Uprising – Pozitív hullámok a tóparton Juhász Katalin2023. 08. 05., szo – 10:27 Pozsony |
Augusztus 25-én rajtol a pozsonyi Uprising Fesztivál, a megszokott helyen, az Aranyhomok üdülőövezetben (Zlaté piesky), ahová két nap alatt körülbelül tizenötezer embert várnak a szervezők, eléggé ütős kínálattal.
Remek hely ez a nyár lezárására – hacsak nem mossa el a vihar idő előtt a rendezvényt, mint például tavaly, amikor az utolsó koncert előtt három órával, éjfél után ki kellett üríteni a kempinget, a messziről érkezettek legnagyobb bosszúságára. Az időjárás az évek alatt többször okozott fenn-akadásokat, hiszen augusztus vége kiszámíthatatlan ebből a szempontból. De szerintünk még ezzel együtt is az Uprising az utóbbi 16 év legszimpatikusabb hazai sikertörténete.
Hiánypótló reggae-fesztiválként indult, fiatalok ezreit fertőzte meg ezzel a pozitív hullámokat árasztó zenével, illetve a hozzá kapcsolódó társadalomkritikus, igazságkereső, szeretetközpontú „világnézettel”, Jah Rastafari és Bob Marley örökségével. Az évek alatt a műfaj szinte összes élő legendája fellépett a pozsonyi tóparton, igazi edukációs gyorstalpalót abszolválhatott a közönség, a roots reggae mellett megismerve a különböző alstílusokat is (dub, ska, ragga, dancehall). A legnagyobb sikert arató előadókat pedig visszahívták a szervezők, akár többször is, azaz mára már saját kedvencei vannak ennek a fesztiválnak, akik gyarapíthatták rajongótáborukat egy újabb európai piacon.
Ha jól számolom, 2015 óta harmadszor tér vissza például a jamaicai Anthony B, aki anno áttette székhelyét Európába, mondván, hogy innét egyszerűbb utazgatnia, mint szülőhazájából. Döntése igencsak kifizetődőnek bizonyult, versengnek érte a fesztiválok, és van is miből összeválogatnia a programját, mert 47 éves korára már a huszadik stúdióalbumnál tart. Ő az az ember, aki szinte minden dalt el tud képzelni reggae-ritmusban, ennek ékes bizonyítéka a 2013-as Tribute to Legends című album, amelyen többek közt olyan legendák előtt tiszteleg, mint John Lennon, Ray Charles vagy Elvis Presley. Legutóbbi lemezén (King In My Castle, 2020) ráadásul a szlovák Medial Banana zenekar tagjai is közreműködtek. Természetesen most is ők fogják kisérni Anthony B-t, de önálló koncertjük is lesz, mint szinte minden évben. Pokyman és kollégái egyértelműen az Uprising Fesztiválnak köszönhetik országos hírnevüket, amit meg is érdemelnek, mert a ska-vonalon mozgó veterán Polemic után ők a „lüktető zene” legszínvonalasabb hazai képviselői. (Pár éve volt egy fergeteges közös koncertjük is a két csapatnak a fesztiválon).
A szervezők időközben rájöttek, hogy kevésbé kifizetődő egyetlen műfajra fókuszálniuk, ezért a színvonalas reggae-kínálat mellett fokozatosan felbukkantak a hiphopelőadók, elektronikus projektek, egyebek. Tavaly például a veterán jazzman, Peter Lipa lépett fel az Uprisingon, de járnak már oda világzenei előadók is, a legmerészebb kilengés talán a magyar Besh-o-Drom volt. Idén pedig a két legnagyobb húzónév egy londoni rapper, Dizzee Rascal és egy osztrák elektronikus agytröszt, Parov Stelar. De aki még nem látta Pozsony főpolgármesterét basszusgitározni, az most pótolhatja e hiányosságot, mert Matúš Vallo is fellép a fesztiválon Para nevű (egyébként hibátlan, és rendkívül népszerű) rockzenekarával. A punk-rock veterán Slobodná Európa szintén először bukkan fel az Uprisingon.
De nézzük a nemzetközi húzóneveket. Marcus Füreder, aki a kilencvenes évek második felétől DJ-ként járta az osztrák klubokat, 2005-ben robbant be első saját albumával Parov Stelar néven. Annyi volt a nagy kunszt, hogy jazzt és szvinget vegyített elektronikus zenei elemekkel – nem elsőként, de az elsők között felismerve a mixtúrában rejlő potenciált. E stílust ma már electro-swingnek nevezzük, rendkívül menőnek számít, rengetegen művelik, Parov Stelar pedig már saját lemezcéget üzemeltet producerként, amely a hasonló projektek gyűjtőhelye lett. Nagyobb fesztiválokra öttagú zenekarral szokott érkezni, reméljük, az Uprisingot is nagyobb fesztiválnak tekinti.
A nigériai bevándorlók gyerekeként Londonban született Dizzee Rascal olyan vásott kölyök volt, hogy minden iskolájából kirúgták (innen származik a Rascal – gazember, csirkefogó – művésznév is, amelyet egy tanára aggatott rá). Végül már csak zeneórára járhatott, mert minden mástól eltiltották az állandó rendzavarás, az autólopások és pizzafutárok kirablása miatt. Énektanára unszolására kezdett végül számítógépen zenét írni, majd megkapta édesanyjától az első keverőpultját. A többi már történelem: 18 évesen kiadta Boy In Da Corner című debütáló albumát (ennek pont húsz éve), amiért Mercury-díjat kapott, és ez lett az első platina minősítést megszerző brit rapalbum, amellyel Dizzee lényegében megalapozza a grime műfaját.
A második generációs londoni pakisztániakból alakult Asian Dub Foundation régi nagy kedvencem. Amikor 1999-ben a Szigeten interjút készíthettem a csapat agytrösztjével, Pandit G-vel, a basszusgitáros-producer végig gálánsan hessegette rólam a szúnyogokat. Két Túró Rudival tudtam csak meghálálni életmentő tevékenységét, illetve a még borító nélküli új CD-t, amit a táskámba csúsztatott. Nyolc év múlva Pozsonyban mindenre emlékezett. Az ADF zenéje az ázsiai dallamok, az underground elektronika és a hiphop izgalmas keveréke. Nemzetközi szinten is hamar népszerűek lettek ezzel a mixtúrával. A tagok politikai nagygyűléseken, tüntetéseken is részt vesznek, további szavazókat szerezve fontos kezdeményekések megvalósításához. De szerintem Pandit G csapatának legnagyobb jótéteménye az az ingyenes zeneiskola, amelyet hátrányos helyzetű ázsiai bevándorlók tehetséges gyermekei számára létesítettek Londonban, és a koncerek bevételéből finanszírozzák. Ez az intézmény közel húsz éve működik, és a legtehetségesebb srácok idővel akár az Asian Dub Foundation zenekarba is bekerülhetnek. Egyszerű és nagyszerű ösztönzés ez, emelem kalapom előttük!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
