Különböző területekről, határon innen vagy túlról áttelepülő beilleszkedésre képtelen egyedek keserítik meg a „kalandvágytól” nem fűtött, itthon ragadt magyarjaink életét. A folyamat több mint aggasztó és a statisztikai alapon növekvő biztonságérzet ellenére, sajnos egyre többen félnek a saját lakókörnyezetükben. Romániából áttelepült cigányok sorozatos támadása miatt kellett elmenekülnie otthonából, egy magyar családnak.
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjaival jártunk utána az esetnek!
Egy motoros barátunk kérésére vettem fel a kapcsolatot azzal a családdal, amelynél az elmúlt hétvégén tettünk látogatást mogyoródi „otthonában”.
Mivel az előkészületek során a tervezett programból nem csináltunk különösebb titkot, ezért a rendőrség kivezényelt munkatársai is érdeklődéssel kísérték az előre meghatározott találkozási pontra történő megérkezésünket.
De, mivel egy meghívásos alapon történő családlátogatás a hatályos törvények értelmében nem minősül törvénybeütköző cselekedetnek, nem gördítettek a hivatalos szervek sem akadályt a tevékenységünk lefolytatásához. Sőt a fokozott érdeklődésük és egyébként nem tolakodó kíséretük mellett, indultunk el a meghívás helyszínére.
Útközben, illetve a szóban forgó ingatlantól nem messze lévő szülői házban, hallgattuk meg részleteiben a panaszosok történetét, ami sajnos nem egyedi jelenség hazánkban.
Mint megtudtuk a családtól, hogy a néhány házra levő saját tulajdonú ingatlanjuk szomszédjai, (akik nem mellesleg a jelenlegi Románia területéről eredeztethető cigány származású teremtmények), szó szerint elüldözték a két kisgyermeket nevelő fiatal párt az otthonából. Az eset miatt egyébként a sértettek részéről feljelentés is született, illetve többször értesítették a rendőrséget is az elmúlt időszakban.
A történet onnan kezdődött a sértettek elmondása alapján, hogy a népes szomszédság a fiatal magyar családot meggyanúsította azzal, hogy szemet vetettek az ő téli tüzelőjükre. Ez persze nem volt igaz és a fiatal pár ki kérte magának a gyanúsítgatást. Erre a vadak rendjébe tartozó népség felbőszült és ordibálva támadt a panaszos házára, verték az ablakot és dobálták a házat, azzal ami éppen a kezük ügyébe került. A fiatalok nagyon helyesen azonnal értesítették is a rendőrséget, akik kiérkeztek és meglepetésre azonnal terepszemlét is tartottak a bejelentőnél, de mivel nem találtak semmilyen ellopott fát, távoztak.
Ezen felbuzdulva a „szomszédság” tovább folytatta a terrort és fokozta az agresszív viselkedést az életveszélyes fenyegetőzéseket. Mindeközben úgy ítélték meg, hogy a fiatal magyar anya túl nagy szájú és az első adandó alkalommal meg is támadták, ahogy kitette a lábát a házból.
Egy rikácsoló nőstény egyed támadt rá és a visszamenekülő édesanyát egy téglával próbálta megdobni, majd felbőszülve rajta, hogy célt tévesztett azonnal utána rontott, be az udvarra és a hajánál fogva rántotta földre és húzta ki az utcára áldozatát.
Ekkor a lármára kiérkező férj avatkozott közbe és mentette ki a fenevad karmaiból élete párját. Majd természetesen rendőrt hívtak. A hivatalos szerv kiérkezése előtti időszak sem volt mentes az izgalomtól, mivel a támadó nőstény által felbőszített horda, addigra már karókkal felfegyverkezve fenyegetőzött a ház előtt.
A rendőrség munkatársai a fiatalok elmondása alapján felvették a jegyzőkönyvet és felszólították mindkét felet, hogy fejezzék be a viszálykodást.
Persze ezt a kérést nem minden érintett értette meg és tovább durvult a zaklatás. A fenevadak nőstény egyedei folyamatosan járőröztek a ház előtt és a fiatal pár egyszerűen képtelen volt kijutni a házából.
Ezért természetesen újra rendőrt hívtak, akik most már megelégelve a folyamatos „zaklatást” leteremtették a fiatalokat, hogy mindenféle mondvacsinált ügyekkel miért hívogatják folyton őket és oldják meg az együttélési problémáikat.
Na ennek meg is lett a következménye mivel az első adandó alkalommal mikor éppen sikerült elvinnie az édesanyának gyermekeit az óvodába, hazafelé tartva a 3-4 nőstény letámadta, földre rángatta és jól helyben hagyta, majd szétpofozta. Erre az esetre a rendőrség nagyjából egy órás várakozás után érkezett ki és természetesen a támadók addigra szétszéledtek.
A panaszos elmondása szerint a rendőrség az ügyben lekezelőnek mutatkozott is inkább megpróbálta lebeszélni a feljelentésről. Utaltak rá ha feljelentést tesz a helyzete, lehet csak rosszabb lesz tőle. Ennek ellenére a feljelentés megtörtént, de a fiatal édesanya onnan kezdve nem tért vissza a házába és egy másik településre költözött a szülőkhöz. Ő már soha többé nem is akar visszaköltözni Mogyoródnak erre a részére.
Kérésünkre és a kíséretünkkel merték csak megmutatni férjével az egykori lakhelyet, amely egy osztott ingatlan egy hatod részét jelenti.
A máskor meglehetősen lármás horda a kiérkezésünkkor éppen csöndben volt. A kerítés mögül kukkolt kifelé két hím tagú egyed és egy kölyök, hogy mi az utcai tényállás.
Mi eközben egy rövid terepszemlét tartottunk és konzultáltunk az udvaron tartózkodó megilletődött szomszédokkal.
Kérdésünkre elmondták, hogy ők is halottak az esetről és a verésről, meg a sorozatos lármázásról, de inkább nem folynak bele mert jobb a „békesség”.
Majd a rövid látogatást követően visszatértünk a szülői házhoz és ott megállapodtunk az ingatlan tulajdonosával, hogy mivel nem lakják az épületet, mi kibéreljük tőlük és hamarosan (állagmegőrzés gyanánt), helyi irodaként működtetjük.
A történet persze itt még nem ér végett, hiszen hátra van a rendőrségi nyomozás vége. Egy biztos, hogy fokozott figyelemmel kísérjük a továbbiakban a szimpatikus család sorsát és mi is izgatottam várjuk mit állapít meg a vizsgálat.
Sajnos egyre több ilyen esett fordul elő.
Különböző területekről, határon innen vagy túlról áttelepülő beilleszkedésre képtelen egyedek keserítik meg a „kalandvágytól” nem fűtött, itthon ragadt magyarjaink életét.
A folyamat több mint aggasztó és a statisztikai alapon növekvő biztonságérzet ellenére, sajnos egyre többen félnek a saját lakókörnyezetükben.
Mi pedig természetesen ennek a pokoljárásnak a közepette is töretlen hittel építjük védelmi erőinket és az ilyen esetekből okulva, erősítjük szövetségeinket. Mivel elszántak vagyunk továbbra is abban a tekintetben, hogy megfogjuk védeni az életterünket!
Ezúton is köszönöm a Magyar Önvédelmi Mozgalom tagjainak, hogy az első hívó szóra az ország távolabbi területeiről is azonnal jelentkeztek, megteremtve ezzel az esetfeltáró híranyag elkészítésének a nyugodt helyszíni feltételeit!
László Attila
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
