Az elmúlt napokban örömmel nyugtázhattuk, hogy a Kolozsvári Magyar Napokon a magyarság kétséget kizáróan felmutatta vitathatatlan érdemeit, értékeit és az ezekből fakadó nem csekély közösségi erőt, majd a székelyföldi őrtüzek lángjai lobbantak fel, valamint Szent István államalapító királyunk emlékét méltón idéző események hirdették: minden viszontagság, bizonytalanság, baj és bántás ellenére itt vagyunk és nem tágítunk. Mindeközben azonban „jóakaróink” sem tétlenkedtek. A már mondhatni megszokott, a magyar- és „mindenellenes” AUR-tól érkező meredek kijelentések mellett – melyek közül a legfrissebb, hogy az RMDSZ-nek mint a normálistól eltérőnek egy demokratikus jogállamban nem lenne szabad léteznie – mások is melegen tartották a koalíciós válság rémképét, azon belül is a szövetség sürgős kirúgásának témáját. Az okok pedig továbbra is ugyanazok: Orbán Viktor rasszistának kikiáltott tusványosi beszéde, az RMDSZ viszonyulása ehhez, Budapest befolyása Erdélyben és így tovább. Egyesek – lásd a Szatmár megyei liberálisokat – már odáig is elmentek, hogy afféle hazaárulással vádolják az RMDSZ-t, mert állítólag Budapest irányítása alatt áll.
Tiszta román politika – mondhatnánk, hiszen nem kell sokat keresgélni, ahhoz, hogy rájöjjünk: a román pártokat ez alkalommal is parlagi (kampány) célok vezérlik. A gond csupán az, hogy mint oly sok esetben, most is kapóra jön nekik a magyar kártya bevetése. A liberálisok fájdalmas térvesztésüket próbálják pótolni, politikai tőkét kovácsolni kirohanásaikból, és ehhez kiváló eszköz a magyar kormány és erdélyi partnerei hiteltelenítése, mellyel reményeik szerint egyúttal a külhoni magyarság – jó ideje a begyükben lévő – támogatáspolitikáját is meg lehet torpedózni. Tény ugyanakkor, hogy a szociáldemokratáknak most éppen nem fontos, hogy a magyar közösségen köszörüljék agyaraikat, mivel politikai helyzetük igen kényelmes, és az RMDSZ mint megbízható partner az elkövetkezőkben is jól jöhet még. Ne legyenek ugyanakkor illúzióink: ha a széljárás úgy hozza, Marcel Ciolacu bandája is igen könnyen rágyújt a magyarellenesség szent nótájára.
Ünneplünk, emlékezünk, tisztelgünk, fejet hajtunk dicső elődeink előtt, tesszük ezt minden évben méltón, csendben és mégis feszülten, figyelve. Mert bár őrtüzeink lángja, éberségünk távol tartja őket, ordas farkasok oldalognak közösségünk körül, éhesebbje pedig belénk is mar, valahányszor teheti.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
