Nagy baj van, ha Gyurcsány Ferenc ad érettségire felkészítő tanácsokat. Márpedig a Demokratikus Koalíció elnöke éppen ezt tette a közösségi oldalon hétfőn, amolyan Bangónésan. Helyesírási hibákkal tűzdelve adta elő a szokásos önhipnózist, éppen a magyar nyelv és irodalomból tartott vizsga napján. Valljuk be, ütemérzéke mindig volt, a baloldal is éppen ettől szenved hosszú évek óta. Feri a lehető legjobb időzítéssel jön, ha kell, hogy végérvényesen szétbarmoljon mindent.
A bejegyzés tartalmával nem untatnám önöket, azt olvassa el az, akinek Dobrev Klárás bögréje van. Legyen elég annyi, hogy Ferenc éppen annyira tud iskolai tanácsokat adni, mint országot vezetni. Elgondolkodtam viszont azon, hogy létezik egy tantárgy, amely a magyarnál és a matematikánál is sokkal, de sokkal rosszabbul megy nem csak neki, hanem majdnem kivétel nélkül minden ellenzéki politikusnak. Arra jutottam, hogy ha az általuk történelem helyett tanult mágikus realizmusból valamilyen furcsa tér-idő kontinuumban ők is éppen ma tennének érettségit, ráadásul egy osztályban, az nagyjából így nézhetne ki:
Karácsony Gergely azon tűnődött, hogyan állíthatná bele a tollát saját padtársa hátába. Ezzel akarta elterelni a tanár figyelmét, hogy az eddig totális hülyeségekkel teleírt papírját megint kicserélhesse egy újra. Négyszer már sikerült neki, de még mindig nem volt biztos abban, miről is akar írni. Csak a körülötte gyűlő papírgalacsinok árulkodtak a trükkről.
A jobbikos Sneider Tamás néppártian, mégis radikálisan radírozott. A Magyarország háború utáni történetére vonatkozó kérdésnél az ÁVH-sok listájából a kisnyilasok neveit próbálta kitörölni, mert az előbb, amikor oldalra nézett, észrevette, hogy az LMP-s Ungár Péter teljesen más megoldást írt. Bánta már saját, elhamarkodott válaszát, de radírral még ő sem tudta eltüntetni a tollat. Csak annyit ért el, hogy a papírja a smirglizéstől kiszakadt.
Szél Bernadett tértől, időtől és tananyagtól függetlenül töltögette a tesztet. Pontosabban, ő leginkább csak színezett, a modern kori magyar történelem legnagyobb alakjairól szóló kérdéshez ennyiben tudott hozzájárulni.
Fletó feltűnően sokszor írta le a hazafi és a sokaság szót, miközben a kifejtős kérdésnél első Habsburg-Lotaringiai Ferenc magyar király uralkodását fejtegette. Igaz, ő I. Ferencre a magyar király megnevezés helyett következetesen inkább a német-római császár címet használta, szerinte az jobban illett a karakteréhez. Gyurcsány persze tisztában volt vele, hogy I. Ferenc trónra lépése után a forradalmi Franciaország ellen fegyveres intervenciót kezdett, és mint a haladás és felvilágosodás ellensége, erős rendőri uralmat és besúgórendszert épített ki (uralmát ferenci, vagy kabineti abszolutizmusnak nevezték). Ennek ellenére végül úgy döntött, hogy a császár életét Voltaire Candide-jával ötvözve összehasonlító elemzésként írja meg. Ennek következtében olyan konklúziókra jutott például, hogy a saját magának önszántából lefejezést kérő Martinovics Ignác és más jakobinusok utolsó szavaikkal Candide Pangloss doktorát idézték, miszerint a rendszer mindvégig a lehetséges létező világok legeslegjobbika volt.
Tóth Bertalan MSZP elnök nézett. Ez lényegében minden energiáját felemésztette, pedig nézés helyett a rendszerváltás utáni magyarországi politika összefüggéseit kellett volna elemeznie. További kínos szenvedéseitől csak a csengő mentette meg, a társaság általános közhangulatában pedig az esélytelenek biztos nyugalmát felváltotta a négy év múlva újra próbálkozhatunk bizakodása. Kifelé menet némileg csak azon vesztek össze, ki lesz az utolsó, aki lekapcsolja a villanyt.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
