Január végétől nem folyik olaj a Barátság kőolajvezetéken Ukrajnából Szlovákiába és Magyarországra. Egyre biztosabb, hogy nem technikai, hanem politikai akadályai vannak a szállítás megújításának. Szlovákia és Magyarország már leállította az Ukrajnába menő dízelszállítmányokat. A két ország együtt az ukrán dízeligény 20-25 százalékát biztosította. Szlovákia jelezte, hogy az áramellátás és a gázszállítás kapcsán is jöhetnek retorziók Ukrajna ellen. A hivatalos narratíva szerint Ukrajna a magyar választás befolyásolásával próbálkozik az olajstoppal. Csakhogy nem stimmelnek a szándékok és a hatások: Kijev ezzel inkább Orbán Viktornak és a Fidesz narratívájának kedvez. Persze, jóval észszerűbbé válik a történet, ha elvonatkoztatunk a Zelenszkij-Orbán konfliktusoktól. A miniszterelnök személye nem annyira fontos.
Az ukrán olajstopra csak azután került sor, hogy az EU jóváhagyta a 90 milliárd eurós támogatási keretet Ukrajnának. Ebből a pénzből gond nélkül pótolni lehet a szlovák és magyar dízelt egy ideig. Így valódi adu sem Szlovákia sem Magyarország kezében nincs – bár rendkívül kellemetlen helyzetet teremthet, ha a két ország leállítja az áram és gázszállításokat is – ami elsősorban majd az ukrán lakosságnak, és nem Zelenszkijnek fáj.
Választási beavatkozás? De így..?
A legkézenfekvőbb lehetőség szerint Zelenszkij az olajstoppal akarja rákényszeríteni Magyarországot, hogy támogassa Ukrajna gyorsított tagfelvételét. Ha a választásokon Magyar Péter győz, EU-párti politikája segítheti a csatlakozást, ha nem, Ukrajna fenntartja a nyomást, amíg Orbán kötélnek nem áll. Ám ezzel a látszólag logikus elképzeléssel is van néhány probléma.
Az első és legfontosabb, hogy nem csak Magyarország akadályozza Ukrajna gyorsított tagfelvételét, hanem újabban Németország is. Márpedig Magyar Péter, mint ellenzéki jelölt, a németek favoritja, így az ő hatalomra kerülése önmagában nem jelent kedvezőbb perspektívát Ukrajna számára.
Ráadásul belpolitikai szempontból is előnytelenné válna a helyzet Kijevben. Jelenleg Zelenszkij sikeresen fenn tudja tartani a nyugati partnerekkel szembeni szimpátiát és az EU-csatlakozás esélyét a lakosság körében, mert Magyarországot tudja megnevezni gáncsoskodóként. Orbán Viktor bukása esetén azonban egy sor nyugati ország kénytelen lesz felvállalni valódi véleményét (mint ahogy a németek már el is kezdték), ami megroppanthatja az EU-csatlakozásba vetett hitet. Ha a NATO után ez a perspektíva is elveszik Ukrajna számára, nehéz lesz igazolni, miért érdemes még mindig fenntartani a háborút.
Jobb ma egy veréb…
Ha lesarkítjuk ezt a gondolatmenetet: Ukrajnának ebből a szempontból még jól jönne Orbán Viktor hatalmon maradása, mert uniós csatlakozásának késlekedését meg tudná magyarázni. Sőt, Orbán Viktor nélkül az EU-n belüli, magyar vétó miatti áldozati szerep is gyengülne. Hiszen ma egy sor politikus tartható sarokba szorítva azzal, hogy hazáját Magyarország sorsával fenyegetik. Vagyis egy Zelenszkijt kiemelő fekete bárány Budapesten előnyösebb lehet, mint egy uniós konszenzus arról, hogy Ukrajna per pillanat alkalmatlan a csatlakozásra.
A harmadik ellentmondás, Szlovákia esete. Robert Fico kormánya a kezdetektől támogatja Ukrajna uniós csatlakozását, méghozzá feltétel nélkül. Kijev arrogáns viselkedése az energiapolitika terén Szlovákiát is Ukrajna ellen hangolja, így már nem egy, hanem két vétóval néz majd szembe Ukrajna. Lehet, hogy jelenleg a liberális ellenzéknek áll a zászló Szlovákiában, ám még másfél év van a választásokig, a liberális pártok két évtizede képtelenek stabil kormányzásra.
A negyedik ellentmondás maga a cél: ezzel nem árt a Fidesz kampányának Ukrajna, épp ellenkezőleg. Erősíti Orbán narratíváját, miszerint egy ilyen Ukrajnát nem szabad beengedni az EU-ba, és szükség van az erős vezetőre, aki biztosítja az ország energiaellátását. Ukrajna ezzel a lépéssel politikai mozgásteret vett el a korrupció elleni harcra fókuszáló Magyar Pétertől.
Brüsszel is ott van a háttérben
Ukrajna nem először viselkedik Brüsszel vérebeként, ha közép-európai országokat akar sarokba szorítani. És most is van rá oka, egészen pontosan 2000 milliárd oka van rá.
Ekkora büdzsét tervez az Európai Bizottság a 2028-2034-es programozási időszakra, és ez lesz a március 19-20-i hivatalos EU-csúcs egyik fő programpontja. Ez természeténél fogva egy elképesztően brutális vita lesz. Brüsszel pedig nagyon akarja a gazdáknak szánt alapok megnyirbálását, és a költségvetés 200 milliárd eurós részének Ukrajnába küldését, plusz a hitelfelvételeket. És akkor még nem beszéltünk fegyverkezésről és a Bizottság átláthatóságának egyre kínosabb kérdéseiről.
Már a nagy tagállamokat is nehéz összhangba hozni ilyen dilemmák kapcsán, de a vétójogra támaszkodó közép-európaiakkal a helyzet rendkívül bonyolult. Ezért Brüsszel igyekszik egyszerűsíteni a képet, kevesebb szálon futtatni a vitákat. Például úgy, hogy zsarolja Szlovákiát és Magyarországot. Brüsszel Ukrajna segítségével kreál egy problémát, amelynek árnyékában a magyar és szlovák elvárásokat könnyebb kezelni.
Ukrajnának érdekében áll a nyomásgyakorlás, mert az uniós költségvetésben 200 milliárd euró róla szól – különböző tételekbe rejtve, de így van. Ugyanez a helyzet a közös hitelfelvétel kérdésével.
Érdekes módon brüsszeli szempontból megjelenhet az érdekek között Ukrajna uniós csatlakozásának látszólagos lehetővé tétele. Az EU abban gondolkodik, hogy a hivatalos csatlakozási folyamat helyett egy olyan folyamatot állít fel, amivel elismeri, hogy Ukrajna teljesítette az utat, és majd a magyar választások „kedvező” lecsengése után ezt gyorsan hivatalossá is teszik.
Tekintve, hogy Ukrajna gyors csatlakozása objektív okokból Magyarországgal vagy nélküle, de valószínűtlen, itt inkább másfajta megfontolások állhatnak a háttérben. Az EU folyamatos ígérgetése Ukrajna felé egy fedezetlen, de nagyon csábító csekk, amivel Kijevet a háború folytatására tudja bírni. Európa számára a háború fenntartása politikai és a stratégiai kérdés (bár nem túl elmés, de a döntéshozók többsége így véli). Az uniós csatlakozás pedig nem csak politikai perspektíva Ukrajna számára, hanem elképesztő mennyiségű korrumpálható uniós támogatás ígérete is egyben, amivel az ukrán elit befolyásolható már most is.
Ha Brüsszel nem tudja bizonyítani, hogy az alternatív csatlakozási folyamat terve nem csak trükk, hanem kivitelezhető valóság, akkor a harsányan lobogtatott csekkről kiderül, hogy fedezetlen, és már semmire sem lesz elég, jön a politikai elszámoltatás annak minden következményével.
A V4 szétverése és a relatív versenyképesség helyreállítása
Közép-Európa energetikai kivéreztetése szintén megjelenhet az ukrán olajstop hátterében. A kieső szlovák és magyar dízelt valószínűleg Lengyelországból és Litvániából pótolják majd (ezek a cégek örülhetnek az uniós adófizetők pénzének). Lengyelország és Litvánia a területükön található finomító-kapacitások miatt közvetlenül érdekeltek az orosz energiahordozók kiszorításában.
Nem véletlenül jelentette ki Robert Fico szerdán, hogy Európában nincs energetikai szolidaritás. Itt csak érdekek vannak. Ahogy a horvátok nem szégyellik a piaci ár nyolcszorosára emelni a tranzitdíjat Magyarországgal és Szlovákiával szemben, úgy Lengyelország sem fog könnyekben kitörni, ha saját kőolajszármazékainak talál piacot túlárazva, a magyar és szlovák adófizetők kárára.
Ez azonban elmélyíti a szakadékot a V3 és Lengyelország között. Ez nyugati érdek, elsősorban Németországnak kedvez, ha nincs blokkoló kisebbség Közép-Európában uniós kérdésekben, és érvényesülni tud a német túlsúly. A lengyel stratégiai látást beszűkíti az oroszellenesség és Donald Tusk kormányfő politikája. Nem szabad elfelejteni, hogy Tusk a kizárólag a németeknek köszönhette uniós karrierjét először az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt élén.
Még egy fontos szempontot érdemes figyelembe venni. Mikor 2020-ban, a koronavírusjárványra hivatkozva Németország a súlyos gazdasági károk miatt 200 milliárd eurós belföldi gazdasági segélyprogramot helyezett kilátásba, Európa többi része fel volt háborodva. Miért? Mert a válság legalább annyira lehetőség is, mint amennyire probléma. A végén a kitisztult piacot az foglalhatja el, aki talpon marad. Mikor a németek bezengték, hogy 200 milliárddal támasztanák alá saját KKV-szektorukat, mindenkiben megszólalt a vészcsengő.
Így kell nézni a mostani energetikai és versenyképességi dilemmákat is Európában. Németország, Franciaország, Hollandia nem érdekelt Közép-Európa gazdasági sikerében, mert tőkét vonz el a német, francia és holland gazdaságtól. Vagyis minél rosszabb Közép-Európa energetikai ellátottsága és versenyképessége, annál jobb Nyugat-Európának.
Amint látjuk, vannak bőven okok és ellentmondások az ukrán olajstop körül. Összességében azonban nagyjából 70:30 arányban a brüsszeli és az ukrán érdekek között oszlik meg az indíték.
Valószínűleg a magyar választások másnapjáig nem fogunk tisztábban látni…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Petr Josek
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
