Octavian Soviany író, költő, műfordító neve kevésbé ismert a magyar olvasóközönség számára, hiszen számos regénye, próza- és verseskötete közül keveset ültettek át – eddig legalábbis – magyar nyelvre. Nemrég jelent meg a Magellán sarka című verseskötete magyar fordításban, ez szolgáltatta az alkalmat ahhoz, hogy a román kultúra napjának idei meghívottja ő legyen.
Octavian Soviany különleges, egyedi jelenség a kortárs román irodalomban, több műfajban alkot, kiváló regényíró, költészete eredeti és tele van meglepetésekkel, francia nyelvből fordított és újrafordított nagyon nehéz szövegeket, világlátását pedig mélységesen meghatározzák erdélyi gyökerei – méltatta a szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott könyvbemutatón a meghívottat Adrian Lăcătuș brassói irodalomkritikus. Octavian Soviany az utóbbi felvetésre reagálva elmondta, furcsa keveréke ő az erdélyi multikulturalizmusnak, hiszen apai nagyapja albán, nagyanyja aromán, anyai nagyapja magyar, nagyanyja pedig román volt, édesanyja sepsiszentgyörgyi származású, ő meg Brassóban nőtt fel. Gyerekkorában kétnyelvű volt, magyar óvodába járt, majd román iskolába, „talán ha fordítva lett volna, akkor most magyar nyelven alkotnék”, jegyezte meg. A 2014-ben az év verseskötete díjat elnyerő Magellán sarka című kötetéről elmondta, a különböző utazásai során megélt élményei és a meglátogatott helyekhez fűződő történelmi, kulturális utalások kettősségéből született ciklusok alkotják, maga a cím is egyfajta – bár a költemények szellemiségével némileg ellentmondó – kettőség: Magellán neve az utazót, a sarok az akhilleuszi érzékeny pontra való utalást takarja, „hiszen minden idegen tájra érkezve az utazó sebezhetővé válik”.
Adrian Lăcătuș a kötetet magyar nyelvre átültető Király Zoltán kolozsvári költőt arról faggatta, miért tartotta szükségesnek a versek lefordítását. Király Zoltán felidézte, az egyetemi könyvesboltban került kezébe a kötet eredetije, belelapozott, és két percen belül meggyőződött arról, hogy érdemes lefordítani: részint, mert Soviany költői világa Franz Hodjakot, az 1990-es évek elején Németországba költözött erdélyi szász költőt idézte meg számára, részint, mert Soviany vonzódása az Osztrák–Magyar Monarchia szellemi és kulturális örökségéhez a magyar olvasóközönség érdeklődésére is számítóvá tette az alkotót.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
