Az elmúlt harminc év legnagyobb költségvetéséből gazdálkodva több pénz jut idén fejlesztésekre, beruházásokra, a megyei önkormányzat azonban a közösségépítő programokat is kiemelten támogatja. Tamás Sándorral, Kovászna Megye Tanácsának elnökével az idei évben a hazai magyar közösség előtt álló kihívásokról, a népszámlálásról, a magyarországi választásokról, az RMDSZ kormányzati részvételének eredményeiről is beszélgettünk.
– Válságból válságba evickéltünk az elmúlt két évben, a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági válsághelyzetet gerjesztett, választások után pedig újabb kormányválság alakult ki: amikor ekkora az instabilitás, felértékelődhet az önkormányzatok szerepe. Milyen többletterhet rótt ez a megyei tanácsra és hogyan birkóztak meg vele? – Válsághelyzetben a gyors, központosított döntéseket várják az emberek. Bukarestben azonban a vezetők tétováztak, spekuláltak, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, így a központi hatóságokba vetett társadalmi bizalom hamar elillant. Mindez nem csak a bizalmat, de a munkát is áthárította az önkormányzatokra. Ami a megyei önkormányzatot illeti, nekünk elsősorban a megyei kórházra kellett összpontosítanunk: emlékezetes, nálunk házon belül alakult ki járványgóc, stabilizálnunk kellett a helyzetet, működtetnünk az intézményt. Hetente többször operatív megbeszéléseket tartottunk a kórház vezetőségével, kéthetente tanácsüléseink voltak, felgyorsítottuk a döntéshozatalt, biztosítottuk a szükséges pénzügyi forrásokat. Fény derült a hiányosságokra is, az intézményen belüli gondokra, a kórházak közötti együttműködés gördülékenységével kapcsolatos problémákra. Sikerült végül biztosítani a tesztelés lehetőségét, jó együttműködés alakult ki a sepsiszentgyörgyi és a baróti, illetve kézdivásárhelyi kórházak között, de a családorvosi rendelőket is segítettük fertőtlenítőszerrel, védőfelszereléssel, mindennel, amire szükség volt akkor. Jól jött a magyarországi támogatás is: Erdély-szinten is jelentős volumenű adomány érkezett, de ennek a szolidaritási értéke még nagyobb, hiszen azt látták az emberek, van, aki segítsen a bajban. Mindezek persze többletmunkát jelentettek és többletpénzt igényeltek, de egy sor tanulsággal is szolgált a helyzet, ennek köszönhetően pedig a következő hullámokat már jobban tudtuk kezelni tavaly, összességében pedig szerintem pozitív irányba változott az emberek véleménye az egészségügyi intézményekről.
– Említette a magyarországi segítséget, amely szintén egyfajta stabilitást jelentett a bizonytalanságban. Áprilisban országgyűlési választásokat tartanak, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehetnek. Háromszékről nézve mi a tétje a választásoknak? – Fontos megjegyezni: nem egyszeri érzés az, hogy Magyarország segít, ez egy legalább 12 éve tartó folyamat, olyan magatartás a Fidesz–KDNP részéről, amely megalapozza a hosszú távú bizalmat, hiszen a magyar kormány minden gesztusában, szimbolikus vagy konkrét lépésében tetten érhető, hogy egységes magyar nemzetben gondolkodnak. Éppen ezért számunkra, erdélyi, székelyföldi magyarok számára a magyarországi választások kimenetele nem napi politikai, hanem létkérdés. Például az, hogy a magyar kormány létrehozta és működteti a Sapientia Egyetemet, Budapesten egy napi politikai döntés és egy költségvetési tétel. Számunkra viszont létkérdés, mert a román állam nem hajlandó önálló állami magyar nyelvű egyetemet létrehozni és finanszírozni, így jövőnk és megmaradásunk érdekében kell az a biztonság, hogy aki folytatni kívánja tanulmányait, annak itthon rendelkezésére áll egy magyar nyelvű felsőoktatási intézmény. Ugyanúgy Budapesten csak egy – Magyarország egész költségvetését nézve gyakorlatilag elenyésző – költségvetési tétel például a székelyföldi gazdáknak nyújtott támogatási rendszer. Itt viszont létkérdés, mert csak Háromszéken ezernél több kis- és középgazda és 17 nagygazda nyert pályázatot, mindez pedig 30 millió eurót jelentett, ami bejött a mezőgazdasági rendszerbe. Ezáltal minőségi javulás következett be: van, aki szintet tudott lépni, van, akinek az indulását segítette a támogatás. Vagy említhetném az egyházaknak juttatott támogatásokat. Ez nemcsak arról szól, hogy felújítanak és megmentenek egy műemlék épületet egy faluban, hanem arról is, hogy a templom körül új közösségi élet alakul ki. Ebből a megközelítésből számunkra a magyarországi választás létkérdés, mindannyiunknak ott kell lennünk, hiszen azt is látjuk, milyen lenne, ha nem ez a kormány lenne. Éppen ezért a magunk részéről a kormánnyal és a konzulátussal együttműködve, a törvényes szabályozásokat betartva részt veszünk a levélszavazás menetével kapcsolatos tájékoztatási kampányban, és eligazítást nyújtunk a szavazni vágyók részére.
– Nem választás, de egyfajta megmérettetés a népszámlálás is, mely idén zajlik Romániában. Milyen gyakorlati következményei lehetnek a népszámlálásnak? – Tízévente egyszer tartanak népszámlálást, amely számunkra több vonatkozásban is fontos. Van ennek egy nemzeti identitáshoz, büszkeséghez kapcsolódó vetülete, hiszen még ha az országos arányhoz képest lassabban is, de fogy a magyarság. Azt mindenképpen el szeretnénk kerülni, hogy a Romániában élő magyarság lélekszáma a pszichológiai határt is jelentő egymillió alá csökkenjen. Ugyanakkor az eredménynek konkrét következménye van fejlesztési kérdésekben is, hiszen számos támogatási rendszer lakosságszámhoz kötött, például vannak olyan programok, amelyek esetében a kétezer fő alatti községeknek vagy a tízezer fő alatti városoknak kisebb a finanszírozás. Aztán ott van a 20 százalékos nyelvhasználati küszöb, amely nálunk kevésbé, de az Erdély más részein élő magyarság számára rendkívül fontos.
– Kisebb vita alakult ki a nyilvánosságban a magyar és a székely identitás körül, végül megoldódott a helyzet, hiszen a székely nemzetiséget besorolták a népszámlálási íveken a magyar alá… – Nehéz kérdés ez, hiszen mindennap azt mondjuk, én magam is, hogy büszke székelyek vagyunk. Annyi racionalitás azonban kell legyen bennünk, hogy népszámláláskor a közösség összlélekszámát gyarapítsuk. Most megoldódott a helyzet, mert a magyar közösségbe beleszámítják a székelyt is, ez így rendben van. Most már csak részt kell venni a népszámlálásban, aki teheti, válassza az online, önkitöltős változatot.
– A sok válság, sok kihívás közepette jó hírnek számít az, ami a megyei tanács idei költségvetésének elfogadásakor elhangzott, hogy az utóbbi 30 év legnagyobb büdzséjéből gazdálkodhat a megye. Ennek kapcsán az embereket leginkább az érdekelheti, hogy milyen beruházásokra, fejlesztésekre számíthatnak? – 89 millió eurónak megfelelő összeg áll rendelkezésünkre, ennek elosztásában korábbi tapasztalatainkra, illetve a tavalyi évben elindított lakossági konzultáció eredményeire támaszkodtunk, hiszen az elmúlt hónapok során sok ezer embert kérdeztünk meg arról, mi a fontos számukra. A költségvetésünk 60 százalékát tudjuk fejlesztésre fordítani, 40 százalék megy a működtetésre. A fő pályát az egészségügyi rendszer és az infrastruktúra jelenti, utóbbiból a megyei önkormányzatra a megyei utak tartoznak elsősorban. Ennek megfelelően a legnagyobb beruházás az erdővidéki úthálózat korszerűsítése, amely során 50 kilométer út újul meg Málnásfürdőtől a Hatodon át az ágostonfalvi hídig, illetve Baróttól Vargyason át a megyehatárig. Ugyancsak uniós forrásból épül a sepsiszentgyörgyi megyei kórház új sürgősségi osztálya. Fontosnak tartom kiemelni, hogy több pénzt fordíthatunk gyermekvédelemre, hiszen a szociális igazgatóság különféle megoldások révén ezer árva gyermekről gondoskodik. Több pénz jut az egyházak támogatására is, 2 millió lejt különítettünk el templomok felújítására, 6 milliót a nem klerikális alkalmazottak fizetésére.
– A járvány drasztikusan fékezte a közösségi rendezvényeket. Milyen terveik vannak e téren? – Mindent igyekszünk támogatni, ami a közösségi élmények, közösségi élet újraindítását jelenti, ugyanis vassal, betonnal nem lehet közösséget építeni. Egy jó menedzser, egy megfelelő szakapparátus tud utat, hidat, kórházat építeni. Ezek mind fontosak, de mindez nem elég, hiszen legalább ugyanennyire fontos kérdés az, hogy kinek építjük mindezt. Nekünk, önkormányzatoknak ugyanilyen fontos feladatunk a kulturális háttér biztosítása: ide tartoznak a kulturális rendezvények, a sportélet, a közösségi élmények, rendezvények, amelyek zöme elmaradt – ezeket most újra fogjuk indítani, mert újra kell építeni a közösségi életet. Meghirdettük az egyházaknak szóló pályázatokat, miután 2020-ban ezt visszavontuk, hiszen akkor a kórházra kellett a pénz. Azért is fontos ez, mert az egyházi vezetők beszámolói szerint a járvány nyomán csökkent a templomba járók száma is, így az egyházak saját bevétele is megcsappant. Egymillió lejt különítettünk el civil szervezetek szociális tevékenységére. Itt említem meg, hogy kiemelten támogatjuk három civil szervezet, a Diakónia, a Caritas és a Vöröskereszt munkáját, akik otthoni idős- és beteggondozói tevékenységük során szinte napi rendszerességgel 1600 embert látnak el a megyében, olyan feladatot végeznek, amely sokak számára pótolhatatlan, és amelyet sem az állam, sem az önkormányzatok nem tudnak maradéktalanul vállalni. Sok egyedül élő, idős beteg számára ők jelentik az egyetlen reményt a segítségre, ezért mindent megteszünk, hogy ezt a tevékenységet támogassuk. Az idei évtől a szabadidős, kulturális tevékenységeket szervező civil szervezetek számára is újraindítjuk a pályázatokat, kiemelten támogatjuk azokat az egyházközségeket, amelyek gyermektáboroztatással foglalkoznak vagy felnőttek részére szerveznek nappali programokat, egyszóval az egyházak közösségépítő munkáját kívánjuk felkarolni. 150 ezer lejes ifjúsági alapot hoztunk létre, és ugyancsak az ifjúsági szervezetek pályázhatnak ifjúsági terek kialakítására, erre 25 ezer lejes támogatást kaphatnak, amit a helyi önkormányzatnak legalább ugyanannyival kell kiegészítenie.
– Milyennek látja az RMDSZ kormányzati mérlegét? – Abszolút pozitívnak látom, minden nyűggel, bajjal együtt. Minisztereink rengeteg olyan programot indítottak, amelyek településeink fejlesztését szolgálják, itt van például az Anghel Saligny program. Ennek legfontosabb hozadéka, hogy minden település részesül belőle valamilyen mértékben. A rendelkezésre álló összeg fele úgy oszlik el, hogy függetlenül attól, 960 lakosú vagy éppen 12 ezres községről van szó, egy minimális 4,4 millió lejes támogatásban mindenki részesül, aki pályázott. Ugyanúgy minden megyeközpont, minden város részesül majd bizonyos összegben. A megyék például 140 millió lejt kapnak, függetlenül a méretüktől. A programban rendelkezésre álló összeg második felére pedig verseny van, országos szinten egyébként háromszoros, Kovászna megyében hatszoros a túljelentkezés. Tőlünk egyedül Nagyborosnyó község nem pályázott.
– A fejlesztési kérdéseken túl még hozott-e valamilyen eredményt az RMDSZ kormányzati részvétele? – Olyan dolgokat sikerült elérnünk az elmúlt egy évben, amit ellenzékből nem, ezek inkább érzelmi-szimbolikus ügyek. Például 2015 óta birkóztunk a megyezászlóért: bár elvégeztük a házi feladatot, nyújtottuk ujjunkat, hiába jelentkeztünk, kopogtattunk Bukarestben. Kérésünket meghallgatták, majd a dossziét betették a fiókba. Miután Kelemen Hunor kormányfőhelyettes és Cseke Attila fejlesztési miniszter lett, előkerültek a mi zászlóink is, a kormány elfogadta, és azóta is használhatjuk azt, ami a mienk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
