népességtöbblet kihelyezése mellett a keleti kereszténység védelmét is szolgálták a ma sokszor egyoldalúan félremagyarázott keresztes háborúk.
Az európai népességtöbblet a XVI.-XVIII. század között főként Észak- és Dél-Amerikába irányult, itt az európai értékrendnek megfelelő kultúrát, civilizációt, államiságot teremtett.
A gyarmatosítás szintén a népességtöbblet levezetését szolgálta, természetesen bizonyos gazdasági erőforrások megszerzése mellett.
Nem tagadhatjuk, hogy Európa népei hosszú történelmük folyamán rendkívül sok igazságtalanságot, kegyetlenséget követtek el az egymás elleni küzdelmekben, a nemzeti társadalmak belső konfliktusai során, és természetesen a gyarmatosítás folyamataiban is. Utóbbi esetben persze csak azok, akik gyarmatosítottak…
A politikai-katonai expanzió egyik fő hajtóereje a történelem során a demográfiai robbanás volt. Ma e folyamat megfordulni látszik, a XIX. század előtt Európa vetette ki növekvő népességét más kontinensekre, ma viszont Ázsia és Afrika tömegei indulnak el Európa felé.
Az is igaz, hogy az öreg kontinens demográfiai problémákkal, és munkaerőgondokkal küzd. Erre megoldást jelenthetne példaként Latin-Amerikából több millió kreol, esetleg félvér, és hangsúlyozottan katolikus vallású munkaerő több lépcsőben történő betelepítése.
A volt diplomata a valószínűleg személyes komplexusai és az első világháború sokkja miatt 1922-ben és 1924-ben megjelent műveiben megfogalmazta terveit:
Nyilvánvalóan e tervet érvényesítik azok az európai politikai vezetők – legyenek kereszténydemokraták, liberálisok, zöldek, szocialisták –, akik a Francia Nagykelet, és a további német, brit, belga stb. páholyok utasítását követve támogatják a migrációt, a betelepítési kvótákat.
A fehér európai nemzetállami civilizáció megsemmisítésének lépcsőfokai az álságos indokokkal alátámasztott migráció, a multikulturalizmus ideológiája, az úgymond rasszizmus elleni küzdelem.
Természetesen minden civilizált ember számára elfogadhatatlan a faji jellegű megkülönböztetés, de a mai úgynevezett antirasszizmus nem erről szól. Nevezetesen arról, hogy a kultúrájától, nemzeti identitásától, tartásától megfosztott európai fehér ember behódoljon mindenfajta deviáns másság, multikulturalizmus előtt.
Ma már ott tartunk, hogy a nyugat-európai nemzetállamok tisztviselőit, rendőreit, a keresztény egyházak képviselőit érik gyilkos támadások. Csak a kérdést tennénk fel, ugyan mi történt volna a 30-as években a köztisztviselőt meggyilkoló migránssal Ausztriában? De beszélhetnénk hasonló esetek kapcsán Franciaországról Németországról, Nagy-Britanniáról egyaránt.
Ma a felelősség, a nemzeti tartás képviselői minősülnek fő ellenségnek a liberális, polkorrekt politikusok szemében. Mikor Franciaországban nyugalmazott és aktív katonák jelezték aggályaikat, hogy a migráció polgárháborúhoz vezethet, vizsgálat indult ellenük. Pedig ők jól tudhatják, hogy a nagy forradalom alatt girondista, jakobinus, bonapartista, vagy royalista kerületek harcoltak egymás ellen. A polgárháború most is bekövetkezhet, azonban a migránsok agresszív, fanatikus iszlamista csoportjaival. Ennek már számos előjelét láthatjuk.
Természetesen a hazai polkorrekt szabadkőműves sajtó a felelős figyelmeztetést az alkotmányos rend megsértéseként aposztrofálta.
Az Európába is betörő BLM ideológia teljesen egyoldalú követelményeket támaszt, teljesen elfogult módon kezel tényeket. Valószínűleg a mérkőzések előtt letérdelő, elbutított focisták sem képesek felfogni, hogy a fekete bűnözőknek sokkal több fehér áldozata van Dél-Afrikában, az USÁ-ban, mint a rasszizmus állítólagos áldozatainak.
A BLM-vezető meggazdagodott az uszításból
Talán a legjobb példát Marine Le Pen a francia Nemzeti Front, és Giorgia Meloni az Olasz Testvérek – Fratelli d’Italia elnökei adták, hogy fehér emberként, nőként nem hajlandóak letérdelni egy szerencsétlen eset során életét vesztett afroamerikai bűnöző emléke előtt. Meloni álláspontját képviselte az EB során az olasz válogatott is.
Giorgia Meloni példát mutatott hazája labdarúgóinak
A tárgyilagosság jó példája az olasz jobboldal, mikor a leghatározottabban kiáll egy-két agresszív olasz fiú által okozott halálos sérülés ügyében az elkövetők szigorú megbüntetése mellett.
Agresszív iskolatársai 2020. szeptember 5-ére virradóan halálosan bántalmazták Willy Monteiro Duartét. Az olasz jobboldal követeli megbüntetésüket
Tudomásul kell venni, nem életképes a multikulturális társadalom víziója. Kivéve, ha nagyon kiegyensúlyozott szociális viszonyok léteznek egy országban, és ha a kisebbségek létszáma nem haladja meg az 5-6 százalékot.
Ellenkező esetben a demográfiarobbanás, a rossz szociális viszonyok gyújtóanyagot jelentenek a szélsőséges vallási-faji ideológiák számára. A rasszizmus elleni küzdelem trójai faló, elfedi a másik oldal agresszív faji ideológiáit. Ilyen jelenség volt a 70-es években az agresszív faji ideológiát képviselő Fekete Párducok. Csak akkor az egész amerikai elit kiállt az agresszív fekete faji ideológia ellen, legyen az katolikus, protestáns, zsidó. Ma viszont léteznek az USA politikájában olyan fehér csoportok, protestánsok, katolikusok és zsidók, melyek Trump elnök hasonló összetételű hátterével szemben, a rombolás ideológiáját, a BLM mozgalmat támogatták.
Mivel a történelemben a politikában nemigen létezik a hála, vagy a valódi korrektség, fennállhat a veszély, hogy a fiatal, demográfiailag növekvő fekete, vagy más vallási és etnikai kisebbségek idővel maguk alá gyűrhetik a lelkileg, identitásukban, tartásukban végletesen meggyengített nyugati nemzeteket.
A fehér, európai és amerikai civilizáció megsemmisítésének eszköze a cancel culture. Nyugat-Európában, az USÁ-ban az 1960-as évtizedre lényegében a korábban létező etnikai és faji megkülönböztetés, igazságtalanság szinte minden formáját eltüntették, kiegyensúlyozott emlékezetkultúrát alakítottak ki. A ma feljövő agresszív kisebbségek és fehér támogatóik nevetséges módon, történetietlenül el akarják törölni, át akarják írni az európai kultúrát. A 200 évvel ezelőtti angol arisztokrata körökről szóló filmekbe fekete hölgyek libbennek be, a Nyomorultak sokadik adaptációjában egy egyébként kitűnően játszó fekete színész jelenítette meg Jean Valjean ellenségét, Javert felügyelőt. Nem is tudom, hogy mennyi pezsgőt érdemelne az, aki be tudná bizonyítani, hogy a restauráció, vagy a júliusi monarchia párizsi rendőrfőnöke fekete lett volna. Itt nem a fekete művészek szerepeltetése, hanem a történeti hitelesség a kérdéses.
Csak zárójelben, 1996-ban sokan még azt is zavarónak érezhettük a Honfoglalás című filmen, hogy az Árpád fejedelmet kitűnően megjelenítő Franco Nero nem vett fel egy sötét kontaktlencsét.
Magyarország vezetése nagyon pontosan ismerte fel a migráció veszélyeit, lehetséges következményeit, ugyanakkor mondhatni nagyon lazán viszonyul a cigányság bizonyos körei viselkedéséhez. Nyilvánvalóan itt is rögzíthetjük, a hazánkban élő cigányság jelentős csoportjai értékes módon élnek, tisztességes életvitelt folytatnak. Ugyanakkor az e csoporthoz tartozó személyek is úgy nyilatkoznak, hogy számukra szégyent jelentenek, rájuk árnyat vetnek a cigányság deviáns csoportjai. Sajnos nem tagadhatjuk, a cigányság bizonyos köreiben léteznek a bűnözői szubkultúrák, a magyarellenesség bizonyos formái. Ezeket, még a cigányság becsületesen élő rétegei által is elítélt jelenségeket sajnos nem nevezi nevén a liberális sajtó, de a kormányzati politika és sajtó sem, inkább elfedik. Pedig bizonyos demográfiai, szociológiai folyamatok pár évtized múlva akár biológiai bombává is válhatnak. Egyébként számos ország( Olaszország, Szlovákia, Románia) viszonylatában szinte csak hazánkban kezelik ilyen tapintatosan e kérdéskört.
Szintén támadási felület hazánk ellen az egyébként kissé megkésett pedofiltörvény. A szabadkőműves kórus ismét beindul, pedig a magyar törvény csak a kiskorúak és fiatalkorúak egészséges nemi irányultságát szándékozik megvédeni. Sajnos Nyugat-Európában bizonyos beteg körök rendkívül rafinált technikákkal vonják érdekkörükbe a bizonytalan kiskorúakat és fiatalkorúakat, a törvény elsősorban őket akarja megvédeni. Senki sem vitatja, hogy a szexuális identitás vállalása az emberi méltóság része, de az a szerencsés és építő, ha a fiatalok 18 éves korukig lehetőleg csak női-férfi kapcsolat modelljével találkoznak.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
