Hosszas előkészületek után május 18-án alapította meg Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita az első ukrán görögkatolikus parókiát Magyarországon. Sokkal több volt ez, mint kánonjogi esemény, hiszen ukrán emberek kaptak egy olyan intézményt, amelyben még inkább megtapasztalhatják saját identitásukhoz, önmagukhoz való odafordulást.
Mivel Kocsi Fülöp érsek XIV. Leó pápa beiktatási szentmiséjén vett részt a Vatikánban, Seszták István főhelynök helyettesítette a metropolitát az ünnepi Szent Liturgián, amelyet Budapesten, a belvárosi Szent Mihály-templomban tartottak.
Ahogy a főhelynök beszédében kifejezte, a görögkatolikus vezetés nagyon örül annak, hogy ez a kis parókia a Hajdúdorogi Főegyházmegye egy kis szeglete lesz: „A különbözőségek ellenére leginkább összetartozunk a hitben, a hagyományban, Istenben, az Egyházban.”
Seszták István felolvasta Kocsis Fülöp érsek-metropolita levelét, melyből többek között kiderültek a parókiaalapítás távlati céljai, az ukrán testvérekkel való összetartozás elemei és az, ami legjobban összeköt minket: a Krisztus feltámadásából fakadó örömhír együtt megélése és annak hirdetése.
A keleti egyházak jubileumi zarándoklatán Rómában minden keleti katolikus egyház képviseltette magát – írta levelében a főpásztor. – A magyar zarándokok mellett nagy számban érkeztek Ukrajnából is, és természetesen jelen volt Szvjatoszláv Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsek is. „Éppen a Szent Péter-bazilika sekrestyéjében készülődtünk a Jozef Abszi melkita pátriárka által vezetett Isteni Szent Liturgiára, amikor Őboldogságának beszámolhattam erről a mai napról, hogy Budapesten megalapítjuk az első ukrán személyi parókiát. Nagy örömét és háláját fejezte ki, amelyet ezúton is közvetítek a magyar és ukrán görögkatolikus atyák és testvérek felé” – fogalmazott a hajdúdorogi érsek.
A napi evangélium kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus előbb inni kér, majd inni kínál. „Megszólít, hogy megszólíthatóvá legyen. Szétfeszíti az emberi korlátokat, hogy beengedhesse az embert isteni rendjébe. Beszélgetni kezd a szamáriai asszonnyal – amely az akkori emberi előírások szerint tilos lett volna –, hogy elkezdje azt az isteni távlatot, amely lerombol minden fölösleges korlátot.
Mi, emberek sokszor mégis korlátok között élünk. Ez természetes is, hiszen földi mivoltunkban ezekre a korlátokra szükségünk is van. Akadályt jelenthet például az emberi kapcsolatokban a nyelvek különbözősége. Bármennyire szeretjük egymást, magyar és ukrán görögkatolikusok, mégsem tudunk igazán beszélgetni, mert nem ismerjük egymás szavait. Korlát lehet a különböző kultúra is, hiszen bár mindkét oldalon megvan bennünk a nyitottság a másik elfogadására, mégsem ugyanazok az érzelmek hoznak tűzbe bennünket, nem mindig ugyanazokért a dolgokért lelkesedünk. Nehézséget jelenthet a kapcsolatainkban az eltérő történelem, amelyet népeink átéltek. Lássuk be, ezek miatt is sok olyan dolog van, amit nem egyformán látunk, ami különbözővé tesz bennünket. Ám ha nem vennénk figyelembe ezeket a különbözőségeket, a nyelv, a kultúra, a történelem és még egyéb elválasztó tényezőket, akkor nem tudnánk azokon felülemelkedni sem, akkor végképp befagyna a kapcsolatteremtési lehetőség. Igen, különbözőek vagyunk sok mindenben, ezzel számolnunk kell.
A továbbiakra nézve
Ez olyan közös kincsünk, amelyért mindnyájan tudunk lelkesedni. Éppen az említett, Szent Péter-bazilikában celebrált ünnepélyes Szent Liturgián hangzott el Claudio Gugerotti bíboros úrnak, a Keleti Egyházak Dikasztériuma prefektusának buzdításában, hogy mennyire összeköt bennünket a közös rítus, amely különbözőségeiben is nagyon mély, az emberi értelem számára kifürkészhetetlenül mély rétegekből forrásozik. A rítus az a közös nyelvünk, amelyet mindkét oldalon értünk, amely sajátunk, amelyben egyek vagyunk. S ez mennyivel fontosabb, mint a nyelvi különbözőség,
Kocsis Fülöp érsek gondolatmenetét a parókia megalakulása körülményeinek ismertetésével folytatta: rengeteg Magyarországra érkező ukrán családot az otthonukban zajló szörnyűséges háború késztetett szülőföldje elhagyására. Damján atya és az őt követő Volodymyr Mysiv atya munkálkodása nyomán az egyházi vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy a főegyházmegye saját, úgynevezett személyi parókiát alapítson a Budapesten élő ukrán görögkatolikusok számára.
A metropolita szükségesnek látta, hogy a parókia megalapításával létrejöjjön a parókiagondnokság is. Molnár Pál, Garapko Viktor és Palichak Ivan vállalta magára ezt a nemes feladatot. A személyi parókia létrehozásában sokat köszönhet a közösség Grexa Liliána nemzeti szószólónak is.
„Igyekszünk minden segítséget megadni ukrán testvéreinknek, hogy elvesztett otthonaik pótlásaként itt is otthon érezhessék magukat” – hangsúlyozta Kocsis Fülöp. Hozzátette: a magyar görögkatolikusok számára is megerősítésül szolgál, hogy az ideköltözött ukrán görögkatolikusok jó része milyen buzgón éli meg a hitét, isten- és egyházszeretetét. „Mi, magyarok is tanulhatunk ebből, és nem titkolt szándékunk ezzel a parókiaalapítással, hogy azok az ideköltözött görögkatolikusok is újra megtalálják a hitüket, egyházukat, akiket esetleg egyéb tényezők távolabbra sodortak Istentől. Minderre kértük Isten áldását, és mondtuk együtt: Krisztusz voszkresz!, azaz: Krisztus feltámadt!”
Szöveg: Hekler Melinda/Hajdúdorogi Főegyházmegye
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
