A macedóniai kordonbontó menekülthullám szír előörsei megérkeztek Röszkére. Félnek az ujjlenyomtattól és sokan a visszaindulnak Szerbiába a sóhajok sínpárján. Vagy megkeresik a helyi benzinkutak valamelyikét ahol nem a kocka Ladák és a szakadt Mercedesek miatt jelentek meg kedden a rendőrök, hanem valami egészen abszurd dolog miatt.
Agyagba taposott fogkefe. Parlagfűre húzott piros bugyi. Gazos vetésbe szúrt és szórt sátorvasak. Vízelvezető árkokon keresztül húzott közvetítő kábelek. Határsértéssel kacérkodó drón a puszta felett. És szétszórt ásványvizes palackok mindenütt. Maszkos rendőrök és gumikesztyűs polgárőrök. Ezek az abszurd képek a világ jelenlegi médiaszívcsakrájának környékén láthatók, valahol Röszke környékén, egészen pontosan ott, ahol a Szerbiából érkező sínpár átmegy a gyorstelepítésű drótakadályon, azaz a gyodán. Ez a kilométernyi szakasz érdekel most mindenkit, az összes helyi és országos médiumot, valamint – túlzás nélkül – szinte minden külföldi hírcsatornát.
Nem csoda, kedd estére futott be a hír, hogy este hétkor érkezik ide – igen, így, mintha valami járatról lenne szó – az a migránshullám, amelynek köszönhetően Macedóniában rendkívüli helyzetet rendeltek el, és aminek aztán kordonbontás, hanggránát és rohamrendőrök, valamint szíriai menekültek kedélyes szelfizgetése lett a vége. Utóbbit már egy cseh rádiós kolléga meséli, nem hiszünk neki, de semmi baj, egyrészt megmutatja a telefonján a jelenetről készített képet, másrészt a szerb oldalon épp szíriaiak szelfiznek, amikor erről beszélgetünk. Kicsi falu ez az Európa, na.
Csak az ujjlenyomat érdekes
És mi tagadás, gyorsan terjednek a hírek errefelé. Ennek köszönhetően a macedóniai migránshullám alaposan megtört, és hét óra előtt jó páran útnak indultak. Nagyrészt szíriaiak, akiket nem is kell megszólítanunk, ugyanis a határon egyszerűen átsétálva odamennek bárkihez, aki nem visel egyenruhát. Akár muszlim, akár keresztény, akár Aleppo mellől érkezett, akár Damaszkuszból, akár beszélnek angolul, akár nem, mind ugyanazt kérdezik. Igaz-e az, hogyha Magyarországra jönnek, és ujjlenyomatot adnak, akkor nem mehetnek tovább Németországba, vagy Svédországba. Merthogy Berlin a minap közölte, szírekkel szemben nem veszik figyelembe a dublini egyezményt és őket beengedik. De hát ez csak Németország és csak a szíreket.
Egy középkorú szír férfi és két fiatal kísérője, mint később kiderül, egyikük a vőjelöltje, alaposan elbizonytalanodik. Átgyalogoltak az egész Balkánon és itt akadna el az utuk. Se Görögországban, se Macedóniában, se Szerbiában nem kellett táborba menniük, erre most tessék. Míg hezitálnak, elmondatjuk velük, hogy mi a személyes motivációjuk, mire a nyakukban lógó fakeresztre mutatnak és a DÁZS-t emlegetik. A DÁZS egyébként a szírben az Iszlám Állam betűszavait jelöli, szó szerint azt jelenti, az Iszlám Katonái. Az idős férfinek pólóboltja volt, de először kirabolták, aztán felgyújtották. Közben az ARD munkatársai a sínek között háttal haladva készítenek interjút, ami egyrészt balesetveszélyes, könnyen hátra lehet esni. Másrészt ugyanilyen erővel nekimehetnek egy, a töltésen Szerbia felé lógó orral visszabandukoló migránsnak is. Ők majd megpróbálják éjszaka a gyoda alatt, vagy felett, együtt a pakisztániakkal, bangladesiekkel.
Bizonytalan a Bajnokként bemutatkozó szír srác is. Büszkén venné elő övtáskájából a szír útlevelét, ami egyébként komoly újdonság errefelé, a széttépett szerb és görög okmányok földjén. Keresztény ő is, nyakában ott a fakereszt, de az ujjlenyomatoktól tart. A további, nyugat-nurópai élettől nem, ő ugyanis profi ping-pongos, megnyerné szíve szerint bármelyik német csapatnak a Bajnokok Ligáját. Azért jött el, mert Szíriában háború van, de már korábban is át akart jönni, mert arrafelé a „sport szar”. Barátja közben vadul tapogatja telefonját, majd közli, sőt mutatja nekünk, hogy Libanonban élő testvére azt mondja, ne hagyják itt az ujjlenyomatukat, inkább hívjanak egy taxit. A taxi szót rejtélyes mosollyal az arcán ejti ki, és udvariasan a benzinkútról érdeklődik, de itt kis híján elröhögi magát. A röszkei benzinkút messzeföldön híres, mert a szerb oldalon azt kérdezik V-betűt formálva a szírek, hogy hol van az Agip-kút?
Szunnita, alavita: egy úton járnak
A sóhajok sínjén visszaérkező csüggedtek aztán kupaktanácsot alakítanak és a hullám végképp szétfodrozódik. Ezzel át is alakul a benyomása a szemlélőnek: a tömeg messziről mindig fekete, sötét és félelemkeltő. Mivel szinte libasorba jönnek, messziről nem látni, hogy harmincan érkeznek vagy háromszázan. Aztán ahogy közelednek, előkerülnek az arcok, és beszédesek lesznek a ruhák is: ma láttunk két Messit és négy Cristiano Ronaldót, ami valahol vicces. De az már nem, hogy tíz perc különbséggel találkoztunk Bassár El-Aszadra fújó szunnitával és az ISIS ellen menekülő alavitával. Ugyanazon az úton jöttek, és nagy valószínűséggel ugyanott, a zsúfolt gyűjtőponton fognak kikötni.
Aztán egyes csoportok elindulnak a rendőrök felé, mások leülnek a sínekre és kukoricacsutkát, valamint kukoricaszárat kezdenek égetni. Vagy szó szerint a határvonalon állítják fel sátrukat. Az égő tengeri füstjébe némi cigaretta és szivar is keveredik, ugyanis az este hétre, azaz főműsoridőre a médiaszívcsakra valóságos szafarivá züllik, amit csak fokoznak a szerb lugasban hagyott zebra és párducmintás pokrócok. Egy idő után már az sem lesz szenzáció, ha valaki a sóhajok sínjéről berohan a remény napraforgómezejébe: szinte minden második hullámban akadt néhány bátor vállalkozó.
Közülük sokan a híres-neves röszkei Agip kúton kötnek ki. Mi is. Rengeteg a menekült, őket többnyire, kopasz, kigyúrt atlétás férfiak ugribugrálják körül. Piros kocka Ladákból és/vagy krómtárcsás BMW-ből, vagy szakad Mercedesekből szállnak ki. Rendőrök sehol. Illetve de, mégis: délelőtt bombariadó volt az összes röszkei benzinkúton, akkor kint voltak.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
