Mikola Bjelicsev MIC (Congregatio Clericorum Regularium Marianorum, mariánusok) Az Ige közöttünk lakozék című ukrán folyóirat főszerkesztője május 4-én megjelent írásának fordítását közöljük.
Ma az Egyház közösségeként a húsvéti időszak útján haladunk a Szentlélek kiáradásának ünnepe felé. Ebben az összefüggésben számunkra Ukrajnában egyre élesebben vetődik fel a földünkre tört gonosszal való szembesülés kérdése, a rosszat cselekvő irányában történő megbocsátás problémája. Miért olyan fontos ez?
Először is, maga Isten hív erre bennünket. Az irgalom nyitja meg a szívünket, és az tesz Istenhez hasonlóvá.
Másodszor megfertőzött minket a háború, s mindaz, ami azt kíséri: a fájdalom, a harag és a gyűlölet. Mostanában rengeteg őrült felhívást lehet hallani, mint például: „Nem felejtünk és nem bocsátunk meg!” – vagy még ennél is rosszabbat… Megmagyarázom, miért nevezem ezeket őrült felhívásoknak. De nem vallási érveket sorolok fel (ezekről szóltam az első pontban); semmi mást, csak logikai érveket.
Először is, soha nem fogjuk tudni elfelejteni azt a traumát és fájdalmat, amit a háború okozott. Már most megfosztanak bennünket a lelki egyensúlytól, a békétől, az alvástól, s a betegségek súlyosbodását idézik elő; tönkre teszik kapcsolatainkat és torzítják valóságérzetünket. Ezek a mi sebeink. Még ha be is gyógyulnak, akkor is fájni fognak. Továbbá tegyük fel magunknak a kérdést: mi lesz, ha állandóan emlékezünk arra a traumás élményre, hogy szeretteink meghaltak, erőszakot követtek el rajtuk, megcsonkították vagy lebombázták őket?… Az egyszerű és logikus válasz: a sebek mélyülni, vérezni fognak. Talán elgennyesednek. Vajon ez jobbá vagy egészségesebbé tesz bennünket?
Az egyházatyák korának egyik teológusa idéz egy kutyával kapcsolatos példát: a kutya megnyalja a fűrészt; elvágja a nyelvét, majd saját vérét nyalogatja és megrészegül a vértől… Nemde szörnyű kép ez? Ezért ezek a – manapság sajnos népszerű –
S ekkor az oroszok fogságába esünk, és agressziójuk áldozatai leszünk, még ha meg is nyerjük a háborút!
Természetesen a megbocsátás nem azt jelenti, hogy következmények nélkül megúszhatják azok, akik gonoszat cselekedtek. El kell érnünk a háborús bűnösök megbüntetését; ezt a közjó érdekében kell elérni. Ezek az emberek érezzék tetteik következményeit, és bánják meg, hogy ez a borzalom meg ne ismétlődjék. De nem azért, hogy a fájdalom és a bosszú éltessen minket. És végül a legfontosabb feladat: Isten országának terjesztése hazánk szebb jövője érdekében. Erőnket és figyelmünket erre kell fordítanunk. Ezért
Szerző: Mikola Bjelicsev MIC
Fordította: Hidász Ferenc OFM
Forrás: CREDO: https://credo.pro/2023/05/345952
Fotó (archív): Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
