Az úzvölgyi magyar haditemető meggyalázása kapcsán újból bebizonyosodott, hogy Bukarestben állampolitikai rangra emelték a hazugságot.
Dormánfalva polgármestere, a belügyi szervek, valamint a honvédelmi és külügyminisztérium után a szenátus is elferdítette a valóságot. Megdöbbenten vettük ezt tudomásul, mert a demokrácia egyik alapintézménye, a jogállamiságot biztosítani hivatott kétkamarás törvényhozás felsőháza vált hiteltelenné ennek következtében. Szomorú és tragikus fejlemény ez, ami súlyos, az ország demokratikus fejlődését is veszélyeztető következményekkel járhat. Éppen ezért fel kell hívni a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét erre az áldatlan helyzetre és állapotra.
Az erdélyi magyar közösség egészét befeketítő és ezért rágalomnak is tekinthető hazugságokra a szenátus július 3-án keltezett sajtóközleményében akadtunk rá, amely Liviu Marian-Pop és Titus Corlățean szenátorok által az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökéhez intézett levél tartalmát ismertetik.
Ebben a neves testületben Romániát képviselő honatyák ugyanis azt állítják, hogy a ’90-es évek elején megszüntették az 1916-ban létesített és a két világháborúban elesett magyar, román, osztrák, német, szerb, olasz és orosz katonák végső nyughelyéül szolgáló úzvölgyi haditemető soknemzetiségű jellegét. Így például az eredetiek helyett magyar nemzeti jelekkel ellátott fejfákat helyeztek a más nemzetiségű hősi halottak sírjai fölé. Mindehhez pedig a túlnyomó többségben magyarok lakta Csíkszentmárton község hatóságai által kezdeményezett felújítási munkálatok teremtették meg a lehetőséget. Állításaikat azonban nem támasztják alá bizonyítékokkal, ami eleve megkérdőjelezi a valóságtartalmukat.
Ez a gyanú a román védelmi minisztérium 2019. június 24-én kelt, a Glasul.info-nak küldött levele olvastán ráadásul be is igazolódik. Abból ugyanis kiderül, hogy 1985. november 16-án a védelmi és kulturális tárca Úzvölgyében járt szakemberei a katonai temetőben csak alig körvonalazott, jelöletlen, fűvel borított és helyenként fenyőfákkal takart sírokat találtak. 1990-ben tehát már nem is léteztek azok a fejfák, amiknek rosszhiszemű lecserélésével vádolják a magyarságot.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
