Jézus megdicsőülésének helye a keresztény hagyomány szerint a galileai Tábor-hegy volt. Ez 662 méter magas hegy, Názárettől keletre, mintegy 10 kilométerre. A hegyre Szent Ilona császárnő a Megváltó templomát és két kápolnát építtetett.
Felszentelésük napja, augusztus 6-a volt, ennek a napnak emlékére üli az egyház Urunk színeváltozása ünnepét, melynek latin neve: transfiguratio.
Bazilika a Tábor-hegyen (Fotó:Wikipédia, Zairon)
Az ünnepet az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni-kódex naptárában Úrnak megváltozása, illetve Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe néven említik, melyet a Lukács evangéliuma 9.28-9.32 versében így olvashatunk:
„Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.”
A keleti egyház már a 6. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet a legszentebbnek tartja. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték ünnepként számontartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével.
Urunk színeváltozása, apszismozaik a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban, 6.sz.(Fotó: Wikipédia)
Az ünnepnek van magyar vonatkozása is. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, a Magyar Királyság déli végvárát. Ezt a győzelmet hirdeti a déli harangszó is.
A két időpont egybeesése azzal magyarázható, hogy az 1456. július 22-ei győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.
Horváth István Sándor egyházíró, így vall az ünnep kapcsán:
„Az egyházi igehirdetésben évszázadok óta párhuzamba állítjuk a színeváltozás eseményét a Getszemáni-kertben történtekkel. Jézus most a Tábor-hegyre, a másik esetben az Olajfák hegyére ment fel. Mindkét alkalommal ugyanazt a három kiválasztott apostolt viszi magával. E hasonlóságok alapján állíthatjuk, hogy a színeváltozás előrevetíti Jézus szenvedését, amely a Getszemáni-kertben történt vérrel verítékezésével vette kezdetét. Az esemény emellett előre jelzi Jézus feltámadását is. Most is megdicsőült, átváltozott alakban mutatta meg magát az apostoloknak, és a feltámadáskor is a megdicsőült testben megjelenő Jézussal találkozhatnak a feltámadás tanúi. E párhuzamot erősíti, hogy Máté és Lukács evangélista írása szerint az apostolokkal közölt tilalom a feltámadás napjáig szól, és nem más, mint Krisztus isteni természetének kinyilatkoztatása, mellyel a tanítványok hitét erősítette szenvedései előtt.”
Raffaello Sanzio: Krisztus színeváltozása, részlet, Vatikáni Képtár (Fotó:Wikipédia)
Ezt a párhuzamot öntötte rímekbe Juhász Gyula magyar költő A Tábor hegyén című versében:
Ez volt hegye az elragadtatásnak.
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.
Aranyos arccal fölnézett a Mester,
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!
Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.
És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!
Nem szólt a Mester. A fény és a mámor
Elrebbent mirhaillatként arcáról
S lenézett a hegy napos magosából…
És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,
Látta a méla, néma olajfákat,
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!
Forrás: katolikus.hu, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
