A jezsuita Magis Alapítvány által koordinált, a legszegényebb és leginkább kizsákmányolt rétegeket támogató központokba látogatott a Vatican News tudósítója, Antonella Palermo. Útleírását több részletben adjuk közre. A második részben a fővárosból vidékre utaznak és megmutatják, mekkora kizsákmányolás áll az ország kincse, az örökzöld teacserje, a camellia sinensis termesztése mögött.
Srí Lanka szigete a világon a negyedik helyen áll a „zöld arany” termelése tekintetében, amelynek segítségével még mindig képes megbirkózni az országot sújtó súlyos válsággal. A Magis Alapítvány a két évszázaddal ezelőtt Indiából idehozott dalit családok számára oktatási projekteket támogat ezeken a távoli területeken. A tea előállítása mögött többnyire egész családok ősi és modern rabszolgaságának történetei sorakoznak. A Vatican News tudósítója Colombóból utazott velük a sziget belsejébe.
A fővárosból Hattonba, Ceylon „zöld arany” termelésének központjába hosszú és fáradságos út vezet. Az utak állapota meglehetősen jó, bár keskenyek; a sebességet leginkább az utakon közönyösen poroszkáló sok-sok állat szabja meg, a tehenektől a hőségtől szomjas, bolhákkal teli kóbor kutyáig, a csirkéktől a szamarakig, a szökdécselő majmoktól a pávákig. A nagyobb központok zsúfolt forgalmát a tuktukok, a hagyományos háromkerekű járművek nyüzsgése színesíti, amelyeket a turisták is szeretnek kibérelni. Az utak mentén fűszereket, halat, trópusi gyümölcsöket árulnak: mangót és görögdinnyét, papayát és ananászt, mindenféle magvakat. Közvetlenül a forró útburkolatra helyezik őket száradni: mintha virágszirmok lennének, mintha mindig ünnep lenne, a ruháik élénk színeit idézi fel, az aranysárgától a rozsdabarnáig, a türkizkéktől a zöldig, a vörös minden árnyalatával.
A jezsuita Gabriel Alfred atya parókiája nyomorúságos, csak a legszükségesebb dolgokkal felszerelt. „Éjszaka nagyon fázunk – mondja el –, itt nincs fűtés, és a hőmérséklet-ingadozás is nehéz.” Egyedül él a templom mellett, a plébániára körülbelül ötven család jár. Olyan emberek, akiknek máig sincs földjük: néhány évszázaddal ezelőtt az angol gyarmatosítók hurcolták ide őket Dél-Indiából, hogy megműveljék Ceylon vidékét, ahol a camellia sinensis bokrok kiválóan meghonosodtak. „Sok fiatal hagyja el ezeket a területeket a kedvezőtlen munkakörülmények miatt. Általában a városokba költöznek, ahol éttermekben helyezkednek el, ha sikerül nekik. Gyakran, különösen az utóbbi időben az anyák az Öböl-menti országokba vándorolnak ki, hátrahagyva családjukat. Ez sebeket okoz – magyarázza –, valódi szakadékokat a családokon belül, amelyeket nem mindig lehet orvosolni”. A közel-keleti háború pedig a kivándoroltak kényszerű hazatérésével járt, ami további, nehezen megoldható problémákat okoz.
Az ország egyik legszegényebb egyházmegyéjében található Badullába mentek először, majd a sziget középső hegyvidékére, ahol az eső és a hűvös, párás éghajlat kedvez a legjobb minőségű tea termesztésének. Srí Lanka Kína, India és Kenya után a világon a negyedik helyen áll a termesztésben. A táj varázslatos, a dombokat teljes egészében teraszos ültetvénysorok borítják. Látni az értékes leveleket szedő nőket, fonott hátizsákjukkal a vállukon; többnyire tamil származásúak, nagyon hosszú műszakokat vállalnak és kevesebb mint három dolláros napi jövedelemért dolgoznak. Sok esetben kénytelenek kölcsönt felvenni, és előfordul, hogy uzsorások csapdájába esnek. Ezeket az embereket megfosztják alapvető jogaiktól, amiért az Ültetvényeken dolgozók hangja nevű szervezet folyamatosan felemeli szavát a kormány felé, hogy vessen véget ennek a kizsákmányolásnak.
Az ültetvényeken dolgozó emberek nyolcvan százaléka dalit; kaszton kívüliek, akiket eredetileg érinthetetleneknek neveztek. Szégyellnek erről beszélni – mondják a Loyola Központ dolgozói. A központ Hattonban 1993 óta két programot is működtet ezeknek az embereknek: egy oktatási programot az öt év alatti gyermekek számára (Loyola Campus) és szociális támogatást a munkába álláshoz (Centre for Social Concern).
A Magis által támogatott mindkét projekt igazgatója Alexis Prem Kumar jezsuita pap, aki elképesztően energikus, szeret ironizálni, és akinek személyes élettörténete szinte hihetetlen: indiai, a Jezsuita Menekültszolgálatnál dolgozott a Tamil Naduban élő Srí Lanka-i menekültekkel, majd az afganisztáni Jezsuita Menekültszolgálathoz helyezték át, de 2014-ben elrabolták a tálibok. Miután nyolc hónapig életveszélyben volt, kiszabadult, jelenleg Srí Lankán munkálkodik, ahol megpróbálja felhívni a figyelmet a teamunkások életkörülményeire, és megpróbálja megmenteni őket azzal, hogy a Magis segítségével oktatásban részesíti őket. „Oktatás nélkül nincs fejlődés, csak a szegénység marad” – mondja.
A munkatársai között van Patricia Lemus guatemalai komboniánus nővér, aki négy és fél éve él az országban. Főként angol nyelvet tanít azoknak a fiataloknak, akik nyelvtudás hiányában nem juthatnának be az egyetemekre (csak negyedüknek sikerül továbbtanulnia). „Itt azt tanulom, hogy ne felülről érkezett programokat működtessek, hanem mélységében megértsem a jelen kor igényeit, és ehhez igazítsam a válaszokat. Rengeteg kreativitás van ebben. Kenyában töltött missziós évek után azzal a szándékkal érkeztem, hogy tegyek valamit, dolgozzak. Itt azt tanulom, hogy ne annyira tegyek, inkább létezzek, együtt velük. Itt nagyon mély spiritualitás él az emberekben, én hozzászoktam ahhoz, hogy sokkal tevékenyebb legyek. Jó ez így”.
Yogitha Madona ragyogó mosolyú, csillogó szemű családanya, aki mindennap majdnem négy órát utazik busszal a központba és vissza, ő koordinálja a tevékenységeket. Az általa felügyelt öt óvodában táplálkozási tanácsadást nyújtanak a szülőknek, pszichológiai támogatást a fiatal anyáknak. „Itt nagyon-nagyon szegények az emberek, és nagyon büszke vagyok a munkánkra – mondja. – Ezeknek a gyerekeknek az, hogy egyenruhát viselnek az osztályban, a méltóság jele, úgy érzik, hogy olyanok lehetnek, mint a többi gyerek, akiket az utcán látnak. Az erőfeszítéseinknek nyilvánvaló gyümölcsei vannak: kezdetben a kicsik nem tudtak velünk beszélni, ki sem nyitották a szájukat, most már nagyon barátságosak, otthon érzik magukat. Sokat változott a hozzáállásuk, szépen növekednek. A szülők pedig már tudják, hogy ebben az életkorban a legtöbbet kell kihozni a gyerekekből”.
Két iskolába látogattak el, helyi rituálékkal fogadták őket: virágfüzérek, gyertyák, piros pötty (bindi) a homlokra: egy olyan közösség, amely nyitni akar az idegen felé, osztozni akar. A tanárok derűsek, az ünnep és a vendégek iránti rendkívüli tisztelet légkörét teremtik meg. Elmesélik tapasztalataikat a nincstelen családokkal való kapcsolatukról, akik bádoglemez-kunyhókban élnek, nincs vizük, csak az a kicsi, amit a közös szivattyúval kinyernek. Pedig Srí Lanka a rizsföldek szigete, dúsan virágzó természettel, ritka szépségű tavakkal. A társadalmi-gazdasági ellentmondások azonban büntetik az itt élők egy részét, míg jutalmazzák a másik részt. A távoli falvak szinte beleolvadnak a ragyogó zöld teabokrok világába, fel kell kutatni őket, hogy észrevegyük teljes kiszolgáltatottságukat.
Néhány családapa elment a Magis Alapítvány elnökével, Ambrogio Bongiovannival és a projektigazgatóval folytatott beszélgetésekre, és ez jó jel, a férfiak elkötelezettségének jele. Általában ugyanis a nők azok, akik minden felelősséget vállalnak a gyermekek neveléséért; a férfiak jelenléte az osztályteremben azt is mutatja, hogy ezek nem csak gyerekeket oktató projektek, hanem a családot is érintik, segítenek legyőzni az előítéleteket.
Az utazás a fővárosban, Colombóban kezdődött és északabbra, az Indiával határos óceáni vidéken folytatódik majd.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű oldala/Antonella Palermo
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
