2011 óta zajlik a feltárás a Bugac melletti Árpád-kori úgynevezett aranymonostornál. Rosta Szabolcsot, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat által nemrégiben Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel díjazott régészt, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatóját a Félegyházi Közlöny munkatársa, Tóth Tímea kérdezte az aktualitásokról.
– Tizenegy év távlatában érhetik még meglepetések a régészt egy ásatáson?
– Hivatásunkban talán az a legszebb, hogy minden reggel úgy megyünk ki a terepre, hogy talán ez az a nap, amikor olyan lelet bukkan elő a földből, amely megváltoztathatja a történelemről alkotott elképzelésünket. (Félreértés ne essék, nem magát a történelmet, hisz az ténykérdés – még ha nem is mindig jól értelmezzük…) De ennyi év elteltével jó esetben már tudjuk, hogy mit várunk a lelőhelytől.
Csodálatos dolgokra bukkantunk a korábbiakban is, ezek közül a legkiemelkedőbbekre talán azok az olvasók is emlékeznek, akik figyelemmel kísérték a feltárásokról szóló tudósításokat.
Ezek közé tartozik például – a csaknem 10 ezer tárgy között – a Maas-vidéken készült Szent Péter jelenetsort ábrázoló zománcozott-aranyozott ereklyetartó, a szíriai üvegpohár, vagy a Rajna-vidéken készített, agancsból faragott evangélium – hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem.
Roncsolásmentes geofizikai vizsgálatok és állandó drónfotózás mellett érdekes megfigyelések születtek, sikerült azonosítani ezeket a templomokat, és ennek keretében rengeteg helyen szembesültünk a tatárjárás bizonyítékaival.
A kiskunsági területek a tatárjárás kutatásának kiindulási pontja. Erre vonatkozó feltárások voltak például Szankon 2017-ben és 2021-ben, valamint Kiskunmajsán 2016-ban, ahol a kortárs források által leírt kannibalizmus nyomait is sikerült hitelesen megfigyelni. Ebbe a körbe illeszkedett a 2016-os Bugac-pétermonostori feltárás, amelynek során kivégzett kisgyermekek holttestét találtuk meg.
Emellett mindenféle legyilkolt állat: szopós borjak, macska, sertés mellett egy agárszerű kutya maradványaira is rábukkantunk, amit buzogánnyal is megütöttek és karddal is megvágtak. Azt is valószínűsíteni tudtuk, hogy ezek a leletek összefüggésbe hozhatók 1241 vérgőzös pillanataival, amikor a mongolok mindenkit megsemmisítettek a korabeli központi városban. A kutya pedig a gyerekeket védhette. Ezek az elmúlt évek kutatásainak kiemelkedő eredményei, amelyek reményeink szerint idén is folytatódnak.
– Az idei ásatás során milyen új információkat kaptak a bugaci monostorról?
– Azt már megtudtuk az elmúlt évek alatt, hogy a többszörös körárokrendszerekkel és erődítésekkel egykori templomokat és falvakat védtek. Ez például Szankon a feltárt templom erődítésnél megfigyelhető. Ilyen módszerekkel próbálták a bugaci Aranymonostort is védeni, amit egy nagy köralakú árokrendszer ölelt körbe. A rövid ideig használt, az 1220–1230-as években épített város főterét átvágták vele, és egy plusz védelmi vonalat hoztak lére. Nyilvánvaló az is, hogy eközben nyíltszíni városvédő csatákra is sor került. Mintegy 900 méter hosszan rengeteg fegyveralkatrészt találtunk. Látszik, hogy a település szélén a magyarok felvehették a harcot, így próbálták a támadókat távol tartani. Végül azonban a monostor köré beszűkült az ellenállás. Ezek új eredmények. A védelmet adó hatalmas, öt-hat méter széles árkokban nagy mennyiségű állati dög – lovak, borjak – maradványait találtuk meg. Az archeozoológus szerint a fiatal állatok ilyen tömeges elhullása csak erőszakos cselekményekkel összefüggésben magyarázható. A törmelékek között a fegyverek, fegyveralkatrészek, lószerszámok: zablák, patkók, kengyelek, továbbá sarkantyúk között a monostorok gyönyörű faragványaiból is találtunk kisebb-nagyobb darabokat. Ezek főleg épületen kívüli oszlopmaradványok, vörösmárvány díszítőelemek, amelyek az épületrekonstrukciót fogják segíteni.
– Érte-e meglepetés a szakembereket a legújabb feltárások során?
– Ami igazán különleges most számunkra – és várhatóan ez hosszú távon is a figyelem középpontjába kerül – hogy rendkívüli mennyiségben találtunk zúzott állatcsontot a belső árkokban. A háziállatok mellett vadállatok – vaddisznó, nyúl, szarvas… – maradványai is előkerültek komolyabb mennyiségben. Az archeozoológus szerint nagy valószínűséggel azért ölték le a fiatal állatokat és a vadakat, mert nagyobb mennyiségű ember élelmezéséről kellett gondoskodni – és az fogytán volt ebben a történelmi pillanatban. Ez arra enged következtetni, hogy az ostrom után a mongolok kiépíthettek itt egy főhadiszállást, ahol egy nagyobb hadtest állomásozhatott hosszabb ideig, akár egy télen át. Ami ezt alátámasztja, hogy tudjuk: 1241–1242 fordulóján a mongolok gyakorlatilag kiirtották a környéket, és itt, a monostornál, valamint az azt övező városban egy félig megmaradt infrastruktúrára épülhetett rá a főhadiszállás. Ez egy komoly új eredmény.
– Mennyiben járulnak hozzá szűkebb környezetünk történelmének hiteles megismeréséhez ezek a következtetések?
– Az elmúlt tíz év kutatásai oly mértékben megváltoztatták a tatárjárásról alkotott eddigi elképzeléseket, hogy újra kell írni, újra kell értékelni az ekkor nagyhatalmi státuszban lévő Magyar Királyság szerepét, a kor társadalmi felépítését vagy militarizáltságáról alkotott elképzeléseinket. A magyarok ellenállása a mongol támadás időszakában jelentősen nagyobb volt, mint ahogy az jelenleg általánosan ismert, lényegében minden településre és minden személyre kiterjedt. Ez az évtized abszolút új irányvonalat szabott az egyik legkomolyabb kollektív emlékünk, a tatárjárás korának értelmezésében, aminek nyomán jelentős mértékben lehet újraírni az ismeretanyagunkat. Ehhez pedig nagymértékben járultak hozzá az elmúlt évtizedben a kiskunsági területeken folyó kutatások. Reméljük, hogy az eredmények nyomán a történelem-tankönyvekben is egy új szemlélet fog megjelenni.
Szerző: Tóth Timea
Forrás és fotó: Félegyházi Közlöny
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
