A keresztény/keresztyén ember célja az örök élet. De ott, legbelül, a szíve mélyén ezt óhajtja az is, aki még a keresők táborát szaporítja, aki most csak úgy sodródik az élettel. Egyáltalán, van-e olyan ember, aki a menny és a pokol közötti választásban az utóbbira mondana igent? Még az ateisták sem vágyhatnak az örök kárhozatra…
Ám nem elég vágyni az örök életre! Tenni is kell érte! De hogyan? Erre igyekszik választ adni és rávilágítani az a kilenc alkalomból álló utcai evangelizáció-sorozat, amely az elmúlt vasárnap Csongoron indult, s melynek kezdeményezője és szolgálattevője a tiszaújlaki Barta Elemér. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” – hirdeti a Lukács 19, 10, s erre próbál rávilágítani az evangelizáció is.
A vasárnapi alkalom résztvevőit a befogadó gyülekezet lelkésze, ifj. Pocsai Sándor köszöntötte, aki Ézsaiással együtt szólított fel mindenkit: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”. Ma még lehet Istent keresni, úgy, hogy közben Ő is keres bennünket. Ha ez a két kereső találkozik, akkor célba értünk, fogalmazott a lelkipásztor, aki ehhez nyitott szívekért imádkozott.
Az evangélium befogadása nélkül nincs megtérés, nincs szabadulás, kezdte köszöntőjét Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, az evangelizáció-sorozat fővédnöke. Ehhez hirdetni kell az örömüzenetet. Minden alkalmas és alkalmatlan időben. Nem csupán a templomokban! Jézus maga is sokszor útközben prédikált, gyógyított. Az utcai evangelizációs alkalmak is arra szolgálnak, hogy lehetőséget adjanak az Istennel való találkozásra, mondta a püspök. A 139. zsoltárral arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vele való találkozás elkerülhetetlen, előle elfutni, elbujdokolni lehetetlen. Vele találkozni kell…
A tiszaújlaki bibliakörösök Álom vagy valóság című előadása arra mutatott rá, hogy különböző embertípusok számára milyen lehet majd ez a találkozás igazi megtérés nélkül. Mert mindannyiunknak meg kell majd egyszer állnunk az Úr színe előtt, és akkor számot kell adnunk életünkről. Ott már hiába bizonygatnánk, hogy milyen jó szülők, gyermekek, nagyszülők, házastársak, szakemberek, presbiterek, közösségi emberek stb. voltunk, mennyit adakoztunk! Csupán jócselekedetek által nem érdemeljük ki az örök életet! Azt kegyelemből kapjuk. Ehhez viszont teljesen meg kell tisztítani szívünket, befogadni oda Jézust, a Megváltót, aki értünk, bűnös emberekért áldozta életét. S ahogy Barta Elemér fogalmazott: nem hagyhatunk ott egy kis zugot sem bűneinknek. Emellett minden Jézus elé letett és megbocsátott bűnünkért hálát kell adnunk mindenkor, mondta. Mint ahogy tette azt az igehirdetés alapjául szolgáló Lukács evangéliumában (Lk 17, 11–19) a meggyógyított tíz leprás közül az az egy, aki visszament Jézushoz. De hol maradt a többi kilenc? Te a kilenc közé tartozol, vagy az az egy leszel, aki hálát ad?…
Tudatosan készülni kell az örök életre, szűrhette le mindenki az evangelizáció és az itt elhangzott bizonyságtételek kapcsán. Petrusinec Vladimir és felesége, Ilona Isten megtartó kegyelméről, hűségéről tett bizonyságtétele sokakat felrázhatott, elgondolkodtathatott… Tehát minden képpen tegyük fel a kérdést magunknak: mennyire vagyok hálás azért, hogy Jézus Krisztus kereszthalála által Isten megváltott gyermeke lehetek?!…
Marton Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
