Karsai Lászlónál már csak Ungváry Krisztián ellentmondásosabb figura a honi balliberális történetírásban és közvélemény-formálásban. Amíg Karsai elsősorban a néhai nyilaskeresztesekkel, hungaristákkal, addig Ungváry főként Budapest ostromával kapcsolatban tett néhány állításaival kétségtelen, hogy időnként nagy port kavart a saját táborában. Azonban a szög valahogy mégiscsak kibújik mindig a zsákból…
Mindenesetre maradjunk csak most Ungvárynál! Az MTI beszámolója szerint a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében Hóman két világháború közötti megítéléséről, politikai, kultúrpolitikai szerepéről és az antiszemitizmushoz való viszonyáról vitáztak a napokban számosan.
Közülük a legfelkészültebb Ujváry Gábor történész, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa volt, aki elmondta ezúttal is, amit tavaly a Rubikon hasábjain részletesebben kifejtett. Eszerint a négy zsidótörvény ellenére Európa-szerte Magyarországon volt „relatíve az egyik legjobb a zsidók helyzete a német megszállásig”, továbbá, hogy bár ezeket Hóman maga is megszavazta, mégis, ahol csak lehetett, mentett zsidókat, amint 1946-os népbírósági perében ezt számos tanú el is mondta. Hozzátette helyesen, hogy „Hóman politikai helyzetértékelése szerint az ország akkoriban kénytelen volt választani két nagyhatalom, Németország és Szovjetunió között”, s ezért tartotta célszerűnek „a külpolitikában a kollaborálást – együttműködést –, hogy cserébe megvédhessék a belpolitikai önállóságot”.
Ehhez hozzáfűzendő még, hogy Hóman 1931-ben a Budapesti Szemlében megjelent (1946-ban persze indexre került) tanulmányában (Külpolitikai irányok a magyar történetben) mintha megérezte volna, hogy a második világháborúban a két fél közül ha választani kell, miért inkább a germán mellett kötelezzük el magunkat – anélkül, hogy ez vazallusi viszonyt jelentene. Aki csak egy kicsit is ismerős a kor történelmi kontextusaiban, annak ennek miértjeit aligha szükséges elmagyarázni.
Hanem lássuk csak Ungváry Krisztián iménti szereplését! Szerinte „Hóman ártatlan volt abban, amiért 1946-ban életfogytiglanra ítélték, ám amiben bűnös, azért nem ítélték el”. No de miért is kellett volna őt elítélni? Válaszul – azt ecsetelendő, hogy mennyire nem tartja „jelentős tudománypolitikus”-nak – kijelentette: „Kultuszminisztersége idején hülyék árasztották el az egyetemeket a numerus clausus miatt, mely a zsidók hat százalékos országos arányszámához igazította a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók arányát.”
Óriási! Nyersebben fogalmazva: akik nem tartoztak a hat százalékos minoritás soraiba, könnyedén hülyéknek bizonyultak, merthogy ők „már elégséges érdemjeggyel, vagy akár pótérettségivel is” egyetemre kerülhettek, míg azonban „a zsidó jelentkezőknek ez többnyire csak jeles eredménnyel sikerülhetett. Milyen tudománypolitika az, ahol nem a teljesítmény, hanem a származás számít?”
Ungvárynak érzékelhetően elborult az agya. Eláruljuk neki, hogy 1928-ban többek között Klebelsberg Kunó kultuszminiszter javaslatára eltörölték nálunk a főiskolai és egyetemi felvételinél a numerus clausust. Ennyi. Ennyit pedig azért egy történésznek illene tudnia. Vagy – nem mi írjuk eredendően! – lehet, hogy Ungváry egy kaptafa nélküli történész?
A kérdés persze költői. Vérlázító Ungváry kijelentése. E sorok írójának például megadatott, hogy beszélhetett olyanokkal, akik ha nem is elégséges, de közepes érettségivel felvételiztek akkor egyetemre, és azon végezve tudásukkal messze felülmúlták azokat, akik a Rákosi- és Kádár-érában színjelessel felvételiztek és végeztek ott. Erről pedig erről.
Ungváry tanulhatna sokaktól, például a már említett Ujváry kollégájától, aki vele ellentétben leszögezte, hogy 1941-ben a Szovjetunió támadta meg Magyarországot: „A magyar válaszlépés bölcsességén már lehet vitatkozni, de tény az is, hogy Bulgáriát leszámítva Magyarország volt az utolsó Németország szövetséges országai közül, amelyik belépett a Szovjetunió elleni háborúba.” Borsányi Julián hadtörténeti kutatásai amúgy hosszú évtizedekkel igazolták a kőrösmezői és kassai támadássorozat egyértelműen szovjet eredetét. Lehet azonban, hogy Ungváry ezeket sem ismeri?
Mindenki maradjon a kaptafánál, a történész ne egy minoritás ideológiai elvárásainak megfelelve végezze hivatását. Kérdés persze, felfogja-e ezt Ungváry, aki fentebbi kijelentésével csak végzetes balliberális elfogultságáról tett tanúbizonyságot ismét.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
