Már két hete vannak úton a csallóközi kerékpárosok, akik egy utolsó tengeri fürdőzéssel zárták a kontancai látogatásukat.
Szerdán viszont még egy korai kelés várt rájuk, már hét óra körül úton voltak, hogy a hűvösebb időben több kilométert megtegyenek.
Első megállónk a jurilovcai erőd volt.
Az erőd a falutól nagyságrendileg 6 kilométerre van a „nagy víz” partján, ahová egy földnyelv vezet. Majd folytattuk az utunkat Isztria felé, megint megkóstoltuk a helyi zamatos édes görögdinnyét. Útközben az egyik faluban egy idősebb úr futott hozzánk, almát szedett nekünk a kertjéből. Kellemes meglepetés volt, beszélgetni sajnos nem tudtunk, nem találtuk a közös nyelvet. Ez már a második eset volt utunk során, hogy így spontán „megajándékoztak” gyümölccsel és mind a kétszer Romániában”
– számolt be Ágh Péter, a háromfős csapat egyik tagja.
Isztria települést elhagyván meglátogattuk „Histria romvárosát”, ahol jelenleg is ásatások zajlanak, amely különös élményt nyújtott a csapat szerdai délutánjának. Csütörtökön ezután Konstancában és a település környéken tekertek.
„Ebből a városból nem megy úgy haza egy magyar ember, hogy ne látogasson el egy közeli kis településre Oituzba. A falu az első világháború után alakult, amikor székely magyarok kaptak ott földet. Nagyon kacifántos és feltúrt utakon jutottunk a faluba. Sajnos a várakozásunk beigazolódott, a faluban egy kézen meg lehet számolni mennyi ember beszéli a magyart.”
A csallóköziek nem adták fel, s megtalálták nemzettársaikat, akikkel egy kávé mellett beszélgettek.
„Oituzt elhagyván megérkeztünk Konstancába a román tengerpart központjába. Érdekes volt kerépárról szemlélni a felépült és épülő félben lévő hoteleket, a strandpapucsos úszógumit cipelő apukákat, strandra sétáló fiatalokat és a rengeteg autót. Következő megállónk helyi vasútállomás volt, ahol megvettük a jegyeinket Szörényvárba. Egy kellemes ebéd után még egyszer csobbantunk a Fekete-tengerben, ezen a túrán utoljára.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
