A Görögkatolikus Egyház által fenntartott oktatási intézmények vezetői találkoztak március 17-én a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán. A szakmai napon bemutatkoztak a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a Miskolci Egyházmegye és a Nyíregyházi Egyházmegye oktatásért felelős vezetői és fenntartott intézményei; majd Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát tartott előadást.
A találkozó a három görögkatolikus főpásztor indítványozására és áldásával valósult meg. A rendezvényt Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök nyitotta meg imádságával és köszöntőjével, melyben kiemelte, hogy a tudásátadás mellett mennyire fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése, és az a mosoly, mely embertől emberig nyit utat az oktatásban is egy intézmény falain belül.
Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy május elsején megnyitja kapuit a nagyközönség előtt az egyedülálló görögkatolikus intézmény. A múzeumigazgató az együttműködés és kapcsolódás lehetőségeit felvillantva hívta az intézményvezetőket a görögkatolikus egyház eme mérföldkövének állomására.
A találkozón Kocsis Fülöp érsek-metropolita nem tudott személyesen jelen lenni; köszöntőjét Terdik János, a Hajdúdorogi Főegyházmegye pasztorális helynöke olvasta fel. A metropolita köszönetét és nagyrabecsülését tolmácsolta azoknak, akik helytállnak ott, ahová Isten állította őket: hiszen a tanítás Istentől kapott hivatás, elszámolni is az Isten előtt kell róla. A diákoknak nemcsak a tudást kell átadni, hanem azt a képességet, felismerést, hogy a megszerzett tudással másokat kell szolgálni.
„Hivatástudattal rendelkező felnőtteket kell nevelnünk, olyan felnőtteket, akik feladatként és nem problémaként tekintenek a kihívásokra, s akik tudják: saját boldogságukat csak mások boldogításán keresztül érhetik el.” A vezetőnek elsősorban közösségformálónak kell lennie. „Ne vetélytársat, hanem útitársként szegődött testvért lássunk a másikban” – fogalmazott Kocsis Fülöp érsek.
Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök is köszöntötte a jelenlévőket, majd az intézményhálózatok bemutatása következett.
Az egyházmegyék oktatási-pasztorális, szakmai és lelki felelősei vázolták a terület oktatási-nevelési helyzetét struktúráját, működését.
A Hajdúdorogi Főegyházmegye oktatási referense, Czövek Éva ismerette az egyházmegye intézményhálózatát, mely – mint mondta – minden tekintetben szerteágazó: a köznevelési feladatok mellett szakképzési feladatokat is ellátnak; földrajzilag egymástól nagyon távol eső településeken is, Hajdúdorogtól Makóig működnek intézmények; az Egyházhoz való kötődésben is különböző szinten lévő intézményekről van szó.
A feladatellátást jelenleg tíz intézménytag végzi, önálló egységként. Van, ahol óvodát, általános iskolát, általános művészeti intézményt, többcélú intézményt, gimnáziumot tartanak fenn, máshol szakmai képzést végeznek, 4800 fős gyermeklétszámmal és csaknem 700 munkavállalóval. Kiemelte: minden intézményben jelen van felszentelt pap. A feladatok között szerepel (szülői igényre válaszolva létrehozott) autista általános iskolai oktatás; felnőttképzés, szakmai irányok, mint a vendéglátás, egészségügy, gazdálkodás, szépészet. Ennek erősítésére ágazati képző központot hoztak létre, és vizsgacentrumot alakítanak ki.
A debreceni Szent László Görögkatolikus Gimnázium és Technikum lelki igazgatója, Szilágyi Gábor arról beszélt, mit jelent lelki igazgatónak lenni egy oktatási intézményben, hogyan lehet megteremteni az intézmény lelki-vallásos arculatát. Két szempontra helyezte a hangsúlyt: az imádságra és a feladatra, hiszen – miként fogalmazott – görögkatolikus nevelésünk alapja Krisztus, és nem a szavak, hanem a tettek mutatják meg ennek hitelességét. Szilágyi Gábor az oktatást mint missziós területet, lehetőséget vizsgálta. Hangsúlyozta: a lelkipásztor az intézményben jelen kell hogy legyen, hiszen olyan ő ott, mint lisztben a kovász.
A Miskolci Egyházmegye Közfeladatellátó Intézményei Fenntartójának (MEKIF) igazgatója, Bialkó Mária előadásából kiderült: a MEKIF nevelési-oktatási feladatai mellett szociális és gyermekvédelmi feladatokat is ellátó önálló, belső egyházi jogi személy; a születéstől a halálig kísér, gondoskodik a rábízottakról. A három működő, két építés alatt álló bölcsőde, két szociális otthon mellett huszonegy működési helyen látnak el köznevelési feladatokat: tíz óvodában, hat általános iskolában és három középiskolában összesen mintegy négyezer gyermekről csaknem hétszáz munkavállaló gondoskodik.
Bialkó Mária az intézmények profilját, eredményeit egyenként mutatta be. Kiemelte: az intézményekbe sok esetben halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyermekek járnak. A nevelés a keresztény értékrend mellett elkötelezetten zajlik – hangsúlyozta.
Juhász Géza főhelynök, a MEKIF lelki igazgatója beszámolójában a köznevelési intézmények lelki vezetőinek legfőbb feladataként a személyes jelenlétet nevezte meg:
Az egyházmegyében tervben lévő „nagyatyaprogram” elképzelését is felvázolta, mely – mivel a nagyszülő a legtöbb családból hiányzik – a nyugdíjas paptestvérek iskolai jelenlétére építene.
A Nyíregyházi Egyházmegye Oktatási Irodájának vezetője, Kovácsné Dibáczy Zsuzsa is felvázolta az egyházmegye köznevelési intézményhálózatát. Ismertette: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye területén tizenegy görögkatolikus óvodában mintegy 1100 gyermek, 9 általános iskolában 2100 diák, 2 gimnáziumban és kollégiumban közel 500 fiatal oktatásáról-neveléséről gondoskodik összesen körülbelül 600 munkavállaló.
A köznevelési feladatellátásban szorosan együttműködnek az egyházmegye szociális irodájával, gyermekvédelmi rendszerével.
Az elmúlt évek mennyiségi növekedése miatt sok esetben az épületek kicsinek bizonyulnak; a bővítés, korszerűsítés mellett azt is fel kell mutatni a családoknak, hogy miért válasszák ezeket a görögkatolikus intézményeket.
A halmozottan hátrányos vagy hátrányos helyzetű tanulók nagy létszáma miatt van olyan település, ahol az utaztatást is segíti a fenntartó – ismertette Kovácsné Dibáczy Zsuzsa.
Szabó Tamás pasztorális helynök az iskolalelkészek nehéz, sokszor ellentmondásos megítélésű feladatáról beszélt. Olyan gyerekeknek, fiataloknak kell felmutatni az egyházi oktatási intézményekben valamit, akik sok esetben apa nélkül nőnek fel, minimális minőségi időt kapnak, és rendezetlen családi körülmények közül érkeznek.
A kötelességek világában a lehetőségek Istenét láttatni, a kommunikációs válságban a hamis tér, elmagányosodás, bálványok helyett valódi közösséget teremteni – emelte ki Szabó Tamás. – Mindezekből következik, hogy az iskolai lelkigondozás nem pasztoráció, hanem preevangelizáció, nem más, mint a meghívás maga.
Beszédében a pasztorális helynök az ehhez szükséges és rendelkezésünkre álló módszereket is felvillantotta. Bemutatta azt a gyakorlatot, mellyel a pedagógusok hitéletét, vallásosságát segítheti az Egyház: TEA – teológia alapfokon képzéssorozat, mely havi rendszerességgel szólította meg az elmúlt két évben azokat is, akik az intézményekben legmesszebb vannak a hittől, s azokat is, akik rendszeres templomba járók.
Az egyházmegyék oktatási szolgálatába való bepillantás után Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát tartott előadást az intézményvezetőknek és lelkiatyáknak.
A Pannonhalmi Főapátság 10+1 iskola fenntartója – ismertette a főapát, aki a rendszeresen megtartott pedagógiai napok mottóját hozta a hallgatók elé: „Tanárok vagyunk, de ha csak tanítunk és többé már nem tanulunk semmit, akkor valami nincs rendben.”
Előadásában Hortobágyi T. Cirill a life long learning elmélethez, az élethosszig tartó tanulás fogalmához kapcsolódóan kifejtette: a folyamatos tanulás nemcsak a szakmai továbbfejlődést jelenti, hanem önmagunk spirituális gondozását, fejlesztését is, hiszen „akkor tudunk jól helytállni, ha emberségünkben gazdagodunk”.
„A kor, amelyben élünk, a közoktatás szereplőit változó kihívások elé állítja.” Megváltozott az emberek belső élete, a családi viszonyok; nincsenek csendes, együtt töltött esték. Ezért a fiatalok még inkább keresik a személyes beszélgetés lehetőségeit. S bár az iskola is elveszíti e keretek között a méltóságát, mégis csak az a hely marad, mely megtanítja gondolkodni a gyerekeket – fogalmazott a pannonhalmi főapát.
Arra próbált választ keresni, milyen a jövő iskolája, a korszerű oktatási intézmény; milyen a gyermek, milyen elvárások formálódnak a pedagógussal szemben.
Szivák Judit szavait idézte – „A pedagógus olyan edző, aki a rendes és a paralimpiai válogatott tagjait együtt készíti fel, egyszerre több versenyszámban, néha edzőpálya, síp és minden dopping nélkül, egy olyan klubban, amely veszteséges, és ahol nincsenek szurkolók” –, majd a bencés út válaszait vázolta fel az előadó, de nem receptként, hiszen – megfogalmazása szerint – mindenkinek a maga útját kell a maga viszonyai között megtalálnia.
Az oktatás-nevelés szolgálatát és alapvetéseit náluk Szent Benedek regulája alapján építették fel: a pedagógus lelkisége az engedelmesség, alázat, jó buzgóság és hallgatás közös evangéliumi kincseire épít. A főapát arról is beszélt, hogyan valósul ez meg a gyakorlatban, a monostor szomszédságában, s hogy ezzel a lelkiséggel hogyan tudják a keresztény hit felé terelni a diákokat, mindezt az agresszivitásmentes kommunikáció kíséretében, s annak a tudatában, hogy „non sibi sed Deo”, vagyis
A Görögkatolikus Egyház által fenntartott oktatási intézmények vezetőinek szakmai napjáról szóló összefoglaló, az intézményvezetők és fenntartók bővebb beszámolója ITT olvasható.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
