Miközben szörnyülködünk idehaza a pénzügyi és hatalmi csoportok által fondorlatosan vezetett „világerő” titkos ügyködésein, addig épp egy olyan valami nem zavar bennünket igazán, amelynek hasonló a magatartása, a szemünk előtt létezik és osztódva szaporodik. Tehetetlen dühvel szidjuk a ránk fenekedő sötét szellemeket és titkos árnyakat, jobb fogalom híján a „háttérhatalmat”, amelyről rengeteget beszélünk, ám alig tudunk róla konkrétan valamit. Pedig eközben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az orrunk előtt sebtében létrehozott alapítványok révén ránk hivatkozva elképesztő mennyiségű közpénzt költ műkincsek és luxusingatlanok vásárlására, valamint a közgondolkodás alakítására.
Már ahogyan hozzájut a forráshoz az MNB, az is idegesítő. Ha veszteséget szenved el, akkor a költségvetésnek kell pótolnia. Azonban ha nyeresége keletkezik, akkor azt nem kell visszaforgatnia a költségvetésbe. Ezek után szakértelem híján maga döntheti el, mit kezdjen az így keletkezett hatalmas közpénzzel, ráadásul anélkül és úgy, hogy az ügyletekről minden lényegest tudjunk, hogy mi ezt szeretnénk, s hogy képesek legyünk örülni neki. Matolcsy Györgyék különleges formát is találtak ahhoz, hogy ránk fordíthassanak sok száz milliárdot. „Társadalmi felelősségvállalási stratégiát” alkottak értünk, ennek a keretében vásárolják a műkincseket és az ingatlanokat, hogy azokban például új oktatási intézményeket hozzanak létre.
Az MNB ezzel a merőben szokatlan stratégiájával még inkább állam lett az államban. Egyrészt azért, mert a tulajdonos, a magyar állam is elnézi neki, hogy a saját feladatait felelőtlenül lássa el. Például a pénzügyi ellenőrzés és a fogyasztóvédelem területén. Az itt elkövetett hibák sorozatának egyenes következménye az aktuális brókerbotrányok láncolata. De az itt tapasztalható hiányosságok okozzák azt is, hogy meglévő bírósági ítéletek ellenére devizában eladósodott emberek tömegeivel kereskedelmi pénzintézetek következmények nélkül szórakozhatnak, tehetik tönkre az életüket. Másrészt olyan független már, hogy az állam megengedi neki, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyekhez a róla alkotott törvény szerint sincs semmi köze. Az MNB ezzel félretolhatja az államnak a már meglévő, felelős intézményrendszerét, a minisztériumokat, múzeumokat, kulturális intézményeket, hogy ezek döntsenek milliárdos értékű műkincsek megvásárlásának sorsáról. De az MNB megalázza a hazai felsőoktatást is. Az alapítványok segítségével tízmilliárdokat fordít olyan luxusingatlanokra és a majdan bennük tervezett oktatásra, amelyekben egyebek között geopolitikai tanulmányokat fognak hallgatók folytatni. Megjegyzendő, hogy ez nem valami unortodox módszer, Soros György már 30 éve hasonlót alkotott.
Fölvetődik a kérdés, hogy vajon mi köze van az MNB-nek a geopolitikához? Egyáltalán, Magyarországnak biztosan erre van a legnagyobb szüksége? Miért pazarolhatja az MNB a magyar állam pénzét a saját maga által kialakított felelősségvállalási stratégiára, amikor a magyar társadalomért nem az MNB, hanem az állam tartozik felelősséggel? Miért nem csap az asztalra a tulajdonos magyar állam megbízottjaként az arra illetékes nemzetgazdasági miniszter, hogy hagyják már abba ezt az ámokfutást? Nem fél, hogy mindez rajta is számon kérhető?
Eközben olvasom, hogy a kánikulában több kórházban szünetelnek a műtétek, mert a 40 fokos műtőkben az orvosok izzadsága ráfolyik a betegekre, és nincsenek speciális légkondicionálók. Azért nincsenek, mert túl drágák. Darabonként másfél millió forintba kerülnek. Ez nem mese. Észhez kellene már térni.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
