Tartalomjegyzék itt.
*
Lukács evangéliuma
- angol neve: Gospel of Luke
- szláv neve: Ѡт Лꙋки свѧте благовѣствованїе (az egyházi szláv kiejtésről itt)
- latin neve: Evangelium secundum Lucam (a latin ejtésről itt)
- görög neve: Κατὰ Λουκᾶν ἄγιον Εὐαγγέλιον (a görög ejtésről itt)
A három szinoptikus evangélium – Máté, Márk, Lukács – esetében csak az eltéréseket írom le, az ismétléseket tehát csak egyszer. Az alap Máté evangéliuma. Tehát a Máté evangéliumáról cikk elolvasandó Márk és Lukács esetében is.
Következnek azok a részek Lukácsban, melyek Mátéból hiányoznak.
Keresztelő János születésének hírüladása. Gábor angyal megjelenik Zakariásnak: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.„.
Jézus születésének hírüladása. „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.„
Mária meglátogatja Erzsébetet.
Keresztelő János születése.
Jézus körülmetélése és bemutatása a templomban.
A tizenkét éves Jézus a templomban tanít.
Az egybegyűltek kérdésére János elmondta: „„Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.”14Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”„
Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanít, majd ördögöt űz. Jézus távozik Kafarnaumból, azt mondja tanítványainak, máshol is tanítaniuk kell.
Simon Péter elhívása. Simon Péter és társai sikertelenül halásznak. Jézus utasítására ismét hálót vetnek, ezúttal hatalmas a zsákmány. Simont elfogja a félelem, de Jézus így szól hozzá: „Ezentúl emberhalász leszel.„.
Kiegészítés a Hegyi beszédhez: „De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.„
A naimi ifjú feltámasztása.
Asszonykíséret. „Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.„
Jézust elutasítják a szamaritánusok.
A hetvenkét tanítvány visszatérése. „A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”„
Az irgalmas szamaritánus példabeszéde. „[…] megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen.”„
Mária és Márta. „Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”„
Jézus anyjának dicsérete. „Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!” De ő ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”„
Fösvénység: „Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek, és elosszam örökségeteket?” Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”„
Az esztelen gazdag példabeszéde. „Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.”„
A terméketlen fügefa példabeszéde. „Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.7Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?8De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom,9hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”„
Gyógyítás szombaton. „Szombaton az egyik zsinagógában tanított.11Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni.12Amikor Jézus meglátta, odahívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.”13Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.14Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!”15De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok?16De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?”17E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.„
Heródes terve. „Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: „Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni.”32Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be.33Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.„
Egy vízkóros meggyógyítása. „Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték.2Íme, előtte állt egy vízkóros ember.3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?”4Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta.5Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?”6Erre nem tudtak mit felelni.„
Az első helyek példabeszéde. „A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket.8„Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.9Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket, és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.10Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.11Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”12Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked.13Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.14S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”„
Az elveszett érme példabeszéde. „Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! –10Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”„
A tékozló fiú példabeszéde. „Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia.12A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.13Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.14Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.15Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.16Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.17Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt.18Útra kelek, hazamegyek apámhoz, és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.19Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.20Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.21Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.22Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.23Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,24hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.25Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.26Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt.27Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte.28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.29De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.30Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. –31Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.32S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült.”„
A hűtlen intéző példabeszéde. „Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.2Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző.3Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.4Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből.5Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak?6Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.7Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.8Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” – Itt a kulcsszó a „maguk módján”, másképp nem értelmezhető a beszéd.
A pénz helyes felhasználása. „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?„
A farizeusok megrovása. „Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte.15De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel.„
A dúsgazdag és a szegény Lázár példabeszéde. „Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett.20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.21Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.22Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették.23Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt.24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.25Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem.26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.27Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba.28Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.29Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak.31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”„
A kötelességteljesítés. „Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz.8Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is?9Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait?10Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”„
A tíz leprás. „Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja.12Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak,13és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”14Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.15Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent,16s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt.17Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt?18Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?”19Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”„
Az Isten országa. „A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.21Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”„
Az igazságtalan bíró. „Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.2Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott.3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.4Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok,5de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön, és arcul üssön.”6Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró?7Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket?8Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”„
A farizeus és a vámos. „Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta:10„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.11A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is.12Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. –13A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! –14Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”„
Jézus megsiratja Jeruzsálemet. „Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.42„Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől.43Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol.44Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”„
Jézus tanít a Templomban annak megtisztítása után: „Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek,48de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.„
Jézus megdicséri a 2 fillért adakozó idős asszonyt.
Az éberség figyelmeztetés változata: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap,35mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára.36Virrasszatok hát, és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”„.
Jézus a Templomban tanít: „Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák hegyére, és ott töltötte az időt.38Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.„
A két kard: „Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték.36„Most azonban – folytatta – akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot.37Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik.”38„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott: „Elég.”„
Jézus Heródes Antipász előtt. „Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e.7Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott.8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében.9Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre.10A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták.11Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.12Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.„
Pilátus szerint Jézus ártatlan. „Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet,14s így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek.15És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.16Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.”„
Az emmauszi tanítványok. „Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.14Az eseményekről beszélgettek.15Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.16De szemük képtelen volt felismerni.17Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak.18Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.”19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.20Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.21Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.22Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”25Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt.30Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, s odanyújtotta nekik.31Ekkor megnyílt a szemük, s felismerték. De eltűnt a szemük elől.32„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton, és kifejtette az Írásokat?”33Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.35Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.„
Jézus megjelenik az apostoloknak. „Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”37Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.38De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?39Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg, és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”40Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.41De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”42Adtak neki egy darab sült halat.43Fogta, és a szemük láttára evett belőle.„
Jézus utolsó szavai. „Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”45Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:46„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.47Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.48Ti tanúi vagytok ezeknek.49Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.”„
A mennybemenetel. „Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.51Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.52Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.53Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.„
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
