AZ ÚRISTEN KIÁLTOTT AZ EMBERNEK, ÉS EZT KÉRDEZTE: HOL VAGY?
AZ EMBER ÍGY FELELT: MEGHALLOTTAM HANGODAT A KERTBEN,
ÉS MEGIJEDTEM, MERT MEZTELEN VAGYOK ÉS EZÉRT ELREJTŐZTEM (1Móz 3,9-10)
Hol voltál az ünnepek alatt és hol leszel az ünnepek múltával. A nem várt terhekkel súlyosbított napokban? Hol a te emberséged, miben mutatod meg, hogy valóban ember vagy – Isten teremtése és Jézus Krisztus megváltott gyermeke?
Karácsony, nagypéntek, húsvét a mi új ruhánk. A nagy felöltöztetés stációi. Azért jött a Földre Jézus, a Szabadító, hogy rejtőzködésünkből, meztelenségünkből, szégyeneinkből kiszabadítson.
Téged, engem, minket, akiket lecsupaszított az élet, a kicsi vagy nagy bűnök halmaza, meg a betegség, járvány, pandémia, és a csalódás önmagunkban, az életben, meg a körülményekben. Az így levetkőztetett emberekhez jött, hogy azok beöltözhessenek az Ő életébe. Mert nem viseli el a szégyent, a megaláztatást, az ember teremtettségbeli rangjától való megfosztottságot vagy az arról való önkéntes lemondást önpusztító gyarlóságaival.
Azt, hogy „kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg” (Zsolt 8,8). S miközben Ő ezt tette értünk, mi mégsem tudjuk ezt felfogni és ehhez mérten alakítani életünket.
De Neked, Uram, fájt a mezítelenségünk, az elveszett, sutba dobott korona, a magunk okozta semmivé tiprása méltóságunknak. Te eljöttél, hogy ebből az ember-csupaszító mélységből felemelj és önmagadba öltöztesd tévelygő sorsunkat. És feltámadásoddal adtál nekünk patyolattiszta új ruhát, megmosva életünket golgotai kereszt áldozatod szent vérében. Ezért írta Pál a római gyülekezetnek:
EGÉSZ ÉLETÜNK ERRŐL AZ (ÁT)ÖLTÖZKÖDÉSRŐL, A KRISZTUSBA ÖLTÖZKÖDÉS NAGY LEHETŐSÉGÉRŐL ÉS MEGVALÓSULÁSÁRÓL SZÓL. ERRE ÖSZTÖNÖZNEK A DRÁGA IGÉK MELLETT EZEK A VERSEK IS. HÉTKÖZNAPI LELKI ÚTRAVALÓKÉNT, A MAGUNK VIA RESURRECTIONIS-ÁNAK, FELTÁMADÁS UTUNKNAK A VÉGIG JÁRÁSÁBAN TÁMOGATNAK SZERZŐIK KRISZTUS-HITBEN MEGÚJULT SZAVAIKKAL.
AZOKÉVAL, AKIK MÁR MAGUKRA ÖLTÖTTÉK KRISZTUST,
A PATYOLATFEHÉR ÉS MEGTISZTÍTÓ ÚJ RUHÁT.
Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
***
Uram, egy életen át hordoztál engem.
Minduntalan megajándékoztál csodáiddal,
És erősítetted fáradt lelkemet.
Nem hagytál nyugodni.
Most is felsegítesz,
Amikor érzem, hogy öregszem,
s már nem tudom azt tenni,
amit szeretnék.
Ha meghalok, halálom is Feléd visz, Uram,
S ha a föld lesz majd nyugvóhelyem,
Nem hagysz ott sem nyugodni.
HISZEN ÚTON VAGY FELÉM, HOGY FELSEGÍTS,
EZÉRT A HALÁL SEM HOLTBIZTOS TÖBBÉ.
(Rudolf Bohren-ford. dr békefy lajos)
Feltámadtál a világosságra,
Hogy ne maradjunk sötétségben,
Hanem mi is a világosságra támadjunk fel,
Hozzád hasonlóan.
Feltámadtál a magasztalásra,
Hogy angyalok dicsérjenek téged,
Velünk együtt énekelve Néked.
Nem alszol, nem szunnyadozol,
Hogy mi se aludjunk el.
Ébressz fel minket a te életedre,
Világosíts meg minket, hogy éberek maradjunk,
Mindenkor készen magasztalásodra.
(R. Bohren – ford. drbl)
Ó, öröm,
te testvére az árnyéknak,
nővére a szenvedésnek,
nagyobb mindezeknél,
te vagy az idő mozgatója.
Ó, öröm,
te Isten szívének küldötte
a múlandósághoz,
pillantásnyi létemhez,
áradj el köröttem,
öleld át húnyó fényemet
és ragadd fel szenvedésemet!
Hedwig-Maria Winkler (ford. dr. békefy l.)
Fotó: Dr. Békefy Lajos képarchívumából
Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot,
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.
Hisz bűnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető
Krisztus-kereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok,
ha várnak rám az új feladatok.
Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni, mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
